Nyögés és placcs: szülésvideó kísért álmomban

Lilára duzzadt, szőröcskés nemi szervű nő guggolt a folyóban annak a videónak az előnézeti képén, ami legfelül fogadott a Facebook hírfolyamban egy kellemes estén. Kíváncsiságom a YouTube tartalmakat illetően mindig is erősebb volt a józan eszemnél, úgyhogy óvatosan rácsusszant az egér. Így néztem – pontosabban tekergettem – végig egy huszonkét és fél percben rögzített, elvileg játszi könnyedségű szülést.

Az operatőr nem lacafacázott: igencsak az asszony lába közé tolta a kamerát, amikor arra a lényeg ábrázolásának szempontjából szükség volt. Konkrétan valahol 14:45 környékén bántam meg azt a bizonyos kattintást, amikor a kisember nyaktól felfelé kikandikált, majd két férfikéz szivárványszínű testváladékok loccsanásszerű távozásának közepette kisegítette a vállát. Edzettnek tartom magam videóügyileg, hiszen a középiskola erősen fiúsított informatika szakmacsoportjának hála, tiniként szinte naponta láttam valamilyen durva kontentet.

Ez fogadott a Fészbúkon. | Fotó: YouTube
Ez jelent meg a Fészbúkon. | Fotó: YouTube, videó alul…

Ürítkezéssel egybekötött entyem-pentyem, állatok, boncolás, akadt ott minden. Mondjuk, a szempornó* fogalmának megismeréséhez már fősulira kellett mennem. Attól támadt utólag némi pislogási kényszerem, de ettől eltekintve immunissá váltam az ilyesmire. Legalábbis azt hittem. Mert ez a szülés egy kicsit jégre tett. Nem voltak álmatlan éjszakáim tőle, ám így, napokkal a megtekintés után is beugrik belőle egy-egy jelenet, mire megállapítom magamban, hogy úbazmeg.

Eszembe jut olykor, ha anyára nézek. Eszembe jut, amikor egy babakocsit toló kismama jön szembe. És eszembe jut, hogy egyszer majd – te jó isten! – nem arról az oldalról leszek érintett, mint ’89-ben. De nem bocsátom majd útjára a vaginám tortúráját a közösségi médiában, ezt megígérhetem.

Egyébként tök jó dolognak tartom, hogy ez az ausztrál hölgy névvel, arccal és egyéb testrészekkel együtt közhírré tette a vajúdását. A kenguruk földjén ezek szerint úgy megy, hogy „nincs kedvem a kórházhoz, irány az esőerdei folyópart!”, aztán mindenféle fertőtlenítés meg műszerek nélkül lehet űzni az ipart. Igaz, itt is meg lehet játszani a Duna- vagy Tisza-menti guggolást, de akkor órákon belül garantált a hullaház.

Na, mindegy, szóval fantasztikus tabudöntögetés ez tényleg, a tabuk meg azért vannak, hogy vesszenek. Csak én ne kattintottam volna rá, ugye… A Vaginamonológok olvasásakor hiába jelent meg a fejemben a cselekményben leírt világrahozatal realisztikus képe, valahogy nem volt ennyire ilyen.

A nyilvánosított szülés ellentmondásos fogadtatását jelzi, hogy már több mint háromnegyed éve feltöltötték, és a látogatók csaknem tízmilliószor meg is nézték de nekem egyáltalán nem rémlik magyar bulváros vagy egészségügyi hírverés. Most is csak azért került a Facebookra, mert egyvalaki megtalálta, megosztotta, s a sok hozzászólás nyomán az algoritmus az este legfontosabb eseményének rangsorolta. Fontos is volt, mert jobban beégett a retinámba, mint Szecsődi Karcsi és Nkuya Szonja bőrruhás vonaglása.

Ennek a posztnak egyébként az lett volna a célja, hogy rendezze a témával kapcsolatos gondolataimat. Hogy a végén levonjam a konklúziót: ami a videón látható, a világ egyik legtermészetesebb és legcsodálatosabb dolga. (A másik, hogy szétkapják a hasizmodat, félrerántják a beledet, aztán meg életed végéig viselheted a császármetszés nyomát, a heget.) Ehelyett most ugyanott tartok, mint a legelején: egyszavasított kommentárom nem túl magasröptű, de még csak nem is kifejezetten szalonképes.

Ha így kell lennie, hát legyen így – bizonyára nem véletlenül alakította a természet. Talán annyi türelmet igényel egy gyermek fölnevelése, hogy nem árt, ha az ember lánya már a kezdetekkor zsigeri árat fizet érte. Utána hátra lehet dőlni a csínytevések alkalmával, hogy némi bosszúság semmi a világra nyomáshoz képest. Én már akkor is hátradőlnék, ha nem kísértene a déli félteke ajándékaként 15:14-es pillanatkép.

__________

*Ezt ki akartam nektek guglizni, de a következő találat után katapultáltam:
Penis eye: A medical condition – a male sex organ (penis) grows behind the occular lens, thus replacing the eyeball with a penis.


Még több cikk:

21 Comments

  1. Szerintem sincs semmi baj azzal, hogy feldobta a netre a szülést. Aki nem akarja megnézni, az ne kattoljon rá, ennyi.
    De hogy ez szép lenne? Max az érintett feleknek, a kívülállónak meglehetősen undi (nekem az). Ezt inkább kíváncsiságból nézi meg az ember, nem gyönyörködésből. Tudom, tudom, a legszebb dolog a világon, a természet csodája meg minden, de kívülállóként én nem tudok elalélni egy szétszakadó vaginától, meg egy lilafejű, ordító, nyálkás újszülöttől.

    Kedvelés

    1. az utolsó félmondattal feloldoztál, köszönöm @=) észre sem vettem, h nem említettem a posztban az újszülöttel kapcsolatos érzéseimet – nem, nem tudom most babának hívni, mert ahhoz a szóhoz pozitív jelentéstartalom társul -, de nálam inkább a “kis izé, amitől jobb távol maradni” kategóriát testesíti meg, mintsem a tutujgatnivaló cukiságét… láttam már aranyos csecsemőt amúgy, viszont ehhez a jelzőhöz nálam alap, h legyen haja és ne ordítson.

      Kedvelés

  2. Hát én nem tudom, alapesetben véradás közben is behunyom a szemem, annyira rosszul vagyok minden véres jelenettől, ha társul hozzá fájdalom, ha nem. Elég érzékeny vagyok az ilyesmire, már akkor ájulásközeli állapotban érzem magam, ha valaki egy kisebb műtétjét ELMESÉLI, let alone a többi.

    De ez a videó… ez valahogy számomra végig csodálatos és felemelő volt, és az ominózus 15:14-es kockánál már sírtam, hogy ekkora csoda részese lehetek, még ha csak YouTube-os kukkolóként is. Kb. fél éve láttam először, azóta kb. az ismerőseim 20 százaléka megosztotta, és most megnéztem újra… és ugyanazt érzem: az élet misztériuma, egy csoda, és mégis a legtermészetesebb dolog a világon.

    Hihetetlen, hogy ezt így is lehet: ennyire nyugodtan, természetesen (a szó minden értelmében), ebben a hatalmas ősbizalomban, ennyire MÁSKÉNT, mint ahogy azt a modern ember a rohanó, vészhelyzetes műtőkben, tele rettegéssel ma megéli. És mégis másként, mint ősanyáink, akik jobbára belehaltak a szülésbe.

    Azt mondja a nő, hogy ez volt élete legtudatosabb cselekedete, és minden, ami korábban vele történt, ezt készítette elő (egyébként dúla, ez volt a negyedik szülése, szakmailag is profi, de hol van ez az ösztönhöz és az önismerethez képest?). Azt hiszem, aki egy ilyen élményt átél, annak nemhogy a “csínytevés”, de semmi nem okoz gondot. Mindent megold, minden szarból kimászik… mert mindaz, amit fentebb leírtam, ott van benne: a nyugalom, a természetesség, az ősbizalom és a “másként” is.

    Én nagyon hálás vagyok azért, hogy van pár ember, aki mutat egy alternatívát: így is lehet. Ez is egy út. Az út járható. Amint fent, úgy lent. Amint bent, úgy kint. Ilyenkor úgy érzem, I’m talking the talk, while she is walking the walk.

    És mindazt, amit leírtam, nem csak a szülésre értem. Az egész életre. Mindenre. (Vulgárisabban szólva pedig: igen, pina. De nem látunk, láthatunk naponta több ezer pinát pornó-, erotikus-, szexfilmes/képes kontextusban…?)

    Kedvelés

    1. – én kiskoromban is pokerface-szel néztem, amikor vért vettek tőlem, h “jé, ott csorog”, és nem értettem, miért csesztetnek, h bámuljak másik irányba @XD ez egyfajta keménység, viszont a te hozzáállásodat mégis keményebbnek érzem a szó legnemesebb értelmében. a “máshogy is lehet” bennem azért sem indított el különösebb gondolatfolyamot, mert vizes alternatíva nálunk is van, bár nem tudom, mennyire számít celeballűrnek. a telki magánkórház hétszámjegyű összegbe kerülő csomagjában legalábbis elég normálisan zajlanak a dolgok, ahogy azt anno munka kapcsán végigolvastam. (utána úgy tolmácsolták a médiában, mint vmi rongyrázást, pedig aki megteheti, nyilvánvaló, h ilyen kérdésben nem adja alább. más dilemma, kinek a hibája, h az átlagos pénztárcájú kismama nem teheti meg, viszont tudtommal a megyeszékhelyek kórházaiban van valamiféle “családi” vajúdószoba – ahol a sarokban valószínűleg ott van az a borzasztó szülőágy, de legalább csak a sarokban.)
      utaltam már rá, h a női szereppel kapcsolatban rengeteg tanulnivalóm van. és ez a videó megtestesíti mindazt a level 999 nőiséget, amivel már nem is tudok mit kezdeni.
      “Amint bent, úgy kint” <- tény, de nálam mindig felmerül a kérdés, h aki tudatilag nagyon profi valamilyen témában, az mennyire tárulkozik ki? mert az ilyen fokú magamutogatás mindig egy kicsit alacsonyabb szintű vágyakról árulkodik, ami nekem a mesteri státuszba nem fér bele. a bölcs hallgat, és akkor válaszol, ha kérdezik. (igen, ettől még óriási dolog efféle célokra használni az internetet, és értékelem az anyuka kitárulkozását, áldozathozatalát, mégis úgy érzem: ha infókra lesz szükségem a témával kapcsolatban, akkor azt nem a yt fogja megadni. persze, elfogadom, h másoknak igen, éppen ezért a jelenség létjogosultságát nem vonom kétségbe.)
      – a pinának csak olyan szempontból volt jelentősége, h a alighanem bulvárfaktor miatt kattintottam rá @=) egy kevésbé látványos előnézeti képpel, mittomén a csecsemőével simán figyelmen kívül hagytam volna @=P

      Kedvelés

      1. Van benne a nőben egy adag magamutogatási kényszer, az egyszer biztos. Pl. nem értem, miért kell full pucérnak lenni (mármint értem én, hogy így olyan ősanyás a hatás), nyugodtan felkaphatott volna egy felsőt, de nem tette.
        (am nem néztem meg a videót, munkahelyen az efféle tartalom necces…:))

        Kedvelés

        1. nem tudom, mennyire viseli el magán az ember a ruhát ilyen helyzetben – bár ha tízmilliós közönség elé készül, akkor az árnyal egy csöppet a helyzeten @=) számomra az is érdekes, h egy hasonló videó után mennyire változik az ember személyes megítélése mások szemében. úgy értem, pl. egy munkatársi nexusban érdekes lehet, ha látod a másikat ennyire intim szituban, nem?
          (akkor jó lesz otthonra, esti mesének @=P)

          Kedvelés

  3. Én nem értem, hogy a szülés miért csoda. Mitől válik csodává? Miért emlegetik csodának? Természetes biológiai folyamat, ami a terhességet követi. A méhből a külvilágra kerül a gyerek. A macskánk is szül évente többször, mégsem alélok el tőle, hogy micsoda misztérium. Teljesen értetlenül állok a jelenség előtt.

    Kedvelés

    1. megkapóan racionális álláspont, ami sokkal jobban tetszik, mint a “posztoljunk képet az 1, 2, 3, 4 […] 243, 244 napos cuncikáról, olykor kettőt is – mert gyereket még soha senki nem látott, ezért meg kell mutatni nekik!”

      Kedvelés

    2. Azt szokták mondani, hogy kétféle ember van: akinek semmiben nem lát csodát, és aki mindenben csodát lát. Most biztos kinevetsz, Analemma, de én az a fajta hülye vagyok, aki döbbent csendben áll, amikor felkel a nap, és még ott az égen a hold, amikor megjelenik egy szivárvány a fejem felett, amikor egyetlen egy pillanatra kapcsolódsz valamivel, ami nagyobb nálad, mondjuk egy olyan triviális helyen, mint egy egyszerű mező. És ezek a csodák kívülről nézve talán orbitálisan hétköznapiak, és néha én is elmegyek mellettük… de aztán jön egy pillanat, amikor egyszer csak látom… és ott van, és nem hiszem el. Nem “elalélok ilyenkor a boldogságtól”, hanem csak vagyok, szavak nélkül, és van egy erős egységállapot. De ezt nagyon nehéz elmesélni olyannak, aki még nem élte át.

      Ami meg a racionalitást: attól még, hogy átéltél az életben egy csodát – legyen szó gyerek vagy kismacska születéséről, vagy akár egy naplementéről, szivárványról, bármiről, – még nem kell szentbolondüzemmódban a nap huszonnégy órájában arról beszélned. Ha az történik, ott már valamilyen hiánypótlásról van szó, és a fanatizmus – mert meg az – mindig széteséshez vezet hosszútávon. Hogy azok, akik a facsén meg más felületeken folyton a személyes kis csodáikról posztolnak, ebbe a kategóriába tartozak-e, nem tudom. Merthogy a másik oldalról az is igaz, hogy nem kell nekünk sem követnünk őket. :)

      Kedvelés

      1. Na igen. Nehéz dolog olyanról véleményt alkotni, amit még nem éltünk át, és ennyire komplex élmény.
        Valaki, nálam sokkal okosabb azt mondta, és ezt a mondatát én teljes szívből vallom és átérzem: Egy nő két dologért képes akár az életét is áldozni, hogy legyen gyereke és hogy ne legyen.
        Vannak és voltak is példák, hogy utóbbira mást ne mondjak: fém keresztes magzat elhajtás.
        Szerintem ez a “csoda”, de tévedésnek érzem, hogy ezt valamiféle misztikus csodának állítjuk be. Szerintem , ez az elemi ösztön játéka az emberi intellektussal. A biológia diadala az ész felett.
        A naplemente, a napfelkelte, a szivárvány és minden, ami “felettünk” van, pedig az esztétikai éhség csökkenése, az én megítélésem szerint. Azért bámuljuk, mert gyönyörű, amit véleményem szerint nem lehet elmondani a szülésről, legyen az bármennyire “magasztos” és “fennkölt”.
        Beöntést kapsz, hogy nyomás közben ne fröccsenjen az orvosra a végbél tartalma, minden oldalról folyik belőled valami, ragacsos, büdös, trutymós. Kiszolgáltatott vagy, védtelen, jobb esetben a férjed nem tutyi-mutyi és legalább fogja a kezed, de van olyan is, hogy a nő annyira szégyelli magát a férje előtt, hogy be sem engedi a szülőszobába, nehogy meglássa Ilyen állapotban. Az eredmény pedig? Egy kékes, ugyancsak trutymós követelőző kis rinya gép, aki miután megszületett, még jó ideig nem hagy élni se, nem hogy jól érezni magad a bőrödben, azt pláne nem engedi, hogy újra magadra öltsd női fegyvereid. Kisajátítja előbb az elsődleges, majd a másodlagos női nemi szerveidet, a szülés után a véredben kavargó hormon koktél jobb esetben simán ingerlékennyé, és nyúzottá tesz, rosszabb esetben depressziót okoz. Úgy érzed, hogy a férjed állandóan útban van, hülyeségeket csinál vagy kérdez, ne adja ég szexet akar, és te nem érted, hogy ő miért nem érti meg, hogy már nem vagy az a csintalan szexiség aki reggel is csinálta vele, aztán este is.
        Ez nekem a legeslegutolsó esetben tűnik csak magasztosnak és csodásnak. Persze az átlagot mondom, mindig vannak kivételek és lesznek is. Aki kivétel, az örüljön neki nagyon, de ne gondolja hogy ezzel mindenki így van. A szépet én abban látom, hogy egy gyerek egyenlő egy tiszta lappal, egy új kezdéssel, számára minden új és minden egy kaland. Egy madártoll akkora értéket képvisel számára mint számunkra egy autó, egy lakás. Ez a becsülni való, ez a gyönyörű és ez az ami engem ámulatba ejt. Rendszerint viszolygok sok anyukától, akik megfosztják a legtöbb élménytől a gyereküket, mintha hülyék lennének, de legalább is értelmi fogyatékosak…
        Nekem ez a véleményem, persze biztosan tévedek dolgokban.

