Fagyállót a fosztogatóknak!

Van ez a fazon, aki fagyállót kevert a saját megdézsmált borába, s miután az iszákos tolvaj kinyiffant a kórházban, a magyar igazságszolgáltatás szerint valószínűleg fennáll az emberölés vádja. A hír kapcsán rögtön megszólalt bennem a nem tudom, milyenista, de legszívesebben törvénybe iktatnám, hogy következmények nélkül lehessen a beleinél fogva fellógatni azt, aki másnak a cuccait lopkodja.

A tulajdonhoz alapvetően kétféleképpen lehet viszonyulni. Vannak, akik neveltetésükből, illetve a környezetükben tapasztalt magatartásmintákból adódóan egy kicsit lazábban kezelik a dolgot: „ami az enyém, a tiéd is” – mondják, és tényként kezelik ugyanennek a fordítottját. Nekik természetes az adás meg a kapás; nem írják fel semmilyen füzetbe, ha becsönget a konyhai hozzávalókból kifogyott szomszéd Jucika, hogy „Kovács Judit, II/8-as lakás, 2013. november 17-ig 2 db XL méretű tojás”.

Egs! | Fotó: travelpod.com
Egs! | Fotó: travelpod.com

Míg mások az „ami az enyém, csak az enyém” filozófiát vallják. Náluk az a bizonyos füzet már haladás, mert azt jelenti, hogy személyiségfejlődés eredményeként legalább valamilyen tárgycserébe bocsátkoztak másokkal. Nos, az én birtokpolitikám nagyon sokáig a következő egyszerű rendeletből állt: ha a holmimhoz nyúlsz, kínhalál vár. Bár e tekintetben (is) sokkal rugalmasabb lettem az utóbbi időben – akikkel olyan viszonyban vagyok, bátran turkálhatnak a táskámban, nem sújtja őket a fővesztés terhe –, az aszimmetrikus csereberét nem tolerálom semennyire. Szóval az olyat, ami nem csere, csak bere. Márpedig a lopás tipikusan bere.

Úgyhogy én nem meghurcolnám ezt a zsaruk által csak Vé Pálnak hívott embert, hanem kitüntetném, amiért tökösen viselkedett. Mondjuk, nem nagyon értem, miért várt négy évet ezzel a cselekedettel, de mindegy. Meg azt sem, hogy miért nem tudta elzárt helyen tartani a piát, de az ilyesmi kisközségekben talán máshogy megy. Tisztában vagyok vele, hogy önbíráskodásnak hívják, amit tett, és demokratikus jogállamban büntetni kell. De a demokratikus jogállamban történhetett meg, hogy egy ismerősöm táskáját a bekamerázott munkahelyéről csórták el, ahol a tettes előző nap minden személyes adatával együtt jelentkezett állásügyben. Hiába van meg az önéletrajz, plusz a bizonyító felvétel, a rendőrök kihallgatásra hívták csupán – lényegében csevegni vele. Hónapok óta nem történt fejlemény az ügyben, a több tízezres kár alighanem cseszhető örökre.

A saját hatáskörű igazságszolgáltatás baromi veszélyes, mert az igazság maga szubjektív fogalom, így annak égisze alatt péppé verhetnék egymást az emberek. Mégis azt mondom: csakis annak a hatalomnak van joga megbüntetni Vé Pált, amelyikhez bizalommal lehet fordulni baj esetén, és amelyik bírna gondoskodni róla, hogy egyetlen lopás után ne következzen újabb. A fagyálló borosüvegbe töltése egy primitív egyén primitív megoldási kísérlete volt a problémára, de okkal feltételezhető, hogy az illetékesek – akiknek a javára lemondtunk az önbíráskodásról, és akik védelmet ígértek érte cserébe – még ennyit sem agyaltak volna rajta. Csak lenne valami jegyzőkönyvük a dologról, amit máris semmissé tenne egy borgőzös „nem én vótam”.


Még több cikk:

16 Comments

  1. Ezt most minden nemű ítélkezés nélkül mondom neked, de az első sorok olvasása alatt eszembe jutott, mikor arról számoltál be, hogy a kirándulásotok alkalmával megfordult a fejedben a dinnyelopás :D bocsi, de most megmosolyogtattál ezzel rendesen :)

    Kedvelés

    1. hehe, be is linkeltem azt a posztot, hadd látszódjon, micsoda ellentmondások feszülnek bennem ebben a témában @=) hajlamos vagyok az “ami enyém, csak az enyém, de ami a tiéd, az enyém is” típusú gyarlóságra. (gyenge mentség: a közterületen hagyott dinnyéknél egy pillanat erejéig nem éreztem, h tartoznának bárkihez. az sem volt levágós, h az egy bolt, mert nem voltak árak kitéve meg semmi.) de kijárna az ideáért egy kis fagyálló, ez trú!

      Kedvelés

      1. örülök, hogy nem vetted magadra a dolgot, csak muszáj volt szólnom a poén kedvéért :D no de komolyra fordítva a szót, teljes mértékben értelek, attól, hogy egy percre átfutott az agyadon az messze van attól, hogy tényleg megtedd, főleg, ha utána még meg is bántad, hogy átsuhant az agyadon egy ilyen gondolat. ó, és csak nézzünk bele néhány ember agyába, sztem gondolatban már mindenki gyilkos lenne :D

        Kedvelés

    1. tényleg kétségbeesett és reménytelen is egyben, ugyanakkor szerintem primitív, mert halálra játszott. lettek volna kedvesebb alternatívák, pl. alapos megfosatás és társai… amik büntetőjogilag nem annyira neccesek, mint ez.

      Kedvelés

        1. Pontosan, amíg vér nem folyik…
          Én is gondoltam arra, hogy ha valami kevésbé drasztikus szivatást csinál a gazda, az nem lett volna elég…Aztán arra jutottam, hogy ezek az emberek nem kifejezetten olyanok, akikkel lehet vicceskedni. Mert visszamennek, és a szart is kiverik belőled.
          Pont a napokban történt nagynénémmel egy eset, ahol a rendőrség hasonlóan töketlennek bizonyult: a kutyáját alaposan megcincálta a rosszarcú szomszéd pitbullja, meg kellett műteni a kutyust, és nagynéném bátorkodott elkérni a műtét nem kevés összegét. Erre a börtönből szabadult ipse megfenyegette (verést helyezett kilátásba), szóval nagynéném elment a rendőrségre feljelentést tenni. Mi volt a reakció? Ők addig semmit nem csinálnak, amíg vér nem folyik, sőt, mondták, hogy még ő viselkedjen szépen, mert ismerik a fazont, és a helyében nem dühítenék tovább. Na, pontosan az ilyen töketlen hozzáállás vezet ahhoz, hogy az embernél elszakad a cérna, és a kezébe veszi az irányítást (ha tudja).

          Kedvelés

          1. neee!! nálam valami másképp van bekötve, mert az állatokat érő bántalmazás mindennél jobban feldühít @=( hiszen nekik jóformán esélyük sincs a védekezésre. mondjuk, nagyon úgy tűnik, h az embereknek sincs – hiába a társadalomnak hívott, beváltnak hitt intézményrendszer. és akkor most mit fog csinálni a nagynénéd? a helyébe képzelve magam elég nehéz megállni az olyan dolgokat, amiket most nem fejtenék ki, de tudjuk, kb. mire gondolok…

            Kedvelés

  2. Szóval a fő baj sajna, hogy rögvest világhírű lett a település, az AFP is tudósított róla, ehte franciául olvashatod online a neten. Az “Ó ongroáz” – szóval magyar vagy és Bukarestből(!?) jöttél pejoratív megjegyzéshez még egy lapát…Mentősként sokszor találkoztam vele, hogy az utolsó borosüvegben fagyálló vagy permetszer volt és szegény pasik megitták. “Nem tudtam már mibe tölteni…a költözésnél véletlenül került a többi közé…” harsogott a környezet sztereotip válasza. Szóval irány címkézni, mindenre ami káros, veszélyes vagy mérgező anyagot tartalmaz, tessenek rá írni, akár halált is okozhat. Lakókörnyezetünkben igen nagy a kannás, tablettás és fagyállóból párolt bort fogyasztók aránya, lehet nem zavarná őket, csak hasson…

    Kedvelés

    1. Na igen. Veszélyes vegyszer élelmiszerrel nehezen összetéveszthető, feliratozott, piktogramozott edényzetben, gyerek által el nem érhető módon, de legjobb, ha szabvány vegyszerszekrényben elzárva. És nem a tolvaj miatt, hanem a családtagok, a gyerekek, a vendégek miatt. Sőt magunk miatt is, mert egy ásványvizes flakonban tartott, és a konyhában felejtett nátrium-hidroxid oldatról csak akkor tűnik fel, hogy nem víz, amikor már eleget ivott belőle az ember, hogy nagy valószínűséggel meghaljon, vagy ami még rosszabb, egy életre megnyomorodjon.

      Kedvelés

      1. Van erre törvény is, hogy veszélyes anyag csomagolásán egyértelműen fel kell tűntetni annak tartalmát. A gazda ráírhatta volna a borospalackra, hogy fagyálló is van benne, a tolvaj meg jó eséllyel analfabéta, de az már az ő baja..

        Kedvelés

    2. most mondjam, h ennek az országnak már amúgy is majdnem mindegy? á, nem vagyok ennyire cinikus. az intelem egyébként teljesen jogos, csak a sokadik pohár (kanna) után nem feltétlenül látja a veszélyeztetett csoport a betűket… de ahol olyanok vannak, akik önhibájukon kívül képtelenek megfelelően felmérni a helyzetet – pl. gyerekek vagy demens idősek – ott egyenesen kötelező a címkézés.

      Kedvelés

  3. Saját nézőpont: nekem egészen kicsi koromban (gyakorlatilag amint közösségbe kerültem) volt szerencsém megtapasztalni, hogy a közös erőforrásokon természeti-szelekciós alapon osztoznak a nagyon ifjak. (Magyarul aki gyenge, és nem védi meg magát, azt még a homokozóból is kiverik.) Így aztán az égett be a mindenembe, hogy egy erőforrás akkor _van_, ha azt egy egyezményrendszer ígéri, és egy hatalmi struktúra garantálja. A magántulajdon pont ilyen: a felnőttek (még a szociban is) tiszteletben tartották, és tiszteletben tartatták. Viszonylag ritka volt az is, hogy gyerek egy másiktól lopjon, pláne raboljon. Így aztán megtanultam, hogy az a biztos, ami az enyém. Ez az egyik esszenciális oka, hogy saját tulajdonú munkahelyem van. :)
    Ugyanakkor nem gondolom, hogy irigy lennék,és visszaélnék a tulajdonjogommal: bárki, akit ismerek, szívesen látott vendég a műhelyben, és ha valamit meg akar csinálni “fusiban”, jöhet, használhatja a szerszámokat, műszereket, és ha valami alkatrésze hiányzik (és nekem van), hát nem szoktam azt mondani, hogy menj a Lomexba, és majd gyere vissza. (Annyi, hogy a raktárból legyen kiírva, mert az igen kellemetlen, ha könyv szerint van, a fiók szerint meg nincs.)

    Kedvelés

    1. LOL, a boros gazdához meg hozzá se szóltam. Igen. Aki bemegy valahová, ahová az adott térfogat gazdája nem engedte be, az magára vessen, bármi történik ott vele. Ennyire egyszerű ez szerintem. Ezzel együtt halálos csapdákat állítani nem szép dolog, úgy is mondhatnám, nem elegáns.

      Kedvelés

      1. hát dehogynem szóltál hozzá, szerintem tökre ide illett @=) ami az osztozást illeti, kisgyerekként annak voltam tanúja, h a kortárs csoport tagjai számomra tök érthetetlen magatartásminták alapján osztoznak a javakon. nem is ugyanazért epekedtem, mint ők, de ha mégis, akkor más eszközökkel akartam harcolni. persze, a verekedés meg a szóbeli bántalmazás szele meglegyintett, voltam elkövető és áldozat – többnyire utóbbi, ami még kevésbé elegáns, mint halálos csapdát állítani -, a felnőttek világában viszont egészen jól elvagyok. de ugyancsak a saját tulajdonú munkahelyemen @=P ami az esetemben egy szál számítógépet jelent, tehát nincs is tárgya az osztozkodásnak.

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s