Bridget Jones harmadszor is (él-hal a) facér

Mindenki B.J.-je akár sziporkázóan vicces, meghatóan esetlen, gyengeségeit bátran vállaló öregcsaj is lehetne, akinek történetei reményt nyújtanak az élet útvesztőiben nehezen boldoguló nőknek. Ehelyett két lábon járó közhelygyűjtemény – afféle megelevenedett sztereotípia-halmaz, akinek nincs munkája, más neveli a gyerekeit, és folyton azon jár az esze, hogyan tudna egy minél rendszeresebben használható farokra szert tenni. Helen Fielding legújabb kötetéből, a Mad About The Boy-ból legalábbis ez derül ki.

Irodalmi igényű kritikával nem szolgálhatok, miután Bridget Jones naplójának első két kötetéről fogalmam sincs. A film ugyan dereng, meg az is, hogy Renée Zellweger irtó sokat hízott és fogyott érte mindkétszer, plusz Colin Firth és Hugh Grant arca is előttem van – igaz, tisztázatlan szerepekkel. Nem csoda, elvégre amikor láttam, úgy tizenkettő lehettem. Mármint éves. Közben betöltöttem a huszonnégyet, Bridget meg az ötvenegyet, de harmincötnek mondja magát, mert a valóság kellemetlen. A tavaly októberben megjelent, magyarul még nem kapható új regény valamiért megtetszett. Furcsa, mert még utólag is tetszik, csak a főhőse nem. Őt azt hiszem, szájba vágnám személyesen.

Fotó: nbcnews.com
„Mad about the book?” | Fotó: nbcnews.com

A cselekmény kiindulópontja, hogy a megözvegyült Bridget két kisgyerekkel visszatér a pasivadászat ingatag ösvényére. Baromira sajnáltam szegényt, amíg körvonalazódni nem kezdett: mást se csinál, csak reszelt sajtot eszik meg vörösbort iszik férjének tragikus balesete óta, öt éve. A gyerekeket többnyire bébiszitter hozza-viszi és gondozza Bridget csak úgy „van”. Aztán önmagához visszatalálva íróként lassacskán elkészíti a csehovi Hedda Gabbler filmes adaptációjának forgatókönyvét, hogy a végül kiderüljön: Ibsen művéről van szó, a címe pedig egy „b”. Közben önsegítő könyvek és szintén kilátástalan helyzetben vergődő barátok útmutatását követve összeszed a Twitteren egy harmincéves faszit, akivel óriásit partizik a legjobb barátnője hatvanadik születésnapján; majd őt kiheverve szerelembe esik egy burjánzó mellkasszőrű Adonisznak lefestett tanárral, aki a légierőnél dolgozott, és akinek a csemeték végre szót fogadnak.

Ez a sztori tök jó, a jelenetek pedig gyakran mosolyra fakasztottak. Egy baj van csak, de aránylag nagy. Nem tudtam azonosulni Bridgettel, kivéve egy-két nyilvánvalóan szánalmat keltő alkalmat. Emiatt kérdések sora vetődött fel bennem a nőiséggel kapcsolatban – hasonlóképp, mint Szepesi Niki könyveit olvasva. A legföldhözragadtabb dilemmám az volt, hogy miből futja a temérdek befalt élelmiszerre, piára és bébicsőszre egy munkanélküli özvegynek? Egy fokkal kevésbé kézzelfogható téma, hogy mégis miként lehet rövid- és hosszú távú értelem nélkül tengetni a napokat. Szellemi kihívás zéró, a kisebb poronty pedig majdnem vérmérgezést kap valami egy hétig észre nem vett seb miatt. Bridgetnek nincs öndefiníciója: az „anya vagyok” és az „író vagyok” kijelentést sem érzi helytállónak.

Tevékeny önmegvalósítás közepette.
Tevékeny önmegvalósítás közepette.

A „nő vagyok” viszont annál igazabb rá. „Mit gondolnak rólam a férfiak? Vajon jobb nő leszek, ha a nyakam köré tekerek egy divatmagazinokban látott sálat? Esetleg ha botoxoltatom az arcomat?” – kérdezi magától minduntalan. És ami felvetődik benne, meg is valósítja, hátha nagyobb esélye lesz a kívülről várt boldogságra. Amikor végre összejön néhány dugással töltött éjszaka, akkor a nagy nehezen összekapart meló a gyerekekkel együtt le van tojva. Ezen a ponton merül fel a legelvontabb, legmegválaszolhatatlanabb kérdés: nőként mi a francért nem tudok ezzel azonosulni? Miért nem foglalja le az agykapacitásom egy részét állandó jelleggel a párkeresés? Miért nem határozza meg az identitásomat a tetszeni akarás ezen formája, miért nem egy hapsitól várom a létezésem kiteljesedését?

A válasz valószínűleg az ovis számtanban rejlik: nálam egy meg egy az kettő, Bridgetnek pedig két fél egy egész. Ez a beállítottság nem szellemi szinttől függ, mivel egy professzor is becsicskulhat a másik nem kedvéért, mint ahogy az általánosból lemorzsolódott Kukorica Jancsi is igényelhet autonómiát a házasságában – ha másképp nem, hát elmegy néhány órára a kocsmába. Mindkét attitűddel lehet boldogulni. Főleg egy karikatúraszerű regényhősnek, akinek a közönség igényei miatt alanyi jogon jár a happy end.


Még több cikk:

18 Comments

  1. Kedvet, azt nem hoztál a műhöz :) Egyre ritkábban találok olyan művet, ahol képes vagyok a női főszereplővel azonosulni, hasonló okok miatt, amit most te is leírtál. Nem erre a rugóra működöm, mint amire Bridget 3.
    Erről hallottál már?
    http://infaustus.wordpress.com/2013/02/25/nyilt-level-a-noknek/
    Ha a vallási héjat lehántjuk, akkor is értelmezhető. Kár, hogy pár nappal ezelőtt ehhez az amúgy régebbi cikkhez a blogtulaj hozzászólása, kifejtése is olvasható volt, kommentekkel, most meg, amikor linkelném neked, már csak a csupasz tőlink van, kommentek nélkül :/ Úgy több értelme volt, tükröt tartott az üzenetnek.

    Kedvelés

    1. na, jó tudni, h nem vagyok egyedül @=)
      az oldalon viszont tényleg 3 mondat található 2 linkkel, vagy azóta is eltűnt valami? (mármint értem én, ha maguk a videók hordozzák egy képzeletbeli nyílt levél üzenetét… csak akkor akkor ne legyen már a poszt címe nyílt levél, ha nincs benne semmilyen levél o.O)

      Kedvelés

      1. Eredetileg volt egy levél is, időközben az elpárolgott :/ Már bánom, hogy nem készítettem printscreent, vagy nem mentettem le a szöveget…

        Kedvelés

    2. Beleolvastam egy kicsit a blogba, érdekel a keresztény teológia (is), és nagyon komoly megszólalások vannak:

      “2. Gyülekezeti autonómia a pünkösdista gyülekezetek módjára.
      Szívesen betársulnék egy ilyen gyülekezetbe Szászfenesen, Romániában.
      Egyetlen feltételem lenne, hogy a gyülekezet nézete a kárhozatról az adventista gyülekezetek nézete legyen. Van örök büntetés, de ez az örök halál.”

      Még jó, hogy van választék, ugye, ki-ki ízlés szerint…

      Kedvelés

      1. ps.: Lehet fosni is:

        “Egyes keresztény egyházak tanítása szerint aki nem énekel dícséreteket, az nem jut a mennybe. Ugyanis szerintük aki megtért, az énekel dícséreteket. Tehát aki nem énekel dícséreteket, az nem tért meg. Nekem mondtak már olyat is, hogy nincs bennem Isten Szelleme se, mert hogy nem éneklek dícséreteket.”

        http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=455&na_step=30&t=9131333&na_order=

        Még jó, hogy én énekelek… sőt, dobolok is! XD

        Kedvelés

        1. itt alighanem a következő lépés, h fel a szoknyát, le a bugyit, h jól beléd rakhassák isten szellemét… (a dobról jut eszembe: mi van, ha elérjük azt a pontot, h csak mi értjük a saját vicceinket? @XD)

          Kedvelés

          1. Ja, Isten Szellemének vaginális-anális behelyezése, alámerítkezés előtt. Simán elképzeltem. Á, ehhez képest az én spirituális életem dögunalom.
            (Szerintem már elértük, lol.)

            Kedvelés

  2. Hát, nem hoztad meg a kedvemet a mű elolvasásához! :) A második BJ-könyvet olvastam, és ritkán mondok ilyet, de nyomába se ért a filmnek. A filmben egy bájos cilike-karaktert ismerhettünk meg, sok jó helyzetpoénnal, míg a könyvben egy végtelenül ostoba, érzelmileg éretlen ribancot, aki két jó szóért cserébe bárkivel kefél, és közben azon nyávog, hogy ötvenegynehány kilósra kilósra hízott. Szakmailag teljesen inkompetens, és erre még büszke is, ami roppantul idegesítő.

    Megkoronázza továbbá a helyzetet, hogy a fordító abszolút magyartalanul ültette át a szöveget, erről írtam is hat évvel ezelőtt a blogon:
    – *Jude jobban szereti ezt a szoknyát, mint én. (Nyilván az “I like this skirt”-öt fordította szó szerint, magyarul viszont egy ruhadarabot ritkán szeretünk, általában inkább tetszeni szokott.)
    – *Praktikusan szólva, hülye voltam. (Valszeg az eredeti verzió “practically speaking” lehetett – mi más lett volna? – de a fordító nem vette észre, hogy a magyarban nem állandósult még ilyesfajta szókapcsolat, ezért az egyszerű “gyakorlatilag” nagyobbat szólt volna. Ugyanez vonatkozik az “általánosságban beszélve” kifejezésre is, ami angolul egyértelműen “generally speaking” lehetett, de nem biztos, hogy én ezt – magyarországi olvasóként – feltétlenül tudni szeretném. A “rémesen kedves” pillantásról is ordít, hogy lánykorában “awfully nice” volt, de hol tartozik ez ránk, magyarokra, akik egyébként véletlenül se használjuk ezt a szerkezetet??)
    – *Igazán briliáns lehetett! (Ezzel semmi gond sincs, csak az életben nem találkoztam még olyan magyar későhuszas, koraharmincas nővel, aki a “briliáns” melléknevet VALAHA is élőbeszédben használta volna.)
    – *Miért gondolod, hogy jönni fog? (Igen, tudjuk, és igen, már általános ötödikben is tudtuk, hogy ez angolul úgy áll össze, hogy “why do you think he would come”, de a mi köznyelvünkben az a fordulat a gyakoribb, hogy ”miből gondolod, hogy jönni fog” vagy még életszagúbban: “szerinted jönni fog?”)
    És ez így megy végig, állati idegesítő.

    Szóval, annak örülök, hogy a friss könyv legalább élvezetes olvasmány, még ha a főhőssel nem is tudunk azonosulni, Merthogy én se tudok, de ez számodra nyilván nem újdonság..

    Kedvelés

    1. tudom, h nem ez volt a célod a kommenttel, de egy pillanatra istentelenül befosattál, h az én könyvfordításaimat is így ki fogja majd elemezni valaki, amire egy laza “elmész te a faszomba, akkor csináld meg jobban”-nal fogok reagálni @XD

      Kedvelés

      1. Rólad nem feltételezem, hogy nem birtoklod a magyar nyelvet. De lásd be, a rosszul összerakott fércmunkák téged is bosszantanak, és Tótisz is szerzett pár kellemes percet, RIP!

        Kedvelés

  3. Majd ha ötven éves özvegyek lesztek 2 gyerekkel lehet jobban tudtok vele azonosulni :D (Bár ez sohase következzen be!)
    És most válasz pár felvetült kérdésedre:
    BJ valószínűleg azért tengeti olyan jól özvegységben semmi munkával eltöltött napjait, mert a volt férje emberjogi ügyvéd volt, vagy mi a frász, biztos hagyott hátra bőven tartalékokat ;)
    Hogy nincs szüksége semmi szellemi kihívásra az életben azt leszámítva hogy pasizzon, és ezért még a gyerekeit is képes totál elhanyagolni, sajnos csak az anyasági szerepben való megbukását/képtelenségét bizonyítja!
    Sajnos nem vagyok jártas az írónő magánéletében, de gondolom ő nem özvegy és nincs 2 gyerekkel magára maradva a világban. Nem szeretem az ilyen regényeket amiben bármilyen eseménysor bekövetkezhet mégis a főhős jellemfejlődése egyenlő a nullával! Ugyanazokat a köröket futja mint 30 évesen! Tiszta szégyen… :( Nekem van 2 gyerekem és 1 férjem, valószínűleg ha elveszteném még jobban vigyáznék a kis porontyainkra és megpróbálnék velük még több hasznos időt eltölteni, semmint hogy pasik után rohangásszak! Másrészt ha pasik után is rohangásznék nyilván már hosszú távra gondolkoznék és olyat keresnék aki öreg napjaimban mellettem lenne és a gyerekekkel is jól ki tudna jönni!
    Számomra a te olvasói véleményed is ugyanazt tükrözi amit gondoltam az új könyvről mikor pár hónapja hallottam a sztorijáról, hogy nem fogom elolvasni :P

    Kedvelés

    1. én is az örökségre tippeltem, meg egyébként utal is rá, h “mark gondoskodott rólunk”, vagy ilyesmi… a jellemfejlődés hiánya még így egy köteten belül nem annyira zavaró, de a kb 20 évet lefedő trilógia szintjén már tényleg gáz @=S az anya szerepnek való “megfelelés”, illetve az abban való “megbukás” viszont annyira összetett kérdés, h elgondolkodtattál. mert kiről lehet kijelenteni, h megfelelt vagy megbukott anyaként? az felelt meg, akinek a csemetéje kijárta az általános iskolát / lediplomázott / 30 éves korára kapott egy céges autót vagy 45 évesen még nem alkoholista? @XD és az nem felelt meg, aki nem tud velük x időt tölteni / akinek bűnöző lesz a sráca / aki látja, h nincs meg a kertes ház – kutya – gyerek kombó a 35-ös sztenderd korhatárra?

      világos egyébként, h bridget úgy csinálja, ahogy mi nagyon nem csinálnánk, de biztos, h ez a gyerekeknek rossz? mert legalább tisztában van a saját határaival, szóval felismeri, h a kicsik a bébiszitterrel* jobban járnak…

      ______
      *a bébiszitter alkalmazása ellen nincs kifogásom. az ellen van, h ő végezze a gyerekek körüli mindennapi teendők 80%-át.

      Kedvelés

    2. Nem feltétlenül ettől függ, a külső körülmény csak egy dolog. Máig viszonylag kevés barátom van, aki ugyanabban az élethelyzetet éli épp meg, mint én, nem ez a meghatározó. Bridgettel 32 éves egyedülálló nőként se megy könnyebben az azonosulás, pedig az első könyv épp ezt az élethelyzetet festi meg.

      Kedvelés

      1. Azért nem megy könnyen vele az azonosulás, mert azt a nőtípust testesíti meg, akivé egy nő sem akar válni! Senki se akar 30 évesen és 50 évesen is egy haszontalan csődtömegnek megragadni :P
        Igazatok van, az anyaszerep tényleg egy sokkal komplexebb dolog, néha én is örülni tudnék ha telne bébisintérre, de tényleg azt akarnám hogy vki más nevelje fel a gyerekeimet? Sajnos az életben vannak rosszabb szülők is tény és való, és szerencsétlenebb 30-as szinglik is de ennél a BJ trilógiánál már csak a S&NY mozifilmek rosszabbak! :DDD

        Kedvelés

        1. a szexésnyújork filmek nekem a szórakoztató limonádé kategóriába tartoznak, a sorozat meg túl sok.(hiányzik amúgy belőlem a sorozatfüggésért felelős gén…)

          igazából ez a BJ / SATC-féle szingliábrázolás nemcsak, h szánalmas, de bizonyos tekintetben veszélyes is. megteremtett ugyanis egy olyan kategóriát az emberek fejében, ami itt és most nem is biztos, h létezik. én legalábbis még egyetlen “menjenek a férfiak a faszomba” vagy “férfi kell mindenáron!” hozzáállásúra durvult, hagyományosnak tartott értékeket elutasító vagy éppen patetikusan hajszoló egyedülálló nővel sem találkoztam. vagy csak azért nem ismerek ilyeneket, mert hasonló a hasonlót vonzza, s nem nagyon lenne közös témám velük…?

          Kedvelés

          1. Nekem se nagyon lenne hasonló témám velük, ha BJ és a SATC összes szereplője itt nyüzsögne most a nappalimban, lehet 5 perc után finoman haza tessékelném őket :P A sorozatból nekem is sok rész kimaradt és a mozifilmnek is csak az 1. részét láttam, a 2. már egyáltalán nem is érdekelt. Viszont 1 pozitívumot találtam bennük, hogy legalább tudatosítják az egyszeri hétköznapi leányokban (és pasikban akik titokban nézik ezeket), hogy soha sincs hepi end! Mindig van egy újabb rész, egy újabb nehézség, sose lehet lazítani, mindig kűzdeni kell a kapcsolatért és aztán a megtartásáért és akkor bármikor közbeszólhat a nagy betűs ÉLET, ami megint fenekestűl felforgat mindent. Szóval The End tényleg csak egyetlen egyszer jön el, BJ férjének ez a 2. és a 3. kötet közt ütött be :P :D BJ meg maradt a TO BE Continiued frázisban, lehet lesz még 4. könyv is, ahogy SATC film is… :/ (Nem várom egyiket se)

            Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s