„Nem tettetem magam szegénynek csak azért, hogy szeressetek”

Ezzel a címmel közölte gondolatait egy tehetős családból származó fősulis lány, Rachael Sacks. Azon húzta fel magát, hogy bevásárláskor a pénztáros az előtte sorban álló vásárlóval becsmérlő pillantásokat vetett a felső-középkategóriás táskájára, s őt méregetve megbeszélték, milyen derék dolog magánintézmény helyett az állami iskola. Most az egész világ a tollas fruskát utálja. Szerintem meg érdemes elgondolkodni azon, ami bántja.

Ha azt mondom, „hülye gazdagok”, bólogatni fogtok. Mindenki ismer egy-két olyan burzsujt, akinek valamilyen szempontból nincs a helyén az esze. Sőt, valószínűleg még köcsög is, hiszen tisztességes embernek nem lehet sok pénze. Ha azt mondom, „hülye szegények”, a szívetekhez kaptok, hogy úristen. Hiszen ők nem tehetnek semmiről, csak azok a fránya körülmények. Az emberek nagy része úgy dolgozza fel az anyagi viszontagságokat, hogy negatív jelentést társít a pénzhez – ami egy ilyen hír kapcsán fokozott fröcskölésre késztet.

Fotó: thehollywoodgossip.com
Így fest, aki bőségben él? | Fotó: thehollywoodgossip.com

Pedig a lelke mélyén mindenki szeretne annyi lóvét a magáénak tudni, amennyiből kényelmesen eléldegél. Rachael megemlíti, hogy hetvenszázalékos kedvezménnyel szerválta az irigységet kiváltó „kurva nagy” Mulberry táskát, szóval a bírálói „bekaphatják”. Közli továbbá, hogy bocsánatot kér, amiért „kiváló anyagi körülmények között élő családba született”, és hogy az apukája „szeret ilyen hátteret biztosítani neki”. Fogalmazásmódján látszik: nem egy észlény, mégis képes volt egyetlen kérdésbe sűríteni napjaink társadalmának rákfenéjét: „Mire jó az, ha a saját nyomorodat másokra vetíted ki?”

Voltam már az a gyerek, akire furán néztek, mert nem álltak halomban a márkás cuccai. Voltam már az a gyerek is, akire furán néztek, miután meglátták, hogy egy szép, kertes házban lakik. Előbbiből azt tanultam meg, hogy a szüleim értékrendje szerint fölösleges tízezreket költeni egy cipőre – pláne egy kisiskolásnak, akinek folyton változik a mérete. Nem baj, ha más megteszi, de attól még ők nem fogják, ennyi.

Utóbbiból pedig azt tanultam meg, hogy ha valakinek akár egy percig is ellenérzése támad a javaimmal szemben, akkor annak nincs helye az életemben. Ha Rachael lennék, úgy fogalmaznék, hogy azért, mert egy csóró, irigy kis geci. De szerencsére nem Rachael vagyok, tehát azt mondom: azért, mert van egy alapvetően kilátástalan, békétlen, negatív szemlélete, ami az enyémmel semmilyen tekintetben nem fér össze.

Az ember kétféleképpen viszonyulhat a saját anyagi helyzetéhez – és ez a hozzáállás azért lényeges, mert materiális szinten jelképez mindent, ami lezajlik az elméjében. Lehet elégedetlen vagy elégedett. A feltartott középső ujjal pózoló, húszéves amerikai hölgyeménynek, meg a puszta jelenlétén felbőszült pénztárosnak és vásárlótársnak egészen biztosan akad egy közös vonása: semelyikük sem érzi jól magát a saját egzisztenciájával. A két „igazságosztó” szeretne több pénzt, de amíg egy drágább táska látványa felbőszíti őket, észre sem vehetik a gyarapodási lehetőségeket. Előrejutás helyett arra pazarolják az energiájukat, hogy megindokolják, nekik miért nem lehet, és milyen szemetek azok, akiknek igen.

Rachael pedig ugyancsak nincs harmóniában a pénzzel: nem tudja feldolgozni, hogy neki abból többet adott az élet. Mert ha képes lenne helyén kezelni a tágabb büdzsét, nem hozná ki a sodrából egy kis csúnyán nézés – pláne olyannyira nem, hogy keresetlen formában világgá kürtölje a sértettségét. Ebben a történetben tehát nem szegények és gazdagok feszülnek egymásnak az igazságért. Csupán három boldogtalan emberi lény civódását használja gyújtózsinórnak az összes többi.