        Kedvelés

          1. Naná, hogy író vagyok, ezt is én Írtam, nem? :D Viccet félre téve, neked főleg nem kell elmenni a szomszédba, kölcsön kérni egy kis érzékletességet, azért is olvaslak folyton.

            Kifelejtettem az előzőből:
            Nekem sem túlzottan szimpatikus, hogy így közszemlére teszik magukat a szülő anyukák, de ami igaz, az igaz, mindenképpen oktató jellegű. Szerintem minden megfelelő korú lánynak meg kellene néznie egy ilyen videót, hogy tudja mire számítson, kb. Főleg hogy egy ilyen videó sokkal inkább hatásos lehet elrettentő eszköznek mint a berögzült koton osztás és a nemi betegség zsákos embere.
            Az is felmerült bennem, ahogy benned is, többek között, hogy hol van a higiénia? Ausztráliában főleg necces lehet az élet, még a kacsacsőrű emlősnek is van egy méreggel teli tüskéje, a koala meg egy másodperc alatt lerántja a bőrkesztyűdet, hogy csak csontjaid maradnak, szóval nem hiszem, hogy lightosabb lenne a helyzet sejt szinten.
            De… Itt motoszkál a fejemben a Bio Domesztosz anyukák műanyag otthonaikban, pormentes szőnyegeiken rohangáló hegyi levegőre is allergiás porontyaik képe, és nem tetszik amit látok.
            A környezetemben is van egy ilyen anyuka, két kisgyerekével, amelyik kettő több dologra érzékeny, mint amit hirtelen fel tudnék sorolni. Nem ehetnek lisztet, tejes holmikat, nem játszhatnak se kutyával, se macskával, nyáron se a parkba, de leginkább még az utcára se kéne kimenniük. Egy óvodás és egy kisiskolás gyerek, akik folyton az orvoshoz járnak mert a bélflórájuk egyszerűen megszűnt létezni.
            Ez az anyuka tuti nem fog zabos bio szutykot tömni a négyévesébe, mert nem ehet meg egy rohadt kinder szeletet.
            Nem mondom, hogy minden bio kaja szar, sőt, kifejezetten jó lehet egy felnőtt embernek, én is pl nagyon szeretem a füstölt tofut, meg a rizspuffancsot, de én már kész vagyok biológiailag, belém már összehordta a természet azt amit kellett, a sok sárban fetrengéssel, meg hogy naponta felnyaltam a könyökömmel, a térdemmel a betont.
            Annak is nagy ellenzője vagyok, hogyha az anyukának mondjuk nincs elég teje mit tesz? Megveszi az instant tej port. WTF? Van egy olyan érzésem, hogy ez az anyuka nem a tescóba megy tejporért, ha valami nem jól alakul, hanem a tejdonor állomásra, ami mellett én is minden nap elmegyek a suliba menet. A természetet tartom a mi jótevőnknek, nem a futószalagokat a gyárban, viszont az elvetemült “neo”étrendesek is benyalhatnak a melegig.
            Nah, így kell véleményt alkotni, lap ide, lap oda. :D
            (Bocsi, hogyha úgy tűnik eltértem a tárgytól, de valahogyan a szüléshez én rokon témának érzem ezeket a dolgokat is. Nyugodtan megrendszabályozhatsz, ha úgy gondolod máshova jobban illik a kommentem.)

