Módszerem, a belső hang diéta

Van saját személyi edződ, dietetikusod, stylistod, sőt pszichológusod és alternatív gyógyászod is. De mégis máshoz fordulsz, másnak fizetsz, más tanácsát fogadod meg. Mástól várod el, hogy megmondja, mi a jó neked. Pedig az, aki mindenkinél jobban tudja a választ az összes kérdésedre, veled együtt született. Kevésbé költőien úgy is súghatnám, hogy te vagy az, bazmeg.

Valamelyik nap közölte az egyik barátom: fogyni szeretne. Tehát legyek szíves megmondani, jó ötlet lenne-e esténként csak gyümölcsöt ennie. Ilyen miatt bárkit és bármikor lelkiismeret-furdalás nélkül küldök el a fenébe – vele is így cselekedtem.

A szenvedő alany szerint „közepes mértékű megbántódás” kerekedett belőle, de bocsánatkérés helyett a téma jegelését ajánlottam fel. Hiába mondta, hogy kivételesen nem az egészségügyi hírek és orvosi tanulmányok fordítóját, meg az életmódcikkek szerzőjét akarta faggatni (milyen menőnek hangzik!), hanem szimplán a hozzá közel álló embert. Ettől még jobban elkerekedett a szemem.

Lazacsaláta vacsorára.
Lazacsaláta vacsorára teljes kiőrlésű magvas kenyérrel.

Mégis mi a fészkes fekete fenéért mondanám meg bárkinek, hogy mit és mikor egyen? Másrészt meg ez a „csak szittyompörköltet (nem) falok teliholdkor” típusú, egy bizonyos ételcsoport időleges – pláne örök – kizárásán vagy istenítésén alapuló megközelítés agyonszabályoz valamit, amit érzésem szerint szabadon kellene hagyni.

Többször benyögtem már, hogy én ilyen kérdésekben befelé figyelek. Van egy belső hang, egy érzés, egy intuíció, vagy tökmindegy, micsoda, ami habozás nélkül irányít a saját magammal kapcsolatos kérdésekben. És hiszek benne, hogy mindenkiben lakozik egy ilyen. Csak magasról tesz rá, mert eleinte csupa nem tetsző dolgot hall tőle.

Mozzarellás, aszalt paradicsomos csirkecombfilé ebédre, barnarizzsel.
Mozzarellás, aszalt paradicsomos csirkecombfilé ebédre, barnarizzsel.

Miután három évvel ezelőtt megsejtettem, milyen test kell nekem a teljességhez, a hozzá vezető út is nyilvánvaló lett. Igaz, csupán lépésről lépésre: mint amikor a sötétben haladva megvilágít egy szakaszt az elemlámpa fénye. Addig nem is tudatosult bennem, hogy intuitív vagyok: bár akadtak megérzéseim az élet egyéb területein, a fizikai valómra zárt rendszerként tekintettem, amihez szinte semmi közöm nincs.

Éppen ezért nem kis trauma volt több mint húsz év masszív túróutálat után hirtelen úgy ébredni, hogy magában akarom a hófehér csemegét kanalazni. Zsírszegény változatban, csakis.

turo-banan-buzakorpa-magvak-tempty
A túrós trutyim, amit senki sem ért. (Na, ezt ÉN csináltam!)

Az előzmény annyi volt, hogy néhány hónapja már kicsit tudatosabban kajáltam – például egyre csökkentettem a napi három csokit –, megittam három liter vizet, és valahol mélyen eltöltött a bizonyosság: meg tudom csinálni a testem. Utózmányként megbeszéltem magammal, hogy legalább szórok rá egy kis fahéjat (nem a testemre, a túróra), eszem mellé egy banánt, s elkönyvelem uzsonnának.

A szüleim így is kis híján mentőt hívtak, amikor meglátták, mit tömök az arcomba, de a legalább egykilós túróraktár azóta a hűtőnk elmaradhatatlan tartozéka. Anya pedig trendérzékeny gasztro-guruként teszi elém a bátran falható falatokat: sok-sok szeretettel, törődéssel, ám annál kevesebb zsiradékkal és cukorral.

Oroszkrémtorta alig cukorral.
Oroszkrémtorta alig cukorral desszertnek.

Fogalmam sincs, hogy a kazein milyen korábbi információk mentén kopogtatott be az életembe, de ezer másik olyan dolog is ugyanúgy megtalált, ahogy ő tette. A legérdekesebb, hogy nemcsak ételek és mozgásformák képében. Mintha ráleltem volna egy belső kommunikációs csatornára, mely valahol nagyon mélyen, talán egészen az ösztönök szintjén terelget.

És akkor is igaza van, ha hónapokon keresztül kitartóan cáfolom magamban. Ellene semmilyen külső vagy belső észérv nem hat. Elégedetten vigyorgott, amikor először ülésképtelenre rubintrékáztam a seggem, amikor először jógázva – még farönkként – csavarodtam és dőltem, s amikor először futottam a tüdőmet kiköpve. Annyira, hogy kénytelen voltam másodszor, harmadszor, századszor is nekirugaszkodni az említetteknek.

Citromos lepény így a végére.
Citromos lepény így a végére.

Ismerem a hivatalos játékszabályokat. Láttam sok-sok szakszerű étrendet, szénhidrát-grammra kimért ebédet, ismétlésszámokra épülő edzéstervet. Láttam ezer kérdést és választ, saját maguk helyett idegenekbe kapaszkodó embereket. Szuper lehetőségnek tartom, hogy vannak, akik segíthetnek elindulni az úton – de aki minden piszlicsáré ügyben folyton másokat kérdez, valójában egy helyben toporog.

Én ebben nem leszek a cinkosa senkinek. Még akkor sem, ha hülyére kereshetném magam vele.


Ha felizgatott a #foodporn, kövess Instagramon!


Még több cikk:

8 Comments

  1. Istenem, hogy végre látom, hogy más is így gondolja ezt rajtam kívül!!!
    Jó a belső hangra hallgatni. A legkíméletlenebb és legszebb hang. És mindig jókat tanácsol, még ha rövidtávon kellemetlen is.

    Persze a belső hangot nem szabad összetéveszteni az Énkével ^^

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s