Nyelni vagy nem nyelni? Az igényes szexkontent nyomában

Ha rossz testhelyzetben űzöd az ipart, úgy fogsz köhögni, mint egy dickens-i árva – figyelmeztet az orális szex kapcsán az amerikai Cosmopolitan portálja. Egy kis erotikával bármit eladhatóvá lehet varázsolni, ugye – sokkal meg pláne. Sőt, a szimplán közönséges hangvétel is csodákra képes, amikor azt a fránya kattintásszámot növelni kéne. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha a szex nem csupán eszköz, hanem maga a nagybetűs téma, egy cikk alfája és ó-meg-á-ja?

Igényes szexkontent igenis létezik. Mindenről lehet jót írni, csak szükséges hozzá némi íráskészség, egy ideális megjelenési hely, és persze célközönség. A testiség fogalomkörével amúgy éppen az a baj, ami örökzölddé teszi: az állandóság. Többé-kevésbé ugyanis mindenki érintett a tematikában, bár akad, aki csak a gondolatok szintjén. Le lehet tagadni, de minek? Téged sem a gólya hozott, így dolgoznak benned bizonyos vágyak és hormonok. Így amikor meglátsz egy „Kiköpni vagy lenyelni?” című cikket egy vitathatatlanul szexközpontú szájton, természetes, hogy győz a kíváncsiságod.

Got milk? Fotó: cosmopolitan.com
Got milk? | Fotó: cosmopolitan.com

Amikor tizenegy éves koromban szemben találtam magam a hazai Cosmo farokkatalógus mellékletével, amelyben hétköznapi tárgyakhoz hasonlították a különböző férfiasságformákat és –méreteket – kovászos uborkát azóta sem fogyasztok nyugodt szívvel –, még úgy gondoltam: ez a dolog egészen érdekes. Igen ám, de az újdonság lufija elég gyorsan összeszottyadt, mert tény, hogy míg a szeretkezés terén végtelen lehetőségek kínálkoznak, a praktikus oldalról vizsgált párzásén sokkal korlátozottabbak. Előbbiről szépirodalmi kontextusban lehet értekezni, utóbbiról pedig néhány mondatban is. Vagy egyetlen velős szóban, mint amilyen a facefucking.

Ez a kifejezés pont a Dickens-párhuzam utáni bekezdésben szerepel az amcsi portál cikkében. A szende ázrázatú szerző, Anna Breslaw többek között arra is kitér, hogy többek között egy „tápanyaghiányos virágágyás” is lehet az „örömdzsúsz” célpontja, de amúgy nem kell tőle félni, mert teáskanalanként csak húsz kalóriát tartalmaz. Még mielőtt bárki is a szívéhez vagy egyéb testtájához kapna: nyugi, nem fogom tovább részletezni a tartalmat, hiszen akit érdekel, szépen elolvassa. (Angoltudás hiányában is nyugodtan, a Google Fordító bájosan költői módon bír árnyalni rajta.)

Ami miatt mégis érdemes tovább boncolgatni ezt a háromflekkes kis szösszenetet, az a tálalás. Briliáns képpel indul, amin egy ötvenes évekbeli – vagy olyanra sztájlingolt – hölgy mosolyog, egy pohár tejjel a kezében. Zéró mocsok, semmi harisnyakötő vagy évődő pár, ahogy az a figyelemfelkeltő kontent korában szokás.

A cím és az URL egyszerű: sehol sem szerepel benne az „orális” szó. Még csak az anyag forráskódjában sem, noha Magyarországon az efféle kulcsszavazást elvileg a tartalomnál is ezerszer fontosabbnak tartják. (Hogy kik, az egy baromi jó kérdés. Hát a szakértők, akiknek egy része úgy ébredt egy szép reggelen, hogy ő mostantól szakért. A többiek meg valóban szakértenek, de trashbulvár helyett mamutcégek malmára hajtják a vizet – csöndesen, a háttérben.)

Nem egyszer kérdezték már tőlem, hogy újságírói díjakkal a zsebemben miért gyártok én is hasonló cikkeket. Na, jó, Breslaw-sziporkához hasonlót csak szeretnék – jézusom, ebben az országban le lehet írni majd valaha, hogy facefucking? –, szóval maradjunk annyiban, hogy „szexeset”. Nem, nem azért, mert „kell”. Nem azért, mert ez az egyetlen megélhetési forrásom, amihez kétségbeesetten ragaszkodom.

Ráadásul nem is zavar, ha valaki szerint ez nem zsurnalizmus, hanem valami egészen más. Jó, akkor legyen egészen más – én azt (is) csinálom. Kihívást jelent úgy kerülgetni a közhelyeket, hogy az emberek pontosan azokra számítanak, azok iránt érdeklődnek. Tizenvalahány esztendeje még a farokkatalógus számított széles körben elfogadható médiatartalomnak, most pedig A szürke ötven árnyalata után elhíresült BDSM.

A határok tehát ha lassan is, de tágulnak, mint a… mindegy. A lényeg, hogy szexkontent volt, van és lesz. Csak Anna Breslaw-ékon, a magamfajta „eltévedt” tollforgatókon és az álnéven publikáló magazinosokon múlik, milyen.


Még több cikk:

7 Comments

    1. ezen most felröhögtem @XD de jogos a felvetés, mert mintha a férfi magazinok ilyen szempontból egy “kicsit” önzőbbek lennének. bár azt nem tudom, h magyar tendencia-e…

      Kedvelés

      1. Örülök, hogy tetszett a poén, anno mi is felröhögtünk a reklámon :D Szerintem nem önzőek, csak valószínűleg “férfiatlan” témának tartják! De szabályosan felháborító tendencia, hogy míg minden egyes nőknek szánt magazinban minden egyes hónapban van legalább 1 téma arról, hogy hogyan legyen “jobb” az ágyban a pasinak, neked, nektek, a szomszéd néninek, akárkinek… A pasi magazinokban addig az ágy téma le van tudva egy kinyitható dupla poszterrel :D Remélem olvassák a posztjaidat férfi magazin szerkesztők is, és a rózsakertek mögé látnak, hogy nem csak locsolgatni kell, hanem napfénnyel övezni is néha ;)

        Kedvelés

        1. a probléma gyökerét a kommunikációban sejtem. honnan is tudhatnák a pasik a napfénnyel övezésre való igényt, és az eljárás helyes módját, ha senki sem szól nekik? számukra egyáltalán nem para mondani, h ezt és azt, így vagy úgy lenne jó csinálni – sőt, a facefuckingra gondolva aktívan cselekszenek a saját érdekeik érvényesítéséért. a csajok pedig hajlamosak fekve várni a csodát, h a fazon vmi isteni szikra hatására megvilágosodik, és a fejébe áramlik a tökéletes puncinyalás kézikönyve, vagy ilyesmi @=P
          érdekes aszimmetria, h a szopásról szóló szakcikkeket nők írják, ám a nyalakodásról szólókat nem bírom férfiak tollából elképzelni. ez a “kettőt jobbra, egyet balra, aztán kicsit feljebb” típusú elméleti fejtegetés ugyancsak csajos lenne, nem? @=)

          Kedvelés

  1. Valahol ott lehet a hiba, hogy mi nők alacsonyítjuk le magunkat :( Tényleg sz@r a kommunikáció az ágyban és ezen az olyan cikkek se sokat segítenek amikor az egyikben azt ajánlják, hogy ne csinálj olyan dolgokat amikhez nincs kedved, vagy nem esnek jól; a másikban, meg hogy akkor is kezdeményezz sexszet, ha nincs kedved! (itt abban az értelemben javasolták, hogy az ember lánya megtartsa élete “szerelmét” , mert ugye megbeszélni a dolgokat sokkal nehezebb mint szétnyitni a lábunkat :P ) Na szóval most mi van??? Sexszeljek, ha nincs kedvem, de ne tegyem mert nincs kedvem!!!??? WTF!

    1 szó mint 100: aki a kérdésre választ keres, az ne női magazinokat forgasson óraszám, mert azoktól a tanácsoktól sokkal inkább kirohad az a bizonyos rózsácska, semmint kinyílna, hanem forduljon megfelelő szakmai háttérrel bíró párterapeutához!

    Kedvelés

    1. én a “házastársi kötelességben” sem hiszek, mert ahol kötelességnek számít, ott úgyis mindegy. ha meg már mindegy, akkor minek erőlködni? (nem azt mondom, h nem menthető a dolog, de a mentés nem így kezdődik. max így végződik, és akkor halleluja!)
      jó kérdés egyébként, h aki választ keres erre, hol keresse o.O leginkább belül, viszont a szexuálpszichológia mindennapi kamatoztatásának is lehetne kultúrája.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s