            Kedvelés

          2. köszi, ez jólesik (nem úgy, mint egy jóféle szülés, lol). valami rejtélyes véletlen folytán nem kaptam mailt a kommentedről, úgyhogy kb olyan a reakcióidőm, mint a maratoni csata korában, amikor futó emberkével ment az üzenetcsere @=)
            – szerintem is totál a szülés témájához illik, amit írtál, úgyhogy nem leszel megrendszabályozva. (amúgy sem lennél, mert az értelmes véleménynek örülök, az értelmetlenen röhögök, a mindkét kategórián kívül esőt pedig leszarom.)
            – egyetértek azzal, h a családalapítást tervező nőknek, illetve a szülés előtt állóknak célszerű lenne minél szemléletesebben, érzékletesebben látniuk, min fognak keresztülmenni. a magyar egészségügyi helyzet tükrében viszont egy kicsit necces lehet végignézni egy folyóparti önazonosság-élményt, majd átélni, h “lábat a kengyelbe, adjuk a beöntést, vágjuk a gátat, tessék nyomni”. persze, józan paraszti ésszel külön lehet választani a videó szülésre vonatkozó részét a környezetre vonatkozótól, de 1. nincs mindenkinek józan paraszti esze, 2. akinek van, az sem mindig használja. így összességében nem bírom eldönteni, kinek mutatnám meg, de sokaknak meg kéne, az biztos.
            – én is széltől óvott baba voltam, a mostani futásaim alkalmával szívok először jó mélyre hideg levegőt életemben, ami 24 évesen nem épp korai @XD
            – szintén nem vagyok az instant / műanyag dolgok híve, és tisztában vagyok az anyatej élettani hatásával, de számomra van benne vmi elrettentő, h más nő testváladékát igya egy gyerek. emellett nem tudok észérvet felhozni, egyszerűen érzés, aminek az undor a legközelebbi rokona, hiába próbálnám szépíteni.

            Kedvelés

      2. elméletben egyetértek veled, de a gyakorlatban o.O fejet vágok, amikor meglátok egy összes szögből lefotózott, nyáladzó gyereket a fészbúkon. elég nehéz meghúzni a határt a csoda megélése és közlése között. ez mindig átfut az agyamon, ha posztolok instagramra egy másnak esetleg bosszantóan hétköznapi dolgot. de úgy gondolom, mindennek megvan a megfelelő helye, s az insta pont erre való @=) a fb már kevésbé.

        Kedvelés

      3. Se hülyének nem tartalak, se ki nem nevetlek. A magam részéről elismerem a természeti jelenségek esztétikai szépségét, tudom élvezni, ha valami szép, csupán nem kerülök tőle ezoterikus hangulatba (nincs összekapcsolódás-élmény, egység-élmény). Szimplán jól érzem magam.

        Kedvelés

  4. Nem szültem még, de a szülést szépnek tartom, és tetszik, ha valaki ilyen elemi, ösztönös módon szüli meg a gyermekét, és az otthon szülést is támogatnám. Viszont… bevallom emberesen, hogy egyszerűen képtelen voltam megnézni eddig ezt a videót, bele sem kezdtem. És pont azért, amit írsz, mert attól félek, hogy bele fog égni a retinámba, és mindenféle helyzetekben, meg álmomban meg fog jelenni a kép. Lehet, hogy ez ilyen tudati-téma, hogyha úgy nézem, arra emlékeszem, ha meg így, akkor meg erre, de én sajnos képtelen vagyok arra, hogy elindítsam a felvételt. Majd ha eljön az ideje, át fogom én is élni ezt, de addig nem sokkolom magam.

    Kedvelés

    1. azóta már kihevertem, bár kismama / kisbaba láttán tényleg beugrik @XD jól gondolod: itt az a ciki, h ha eleve a retinába égést szuggerálod, akkor meg is fog történni. de az ellenkezőjét szintén elérheted ugyanígy. de szerintem az embernek nem kell x esküvőt végigkönnyeznie, x babát ölbe vennie vagy bármi mást mást közvetetten megtapasztania, h a közvetlen élethelyzetben megállja a helyét.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s