Az ember, akit zavartak a rigók a kertben

Éktelen zajra ébredtem valamelyik reggel. Fűrészelés és puffogás hallatszott kintről, bentről pedig anya zsörtölődése. „Alig tudott aludni ez a szegény gyerek!” – aggódott, mert a nyolc órakor kezdődő ramazuri előtt fél négykor még nagyban toltam a melót. Aztán elhadarta apának, mi ez az egész: a szomszéd kivágatja a kert végében lévő fáit, mert „zavarják a rigók”. Néhány másodpercig nem tudtam, hogy ez valóság-e, vagy egy hülye álom.

Csodák csodájára sikerült megbeszélnem magammal, hogy én most akkor tovább szunyálok, a kétségtelenül igaziként lármázó favágók meg dolgoznak. A rigók pedig elköltöznek valahova. Persze, félig ködös állapotban is tudatosult bennem, hogy itt valami nagyon nem jól van. Mielőtt újra elszenderedtem volna, olyan emlékképek kúsztak az agyamba, melyeken az utca népe teljes erőből rázza az őszi színben pompázó fákat, hogy minél több levelet lehessen felsöpörni alóluk. A nyugdíjasoknak jóformán ez az egyetlen szórakozásuk – még fikázni is lehet a háta mögött azt, aki nem elég buzgó.

Avis non grata. | Fotó: wolframs-naturfotos.de
Avis non grata. | Fotó: wolframs-naturfotos.de

A szomszédokkal egyébként semmi bajom. Sőt, igazából véleményem sincs róluk. Imádom a környéket, az utcát, a szép kertes házat, ahol lakom – de úgy alakult, hogy nem nagyon ismerem az ittenieket. Kiválóan el lehetne velük beszélgetni az időjárásról, ám az efféle „small talk” sosem volt az erősségem, és jobban megvagyok nélküle, mint vele. Szóval jó napot vagy estét szoktam kívánni, amikor szembejönnek, és mindenki boldog ezzel a helyzettel. Kivéve az ilyen furcsa eseteket. Zavarják a rigók, te jó isten!

Engem meg az zavar, hogy nem értem. Nem értem, hogy a másik miként unhatta meg a meggyfáját, aminek szintén fűrész lett a vége. Nem értem, a harmadiknak az akárkije miért pont úgy parkol a kocsifeljárónkkal szembeni szűk úttesten, hogy centizve férjen el mellette az autónk segge. Nem értem, hogy a negyedik miért csengetett be rendszeresen iksz éve, hogy hangos a kutya, csináljunk valamit vele. Hát ragasszuk be a száját? Mármint a házőrzőnek?

És az a látvány, amikor három idős ember teljes erőből ráz három egymás mellett álló fát, hogy résnyire szűkült szemekkel sasoljon fölfelé a magukat megadni készülő levelekre… Megfizethetetlen. A kombinéban vagy klottgatyában ablakba álló leselkedőket nem is említve…

Nem idegesít, csak egyszerűen nem fér a fejembe ezt a furcsa viszony a természettel. Hogy meg kell regulázni a fákat és az állatokat, s eldobni őket a fenébe, ha már nem kellenek, vagy nem engedelmeskednek. Hát nem pont azért költöztek csendes, kertvárosi részre, hogy egy kicsit több jusson ebből, mint mondjuk egy lakótelepen? Más csak álmodik saját udvarról, meg daloló rigókról a végében, de a szomszéd úgy volt vele: takarodjanak a vérbe.

Az éppen elégő fadarabok füstje még késő délután is fullasztóan ült a levegőben. Nem álmodtam – a madarak tényleg eltűntek.


Még több cikk:

11 Comments

  1. Megnéztem egy lakást az Üllői úton. A hirdetésben ott volt: zöld udvar, madárcsicsergéssel. Este 7-kor tudtunk időt szakítani a dologra, már sötét volt. Belépünk a kapun, az ingatlanos azzal fogad: itt minden egyes délelőtt madárcsicsergéssel indul! Felérünk az emeletre, belépünk az ajtón, bemutatkozás a tulajnak, az első mondata az ingatlanoshoz: “A madárcsicsergést említette?” :)))) Olyan aranyos volt, ahogy a madárcsicsergés a ház egyik fő attrakciója, szerintem egy millát simán rádob az árra! :) És nagy dolog is persze, ha egy ház jó fekvésű, a központban van, 1-2 perc a metró, villamos, mégis csendes, zöld udvar van, ahol csicseregnek a madarak. Szóval a szomszédod beteg, öngyűlölő valami, aki magát bünteti tudat alatt… vagy tudatosan, ki tudja.

    ps.: A “nagyon nem jól van” sajnos végzetes következményekkel járt. Vigyázni kell, mit olvasok.

    Kedvelés

    1. wow, nekem az üllőiről elsőre nem a madárcsicsergés ugrik be, de végül is minden környék tartogathat meglepetést – madarakat meg pláne @=)
      ps: KABBE!!!! megláttam a klip előnézetét, és már ettől garantált egy bruttó kéthetes dallamtapadás, hacsak nem sikerül időközben ennél is nagyobb faszságot hallanom.
      pps: végre vkinek eszébe jutott embed kódot illeszteni a kommentbe, el sem hiszem <3

      Kedvelés

  2. Engem meg zavar, hogy májustól szeptemberig majdnem minden áldott hétvégén a részeg fiatalok ordibálásait kell hallgatnom a nyitott ablak alatt. Zavar, hogy a szép hangjukkal minden áldott szombat-vasárnap hajnalban éneklik egymás után ezerszer “a szeretném a homokórát megállítani” és még néhány sorát a dalnak , miközben az összes kutya bekapcsolódik amolyan kíséretként. És zavar, hogy még az ablakot se csukhatom be a 40 fokban, mert olyan kicsit a szobám, hogy duplán megreked még így is a forró levegő. De hogy a megnyugtató madárcsicsergés zavarjon? Áprilisban egy nehéz időszakon mentem át, és minden hajnalban felriadtam, de pont a négyórási madárcsicsergés volt az, ami kellemesen megnyugtatott. Ilyenkor imádtam, hogy közvetlen az ablak előtt van a cseresznyefánk (olyankor nem, mikor a nagy szélben állandóan verte az ablakunkat).

    Kedvelés

    1. vágd ki őket! ha a fákat lehet, akkor végül is szabad a pálya, nem? @;D aláírom egyébként, h a részeg fiatalokhoz képest óriási máknak számítanak az idősebb környékbeliek.
      tök jó, h a természet közelsége meg tudott nyugtatni. emlékszem, nyáron mindig pont akkor aktiválta magát egy kis csicsergő, amikor lefeküdtem aludni @=)

      Kedvelés

      1. Ezt a videót jól kihangosítva a szomszédod ablaka alá éjjel 3-kor:

        Amúgy a mi szomszédaink is inkább az öregekhez sorolhatóak, az a pár fiatal meg nem okoz gondot, csupán az nálunk a pech, hogy pont a falu közepén lakunk közel mindkét helyszínhez, ahol a nyári rendezvényeket szokták tartani, plusz az utca végén van az a kocsma, ami a fiatalabbak törzshelye. Így mi minden nyári hétvégén vagy a hangos zenére bulizunk (hm, a júliusi retró diszkót még élveztem is az ágyamból), vagy az énekelni vágyó lilahangúak próbálkozásait hallgatjuk hajnalban.

        Kedvelés

        1. csábító az ötlet – főleg, mivel 2:47 van @XD ezek a rögzített csobogások és csiripelések annyira aggasztóak egyébként. nem igaz, h ennyire eltávolodtunk mindentől, h yt-on hallgatjuk ahelyett, h élőben tennénk o.O
          (retró diszkó: ahh <3 )

          Kedvelés

  3. Kategória: szánalom!
    Mikor a városba költöztem húztam a számat a betonkockákban történő lakás negatívumain, mégis a madárdal hiányzott a legjobban. Szinte könnyekre fakasztott tavasszal a felismerés, hogy nem túl távol a lakástól, az egyik keresztutca fáján rigók tanyáznak és dallal öntik nyakon a belvárosi reggeleket. Egy csepp természet igenis kell….
    Épp hazalátogattam, mikor láttam, hogy a környező házak előtt kivágták a fákat, mert pl. a senki földjének számító domboldalban álló diófa és szilvafák tulajdonjogát nem tudták megbeszélni. A reggeli csaták során mindig megpróbált egyik korábban kelni a másiknál és kisompolygott hajnalban egy vödörrel, hogy összeszedje a lehullott diót, szilvát… Aztán összevesztek rajta, hogy kié és kivágták…. A világ kicsiben. Pf :(

    Kedvelés

    1. Eddig ez a “legjobb sztori” amit az idén hallottam :D Ez az igazi magyar virtus: dögöljön meg a szomszéd…fája is :P (Rajta a rigók is)

      Kedvelés

  4. Engem pedig az zavar, hogy a szemben lévő ház tulaja olyan ajtóriasztót szereltetett be, amely minden ajtónyitásnál 5 éles hangot ad. Mondanom sem kell, hogy naponta 183-szor járkálnak ki és be. Ja és hozzá kell tennem, hogy a háza melletti közterületen van egy nagy fa, amit mérgezni szokott. (lusta falevelet seperni ősszel)
    Időnként felmászik a létrára és ahol a fa szétágazik, kb. 2-3 méter magasságban, oda valami mérget önt. Amikor még kisebb volt a lánya, meg is kérdezte tőle: papa mit csinálsz ott mindig? Az öreg válasza (vén korában csinálta a gyereket, elmúlt már 50 éves) “semmit se csinálok!” A lány tovább nyaggatta: “de látom, hogy valamit öntöttél a fára”. Az öreg: “csöndbe legyé má, mer meghajják!”
    Ez van. De amikor madárcsicsergés híján vettünk a Praktikerben egy kis “gépmadarat”, ami csicsereg, amikor mozgást észlel, akkor ez a vén fax direkt hangosan mondta a fiatal élettársának, hogy “ez a rohatt micsinál megen?” Rám értette a rohadtat…

    Kedvelés

    1. mérgezni a fát? ez most komoly? bár a társasházi időkben volt egy szomszédunk, akinek a macskamérgezés volt a hobbija, tehát nem kéne rajta csodálkoznom…
      elvileg egyébként az ennyire negatív emberekre is lehet alkalmazni a “mosolyogj, és a világ visszamosolyog” elvet, de ehhez (még) túl cinikus vagyok. már azt is komoly teljesítménynek tartom, ha vki eléri, h ne őt magát mérgezze az általuk okozott keserűség…

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s