Ja, Rachael könyvet is írt, amiből felolvasást(?) tartott a YouTube-on…


Még több cikk:

10 Comments

  1. Hát fogalmazzunk úgy “hiányos” anyagi körülmények között nevelkedtem és megtanultam, hogy:
    1. A pénz valójában értéktelen és mindig elfogy.
    2. Sopánkodni teljesen felesleges a hiányán. Az egyszerű örömökre jobb odafigyelni.
    3. Irigynek lenni mások anyagi javaira teljes hiábavalóság.
    Kívánom a kiscsajnak, hogy az egész életét dőzsölésben töltse, mert nem kellemes ráébredni az emberi szintű értéktelenségre, mikor megfosztják a pénzétől és rájön, hogy kb. semmit nem ért a pénz.
    Ahogy írod, kell egy fajta mértéktartás és józan paraszti ész. Én még hozzátenném, hogy egy cseppnyi alázat is jó ha van. Néha magamra is buthán rá kell parancsolnom, mikor látok valakin egy jóképű kabátot, vagy valakinél egy DSLR fényképezőgépet akkora objektívvel, mint a Szaturnusz gyűrűje. Egy pillanattal később lehiggadok és azon mandalázok, hogy de jó lenne nekem is egy és megyek tovább – DE véletlenül sem azon pörgök, hogy dögöljön meg a valaki, mert neki van… Primitív dolgok ezek, hisz az ember alapvetően kapzsi vagy ahogy a Felhőatlaszban is jól megfogalmazták:
    “- Volt bennük más is. Éhség a szívükben. És az éhség erősebb volt, mint az ész.
    – Éhség? Mire?
    – A mindig többre.”

    Kedvelés

    1. óriási mázli, h a “hiányos” anyagi körülmények után így látod a dolgokat. ismerek olyat, aki pont a kezdeti nehézségek miatt képes bármit megtenni a pénzért, csak ne kelljen véletlenül hasonlót átélnie még egyszer… jellem kérdése az egész, mert méltósággal és alázattal viselni mindenféle anyagi helyzetet lehet, viszont a szélsőségeket tagadhatatlanul nehezebb. egyedül azzal nem értek egyet, h a pénz mindig értéktelen: ha örömmel keresed és jó célra fordítod, akkor igenis tulajdoníthatsz neki értéket @=) önmagában tényleg nem sokat jelent, de elég rendesen meg lehet tölteni tartalommal, na. (a keveset is.)

      Kedvelés

      1. Ó, hát persze az más, ha tudatosan használja az ember, szó se róla. Mondjuk nekem nagyobb öröm kevés van annál, mint hogy fizetéskor megtudok venni egy jó könyvet, vagy fél évente egyszer a haverokkal beüljünk az Okuyama no-ba Sachi sensei-hez egy brutális sushi élményre. Azt viszont észrevettem magamon, hogy pl. mikor anélkül vásárolok (ritkán fordult elő), hogy nézném az árakat nem jelent túl nagy kielégülést. Valahogy kötelezőnek érzem (ez is otthonról hozva), hogy akár egy kiló liszten is lamentáljak a Tesco-ban az árérték arányt vizsgálva. :)

        Kedvelés

        1. sushiból mégis mennyi kell ahhoz, h jóllakjon az ember? @XD én utazásra, ruhákra és kencékre költök a legkönnyebb szívvel (könyvekre ott a kindle), de akkor is reflexből megpróbálok a lehető legolcsóbban kijönni a dologból… akciók, kuponok, ilyesmi. ha halomban állna a lóvé, úgy sem esne jól két kézzel szórni o.O

          Kedvelés

  2. Kívánom, hogy álljon halomba a lóvé nálad :D Mert ha csak egy egyszeri alkalomról van szó, akkor egy életre szóló szép emléket tud okozni, egy kisebb összeg hirtelen megszerzése (legyen nyereményből, örökségből, egy hirtelen jött jobb üzleti prémiumból, stb…) : Itt nem a 2-3 milliárdos összegekre gondolok amiket lottón lehet nyerni!!! Mert az megérne egy külön misét, hogy az milyen hatással van az emberre :( Szóval ha csak pár száz ezer forint üti hirtelen az ember markát, érdemes olyan dolgokra elkölteni ami pozitív energiákkal tölti fel az embert! Itt tényleg szóba jöhet az, hogy az ember elmegy egy luxus üzletbe és hirtelen felindulásból megveszi azt a ruhát / cipőt / táskát amire esze ágába se jutna költeni! És most ide kapcsolnám a fent említett leányzó nyilatkozatát, mely szerint ő is 70%-os leárazással vette a táskáját, így már nem is tűnik annyira gazdagnak :P Más: lehet, hogy kacsa az egész és az elkényeztetett “gazdag” leányka unalmában kitalálta a sztorit, hogy címlapra kerüljön és vele foglalkozzon mindenki? Szerintem ez se kizárható :S A mai világban mindenki híres akar lenni “celeb”, címlapra kerülni, műsorban szerepelni, beszéd témává válni, stb… Mű emberek, mű témákkal, mű világban :P De majd ilyen sarkalatos témákról is biztos írsz egy kiadós cikket, már alig várom ;)

    Kedvelés

    1. köszi, ugyanezt kívánom neked is! @=) coming out következik: pozitív energiára “vadászom” a mindennapokban, ennek megfelelően bizonyos mértékben hedonista vagyok. szóval eszem ágában sincs megtagadni magamtól, ami éppen megtetszik, és lehetőségem van megvenni / megtenni. más kérdés, h ruháknál és sminkcuccoknál inkább az jelent boldogságot, ha x összegből minél több mindent kihozok, de vettem már úgy urban decay sminkpalettát és zara farmereket, h egyáltalán nem bántam meg, sőt. a luxus üzletek nem vonzanak, viszont ha pofátlanul sok pénzem lenne, amit bármire költhetnék, akkor rávágnám, h utazás és kocsi (meg persze befektetés, ám az most nem ide tartozik) @=P
      egyébként szerintem is lehet kacsa az egész, de ahhoz túl egyszerűnek tűnik nekem a lányka. ez a tweet óriási:

      Kedvelés

      1. Az már a mellékelt fényképről is látszik, hogy mennyire egyszeri teremtés a kicsike :D De pont az ilyenek képesek a legrafináltabb hülyeségekre, hogy középpontba kerüljenek. És sikerült neki! Mert itt Magyarországon is arról beszélünk, hogy egy amcsi lányt leszóltak a táskája miatt az óperenciás tengeren is túl :O Dübörög a globalizáció :D Viszont én még mindig csak a szándékosságra tudok gondolni, mert a táskát akciósan vette, tehát nem is gazdag annyira, hogy teljes áron vásárolgasson és most hogy tudom, hogy nem is dolgozik, hanem suliba jár, az a pénz amit elkölt nem is az övé, hanem a szüleié, kvázi nem ő gazdag hanem a szülei, akik alkalom adtán akár a macskára is hagyhatják a vagyont ( volt rá precedens szintén az óperenciáson túl :D ), tehát más tollával ékeskedik! Feltűnési viszketegség, ennyi. Itt is sokan szenvednek tőle, különben nem futnának olyan nagy sikerrel évek óta a különböző sztár csináló műsorok és bentlakós világok :/ Most én C. O.-zok ennek kapcsán: a kukkolós reality sókat már az első szériánál se néztem, már a gondolatától is felállt a szőr a hátamon, viszont az IHM paródia nagyon ütős volt és jól visszaadta, mi is folyhat ott! Az tetszett :) A sztárgyártó “megacsillagfatktorszületik” szériákat is már évek óta képtelen vagyok végignézni akár egy adást is belőle, nemhogy az egész évadot! Nincs türelmem énekhanggal és tehetséggel csekélykén megáldott embereket hallgatni, hogy hogyan teszik tönkre azokat a szép dalokat a felszínes előadásmódjukkal, amikért addig rajongtam és a jó háttér táncosok meg vokálosok se segítenek rajtuk sokat. Régen aki tehetséges volt és akarta az ilyen műsorok nélkül is elérte, hogy sztár legyen és ismerjék! Ezek az emberek sajnos egyszerűen csak feltűnősködni akarnak :( Mint ahogy az amcsi lány is, akinek nyilván nem volt annyi tehetsége, hogy egy ilyen műsorba bejusson ezért kénytelen volt máshogy kárpótolni a vágyát, hogy foglalkozzanak vele.

        Kedvelés

        1. érdekes módon nincs túl sok magyar nyelvű keresési találat a csaj nevére, úgyhogy itt mégsem tartják annyira hírverésre méltónak a dolgot, mint máshol.
          jaja, éppen az a fő motívum az egészben, h nem a saját pénzét költi, hanem a szüleiét. más esetben nem szoktam jogosnak gondolni az efféle kritikát, mert a munkába állási életkor kitolódásával egyre kevesebb fiatalnak van egyáltalán saját pénze, így szinte minden társadalmi réteg a szüleiét költi… viszont egész más kérkedni vele, meg költeni ugyebár @=S
          a feltűnési viszketegség stimmel, biztosan élvezi a felhajtást. bár számomra elég fura, h vki egyből a hirhedtségre hajt ahelyett, h tartósabb, pénzkereset szempontjából is kifizetődőbb hírnevet szeretne magának. bár előbbit kétségtelenül könnyebb megszerezni @XD (15 perc mindenkinek jár, ugye.)
          hát… én nem vagyok valóságshow- vagy tehetségkutató-ellenes, de az utóbbi időben olyan szinten meguntam őket, h azt sem tudom, kik szerepelnek az x-faktorban. a vv-ből a legutóbbi széria volt az első, amit elejétől a végéig figyelemmel kísértem, és szerettem, ám ha most indulna egy újabb, biztosan nem áldoznék rá annyi időt az életemből. nem baj, ha vkinek van rá igénye, csak nekem most pont nincs. öregszem, maybe…

          Kedvelés

  3. Szerintem RS a Thought Catalog egyik trollja, kajakra. Az amcsi creative writing órákon tanítják, hogyan írj thought-provoking, megosztó cikkeket a confessional writing műfaján belül. Kinek miként sikerül, ugye. És főként mivel. :)

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s