A „hogy aludtál?” kérdésre még egy kicsit nehezen emészthető válasz a „kilencvenöt százalékosan”. A „milyen napod volt?”-ra pedig talán nem azt várja az ember, hogy „elég aktív, tizenegyezer ötszázas”. Mármint annyi lépéses, tetszik tudni. Mert én a karácsonyi ajándékom segítségével már ilyeneket bírok mondani. Wittie, a félujjnyi kütyü foglalkozását tekintve aktivitásmérő, így nem meglepő, hogy éjjel-nappal szeret mérni.

Igazából fogalmam sincs, naptárilag mikortól fogva szeretnék ilyet. Sőt, azon sem erőlködöm, hogy az iránta érzett vonzalmam értelmét keressem. Kábé amióta a munkám miatt átnyálazott egészség– és életmód-cikkekből tudok a létezésükről, tudom: kell egy. Nem túl régi találmányok ezek: ősanyjuk a lépésszámláló, amit amúgy pedométernek is neveznek, de nekem arról a kifejezésről egy kislányok után rohangáló, széttárt kabátos perverz jut eszembe, akinek lengedeznek a fedetlen heréi a menetszélben. Ennél még az is jobb, ha jó magyarosan kimondjuk, hogy trekker.

Kicsi, de okos. | Fotó: digitaltrends.com

Kicsi, de okos. | Fotó: digitaltrends.com

Nem titok, hogy enyhén „control freak”, azaz irányításmániás vagyok. Ez a téma kapcsán abban merül ki, hogy ugyan semmilyen rögeszmés cselekvésem nincs – leszámítva, hogy internet– és ajakápoló-függő vagyok –, viszont a saját testemmel-lelkemmel kapcsolatos dolgokba nem engedek beleszólást senkinek; kivéve a legnyilvánvalóbb módon rugalmasságot kívánó élethelyzeteket. Magyarán azt, akkor és annyit eszem, ahogy kedvem tartja, s ugyanez a „gyúrásra” is igaz.

A kaját csak esztétikai megfontolásból örökítem meg Instagramon, nem mérek sem kalóriát, sem grammot. Mozgás tekintetében azért lettem nyitott a részemről beavatkozást nem igénylő statisztikára, mert a napi sport ellenére is tagadhatatlanul ülő életmódom van. Legalábbis azt hittem, de a gatyámra csíptetett Withings Pulse kedd óta megcáfolta hálistennek.

Úgy lett nekem, hogy a szüleim érdeklődtek, mit kérek karácsonyra. Visszakérdeztem, lehetek-e pofátlan, ők meg mondták, hogy úgyis mindig az vagyok, szóval nyugodtan. Rávágtam, hogy „ektiviti trekkört”, mire néztek egyet, hogy most akkor mi van.

Elmagyaráztam röviden, majd bólintottak, hogy oké – és a szeretet valahol itt kezdődik. Nem ott, hogy veszel a másiknak egy kissé borsos árú kütyüt ajándékba. Hanem ott, hogy nem kérdőjelezed meg a kívánságait, és nem akarod jobban tudni, mire vágyik. Ha egy kétszáz forintos elemes elemcserélőt kérek, ami csak a saját elemét cseréli, megkaptam volna – max megtoldották volna az őseim egy trendi szabású kényszerzubbonnyal.

Az a bizonyos statisztika.

Ha jobban akarod ismerni magad.

Igen ám, de gondosan ki kellett választani Wittie-t, mert akad néhány versenyképes rokona. Először az idén decemberben debütált Fitbit Force-szal szemeztem, ám miután szembesültem vele, hogy Európában még meg sem jelent, ráadásul vaskos gumióra formájában virítana a csuklómon éjjel-nappal, letettem róla. Bátyja, a Flex magasságkülönbséget nem tud mérni, kijelzője sincs, ráadásul ugyanúgy gumilószar. Oké, hogy nem járok kosztümben és magas sarkúban, de egy hasonló jószág még egy apró ékszerrel is ellentmondásban van.

Arról nem is beszélve, hogy nyáron jókora fehér csíkot hagyna, az összes többi évszakban meg beleakadna a felső ujja, a kesztyű teteje, blabla. Azért vetettem egy pillantást a Nike Fuelband-re, melyet gépelésben zavaró kemény karperecként jellemeznek – ez nálam válóok, ugye. Az aránylag elfogadható megjelenésű Jawbone Up! pedig azért esett ki, mert a felhasználói vélemények alapján tízből legalább négy(!) gyári hibás, akiké pedig jó volt, azok is egy év alatt a sokadikat fogyasztják.

Találtam olyat, ami harmadannyiba kerül, mint a többi, de az elemző alkalmazás használatáért havonta tíz dollárt kell fizetni. Találtam kicsit, nagyot, közepeset, rózsaszínt és kéket, csak éppen az igazit nem. Már majdnem letettem a voksom a Fitbit One mellett, ami a karkötős dizájn helyett egy néhány centis szilikontokba és karpántba bújtatható ketyere, de az összehasonlítós cikkekben szembesültem vele, hogy olykor hülye eredményt rögzít, akkor meg minek? És akkor beugrott, hogy még hónapokkal ezelőtt olvastam valami amerikai egészségügyi hírportálon egy tervezés alatt álló, pulzusmérős cukiságról.

Még a nevét is megjegyeztem anno, de úgy könyveltem el, hogy a fénnyel történő szívverésszám-megállapítás futurisztikus, tehát a piacra kerülés nem mostanság várható. Némi guglizás után kiderült, csúnyán tévedtem: már júliusban megszületett. És ötből mindenhol négy egész valamennyi csillagot kapott az értékelőktől, ami szuper. Egyedül azt hozták föl ellene, hogy csak az aznapi adatokat lehet megnézni benne, ám ezt a gyártók hamar javították egy szoftverfrissítéssel.

Wittie tehát egy nyolcgrammos, négyszer két centis kis ketyere, aki nappal érzékelőinek segítségével méri, hány lépést és milyen távot teszek meg mekkora szintkülönbséggel, s eközben mennyi kalóriát égetek el. A kommunikáció egy 128×32 pixeles OLED érintőkijelzővel történik – ő tehát „szóba áll” a felhasználójával, nem úgy, mint a „néma” karkötők nagy része, melyek adatai csak az okostelefon-appal, vagy annak webes változatával számítógépen érhetőek el. Magától tudja, mikor sétálok és mikor futok, a statisztikát tekintve különbséget tesz az mozgásformák intenzitása között. Ha három ujjhúzással és egy koppintással megkérem, a hátsó szenzora fénnyel megméri a pulzusom.

Lefekvéskor kiveszem a szilikontokból – ami egy csíptetővel hordható zsebben, övtartón vagy akár melltartón is –. átteszem egy pihe-puha, bőrlégzést engedő karpántba, és karóra módjára felrakom a csuklómra. A holdacska ikonra nyomva jó éjszakát kíván, majd elindul az időt mérő számláló. Ezen a ponton történik a számomra érthetetlen medzsik! Remélem, valaki tud magyarázattal szolgálni, mert a gyártó oldalán, illetve a szakújságírói kritikákban nem találtam semmit. Wittie tudja, mikor alszom el pontosan, és figyelemmel kíséri az alvásciklusaimat. (Fokozatokból – mint az aktivitásnál – van hat.)

Wittie éjjel.

Wittie éjjel.

Az okosok szerint ez az alváslaborokban is használt mozgásérzékelők révén történik. De én relaxációból szoktam beszunyálni; ami úgy néz ki, hogy lefekszem, és teljesen mozdulatlan maradok az álomba zuhanásig. Akkor mégis honnan a jó égből vágja Wittie, hogy hány perc után kezdtem húzni a lóbőrt? Persze, alfa állapotban nem nagyon számít a tér és az idő, de a fáradtságom és egy átlagos relax tartamát figyelembe véve több mint valószínű, hogy az apró szerkezet kedd óta gyűjtött minden erre vonatkozó adata megállja a helyét.

A ciklusok rögzítésében pedig az az érdekes, hogy nem feltétlenül szabályosan váltakoznak, szóval nem előre meghatározott mintát vetít a teljes alvásidőre. A felébredések, valamint az ébren töltött percek számával is tisztában van: megnézhetem, hány óra hány perckor riadtam fel arra, hogy mikor nyikorogtatta meg a szobám ajtaját a macska, vagy bőséges folyadékfogyasztásom miatt mikor tettem látogatást a Harry Potterből ismert Szükség Szobájába.

