Kezdetektől fogva állandó dolgon változtatni sokféleképpen lehet: a végtelenségig halogatva, lépésről lépésre megtervezve, vagy éppen egy szép napon „fuck this shit!” felkiáltással ébredve felrúgni az egészet. Nem nehéz kitalálni, melyik kategóriába tartozom – bár az elhatározás elég régóta érett bennem.

A blog 2008. május 5-én indult. Még az első bejegyzés közzététele előtt kiválasztottam egy szép sablont (nem jelentett gondot, mivel egyetlen darab tetszett a több mint százas felhozatalból), és nagyjából aköré gyártottam a koncepciót. Ha motoszkálni kezdett bennem, hogy írnom kellene valamiről, abban a formában láttam viszont.

tempty.hu-2008-2011-2013

Ismerős?

Ha álmomban baszkuráltam a posztokat – ja, volt olyan –, akkor olyan külsővel elevenedtek meg. A tudatomba ivódott a betűtípus, a szín, a logó… Az egész stílus. Illett hozzám nagyon. Időközben viszont szó szerint nyugdíjas lett: hosszú esztendők óta nem nyúltak hozzá a fejlesztők, így kiérdemelte a „retired” jelzőt.

Együtt tudtam élni a ténnyel. Már csak azért is, mert az időközben két-, majd háromszázasra bővült WordPress-gardrób semelyikje sem felelt meg az elvárásaimat tartalmazó képzeletbeli listának. Amin a következő néhány szó szerepelt: „akadjon meg rajta a szemem, ragadjon magával, csapjak az asztalra, hogy ez kell!” Semmi konkrétum, semmi technikai fakszni.

Igen, más talán leült volna egy fejlesztővel, hogy „hé, haver, csináld meg ilyenre”, de maradni akartam a WordPress szerverein, s ezzel eleve csak a meglévő sablonok testreszabására nyílik lehetőség, plusz eszem ágában sem volt ekkora direkt függőséget bevállalni. Éppen elég, hogy a munkám során Bélákkal kell levelezni, amennyiben egy szájton valami szétcsúszik vagy nem látszik. Márpedig ha itt valami szétcsúszna vagy nem látszana, bizony letépném az aktuális Béla fejét, semmi kétség.

A saját nyugalmam és a Bélák testi épségének védelme érdekében nyilvánvalóvá vált tehát, hogy ebbe az egyenletbe nem szabad bevonni újabb ismeretlent. Ráadásul egyik előre gyártott minta sem jött be annyira, hogy akár testre szabva el bírjam képzelni magamnak. Mindnek volt valami végzetes hibája: a legtöbbnek a bágyasztó jellegtelenség, néhánynak pedig a menühiány, netalán a furcsán vagy sehová sem rakott oldalsáv, ilyesmik. Csupa olyan, amitől úgy éreztem, hogy csizmák között keresgélek, holott szandált akarok venni. Közben előállt párszor az a szokatlan helyzet, hogy az adott poszt nem állt százszázalékos összhangban a blog megjelenésével. Valami letisztultabb, gördülékenyebb, mégis karakteresebb kellett.

Ezt a sablont első ránézésre megjegyeztem: újság, portál és napló különleges keveréke. Csakhogy anno még nem volt oldalsávja szegénynek – a fej nélküli lovas esete. A hiányosságot azóta orvosolták az okosok, úgyhogy már csak egy-két csúnya félrefordítást kellett kiküszöbölni. E poszt címe alatt például jó nagy betűkkel szerepelt volna, hogy „Feladó: 2014. január 13.”, ami fölött képtelen voltam szemet hunyni. Itt jött képbe az egyéni CSS, így az utolsó simításokat egy icipici kódrészlet segítségével elvégezhettem. Mivel nem számítok gurunak a témában, a WP fórumon kértem segítséget, s a világ másik feléről néhány percen belül kopipésztelhető formában meg is érkezett – fantasztikus, ugye?

A legérdekesebb az egészben, hogy miután a blogot néhány kattintással átöltöztettem, úgy éreztem, sosem volt másmilyen. Vártam, hogy hiányozzon a régi, megszokott kinézet, amit több mint öt és fél éven, illetve hétszázötvenkilenc poszton keresztül néztem. Szép volt, jó volt, de nem sírom vissza – a mostani sokkal énebb.

Olyan témák is passzolnak hozzá, melyeket mostanában feszegetek. Biztosan észrevettétek, hogy a bejegyzéseim egyre mélyebbről jönnek, mint szomszéd kutyából az ötnapos húsleves. Fogalmam sincs, hová vezet a tendencia, de a kommentek növekvő száma alapján sok-sok jóra. Remélem, a tegnapi átállás óta nem kezdtetek „vissza a régit” típusú aláírásgyűjtő akcióba, s velem maradtok mindannyian!


Még több cikk: