„Fegyencjárattal” is megérte elmenni Bécsbe

„Szerintem most mindenki pihenjen egy kicsit!” – mondta az utaskísérő a hajnal négyes induláskor, majd jó hangosra vette a rádiót a buszon. Egy bácsi rögtön pálinkát kezdett körbekínálni, túlharsogva a valami pappal készült konzerv interjút. Más nem totojázott, kapásból elővette a zsemléből kilógó rántott húst. Ott ültem a kispárnámnak dőlve, s tudatosult bennem: ezek már felkeltek, én pedig még le sem feküdtem. De kit érdekel, hiszen Bécsbe megyek!

A buszozás olyan műfaj, amire igencsak fel kell készülni lelkileg. Legalábbis nekem. Nem nyafogok, nem reklamálok: csupán utánajárok, milyen hosszú lesz az út, és ahhoz igazítom a tudatom és a folyadékháztartásom. Úgy számoltam, hogy Nyíregyházáról egy hazai viszonylatban jónak mondható járművel öt óra alatt megvan az osztrák főváros – különösen, ha éjnek évadján, a kedvenc nyugovóra térési időpontom után indulunk, gyakorlatilag üres utakon. A tavaly decemberi élmények után már sejtettem, mire számíthatok: akkor Budapestről startoltam. Meggyőződtem róla, hogy az élmény akár több zötykölődést is megér egyhuzamban.

Fincsi volt!
Fincsi volt!

Úgy terveztem tehát, hogy a napból tíz-tizenegy órácska telik utazással, aminek ha a negyedét átalszom, már jól vagyok. Ehhez képest a következő történt: nem elég, hogy hol a rádió, hol a csoportkísérő ordított, a busz még oda-vissza át is vágott a fővároson. Hadd lássanak kivilágított Andrássy utat a parasztok, Dunát és parlamentet! Ami mind szép, tényleg. Csak nem éri meg, hogy a menetidő egy irányban hétórásra nyúljon tőle, másrészt pedig a maszatos üvegen keresztül ébredező Budapestnek volt egy olyan feelingje a Bécsben várható színekhez, hangokhoz, illatokhoz és ízekhez képest, mintha zsíros kenyeret tolnának az ember elé entrée-ként egy Michelin-csillagos étteremben. Gond egy szál se: negyed tizenkettőkor landolt a csizmám talpa a Maria-Theresien-Platzon, és nekivágtam, hogy egyedül a nyakamba vegyem a várost.

becs-tempty
Nincs rossz irány.

Pontosabban csak a Mariahilfert, meg ami belőle elágazik, de azt legalább nagyon. Tökéletesen friss szellemi állapotomnak köszönhetően azonban térképpel(!) sem sikerült jó irányban startolnom, hogy megtegyem az odáig vezető négyszáz méteres távolságot. A szép helyek és a jó kaják viszont akkor is megtalálnak, ha a sors egy kicsit máshová pottyant, mint szánom. Ennek megfelelően ezúttal a festői környezetben elmajszoltam egy mennyei spenótos-sajtos lazacot, betértem egy csokoládéboltba, megbámultam az épületeket és a karácsonyi fényeket, majd egy mekibe sétálva, az ingyen wifi segítségével két másodperc alatt kiderítettem, hol a fenében vagyok. A diagnózis Kärntner strássze volt. Az istenke áldja meg a Google Maps-et, amiért helymeghatározáskor forog, mert így már pontosan láttam, mi, merre és hogy!

Dász grősze máschni.
Dász grősze máschni.

Tavaly Schönbrunn és a Rathausplatz jelentette a fő programot, és közöltem is a barátnőmmel, hogy én egy idegen városban biztos nem tudnék egyedül eligazodni, szóval szó nélkül megyek, amerre húz. Vicces, ahhoz képest mennyi minden változott! Úgy tűnik viszont, hogy a tudatom alvás nélküli tartalék üzemmódja érdekesen, de szerintem egészen tűrhetően rangsorol: szinte százszázalékos közérzetet biztosít, ám cserébe nyújt egy enyhe általános bambaságot is. Azért enyhét, mert csupán két dologra voltam képtelen: elhelyezni magamat a nagyobb, ismeretlen térben, és arra, hogy németül szólaljak meg. Mondjuk, pont ez a kettő nem számított kifejezetten előnynek, de okostelefonnal meg zökkenőmentes angollal rögtön orvosolódott a helyzet – ott mindenki beszéli, még nénikékkel is csevegtem.

becs-mariahilfer-advent-tempty
Fények, színek, érzések.

A városnak van egy csodálatos légköre, aminek köszönhetően egy pillanatra sem bántam meg, hogy odamentem. Most áradozhatnék a klasszicista építészetről, de igazság szerint magasról teszek a korstílusokra meg a hasonló könyvszagú részletekre – egyszerűen vagy magával ragad egy hely, vagy nem. És Bécs ragadott: sétálgattam, nézelődtem, hallgattam, szimatoltam, gránátalmás puncsot ittam, vásárolgattam. Csak úgy elvoltam. Elképesztően a kedvemre való a szabadság eme formája. Még akkor is, ha tizennégy óra torkosborz-léttel fizetek belőle hatért. Sőt, most ajándékba kaptam egy felismerést is.

A placc visszaindulás előtt.
A placc visszaindulás előtt.

A sznobnak tartott celebek és „arisztokraták” szokták hangoztatni, hogy olyan helyen szeretnek turistáskodni, ahol magyar szó egyáltalán nincs. „Megtagadják a hazájuk fiait!” – ítélkezik a nép. Nos, miután a karácsonyi fényben úszó bécsi utcákon megütötte a fülem egy „kurva osztrákok”, „faszom az egészbe” vagy „menjünk már, Józsi”, hamar rájöttem: az anyanyelvem nélkül tényleg kellemesebb lenne itt. Mármint nem a nyelvvel van baj, hanem azzal, amire honfitársaim használják: a panaszkodással, az elégedetlenkedéssel, a szidalmazással. Sehol nem hallottam, hogy „de szép”, „de finom” vagy „de jó”, pedig mindenkinek bőven lett volna rá oka. Ehelyett mit vettek észre a magyarok? A rosszat.

Pedig rájuk valószínűleg nem várt újabb, buszon töltött hét óra, ráadásul maximális hangerőre tekert, szörnyen klisészerű Sissi-filmek és félálomban körbebotorkált benzinkúti budik társaságában…


Még több cikk:

2 Comments

  1. Gyönyörű képek, és élvezet volt olvasni! Hú, Bécsben nagyon sokszor jártam különféle koncertek miatt, előtte/utána városnézés etc., és mindig rengeteg magyarral találkoztam, aki ott dolgozik!!! Szóval, Bécs is nagy magyar város, akárcsak London. :)

    Kedvelés

    1. köszi. pedig a fényképezőt lusta voltam elővenni @;D aki ott dolgozik, arra egy idő után ragad valamennyi a mentalitásból, de a magamfajta gyorsturisták közül sokan megmaradnak a negatív buborékban. london még nem volt meg, de sunáznám!

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s