Wittie legfőbb előnye tehát, hogy még egészségtudatosabbá tesz. Döntöttem már úgy a jelenléte miatt, hogy sétálva teszem meg azt a távot, amit eredetileg kocsival akartam. Megtudtam tőle, hogy nem is tartozom az ülő életmódot élők táborába, hiszen a lépésszámom a napi 5 000-et mindig meghaladja – a rekordom 11 500 fölött van.

Előfordult, hogy éjjel fél három után mégsem vágtam bele egy újabb munkafolyamatba, mert eszembe jutott, hogy „ciki”, ha megrövidítem magam egy mélyalvásos ciklussal. Az első közös esténken volt „nagyobb ívben kanyarodom a budi felé, hogy több lépést tegyek” jellegű túlkapásom, de azt hiszem, ez megbocsátható. A pulzusomat napi egy-kétszer mérem, nagyon örülve az 57 és 72 közötti értékeknek.

Wittie nappal.

Wittie nappal.

Az adatátvitel Bluetooth-on keresztül történik, és természetesen akadálytalan – naponta néhányszor automatikusan, de a csöpp készülék egyetlen gombjának három másodpercen keresztül történő nyomásával azonnal. Itt azonban sokan szembesülhetnek egy kizáró okot jelentő hátránnyal: Wittie tesói csakis Bluetooth 4.0-képes Android és iOS eszközökkel állnak szóba, anélkül az induláshoz szükséges kommunikáció – a magasság, a súly és a nem megadása – sem történhet meg.

A fogyni vágyóknak a kívánt súly rögzítésével segít a kicsike, valamint a MyFitnessPal alkalmazással összekötve bevihető az a bizonyos kalóriás és grammos infó az ételekkel kapcsolatban, ami engem a kajám forrását és elkészítési módját ismerve nem izgat. A RunKeeperrel való integráció pedig lehetővé teszi, hogy azoknak a tevékenysége is tárolódjék, akik más eszközzel, GPS-karórával vagy ilyesmivel járnak futni.

Wittie nem tévesztendő össze az edzés során viselendő, pulzust folyamatosan mérő eszközökkel. Neki a séta, a lépcsőzés és a futás a specialitása, így aerobik, kettlebell és jóga előtt mindig leveszem, majd utána visszateszem. Használata minimális felhasználói fegyelmet igényel: nem érdemes másik nadrágban hagyni. Megúsztatni vagy kimosni meg pláne nem. Az alvás üzemmódot be, majd ki kell kapcsolni, mert ha előbbi elmarad, akkor a szunya mérésének lőttek, ha utóbbi esik ki, akkor pedig a napi mozgás követésének.

Nekem ez egyáltalán nem okoz gondot, mert már az első néhány órában reflexszé vált a viselete. Csöndes kis társ, aki egy 40 perces(!) USB-töltéssel a kijelző nyúzásától függően egy-két hétig segít figyelni az egészségemre, s osztozik velem a mozgás örömében. Nagyszerű érzés a tudat, hogy még a házban járkálva, vagy egy vásárlás alkalmával is sok száz, több ezer lépést teszek meg, s mindössze 2-3 inaktív órám van – pedig csúnyán elkönyveltem ám magam gép elé gyógyult kockának.

Az én kis Withings Pulse-om tehát jó, hogy van*. Így mindenkit biztatnék egy lehetőségeinek és igényeinek megfelelő aktivitásmérő kipróbálására.

Ja, és ez jutott eszembe róla:

Every breath you take,
Every move you make,
Every bond you break,
Every step you take,
I’ll be watching you.

__________

*Leszámítva, hogy januárban két hétről egyre csökkent az akku üzemideje, márciusra pedig három napra. Akkor már néha kikapcsolt magától, és egyszer két napig nem reagált az érintőkijelzője. Szerencsére kicserélték, tehát március 24-étől II. Wittie uralkodik. (Az első három hónapot bírt.)


Még több cikk: