Miért nem tudom komolyan venni a vérfeministákat?

Eddig sosem éreztem késztetést arra, hogy rendszerezzem a feministákkal kapcsolatos gondolataimat. Főleg azért, mert sokan vannak. Nemcsak a feministák, hanem a gondolataim is. Egy közelmúltbéli eset azonban megugrotta az ingerküszöbömet. Vigyázat: aki szakirodalmi érvekkel alátámasztott fejtegetést vár, inkább most kopjon le, mert szövegcsináló és médiafogyasztó szemszögből figyeltem az egészet.

Annyi történt, hogy Eszter barátném írt egy habkönnyű bulváranyagot „A 7 leggázabb női hiba, amelyektől menekülj!” címmel, kifejezetten fiatal férfiakból álló közönségnek. Majd jól megosztotta a Facebookon, hadd gyűljenek az olvasók. Gyűltek is, csak éppen a nem várt fajtából. Már több mint ötven komment díszeleg a közösségi portálos bejegyzése alatt, amelyek jelentős része vérfeminista fejtegetést rejt, alapos társadalomtudományi érveléssel. Amikor ezt megláttam, belém hasított: csajként a duma töredékét sem bírom komolyan venni, gyerekek!

Ki szereti, ha az arcába ordítanak? | Fotó: kianoushs.com
Ki szereti, ha az arcába ordítanak? | Fotó: kianoushs.com

Tiszta a sor, hogy minden „-izmus” szélsősége valamiféle eltévelyedést jelent, és mivel a gyakorlati megvalósítás szükségszerűen különbözik az elmélettől – plusz bejátszik ugye az a fránya emberi természet –, az „-isták” nem felelhetnek meg maradéktalanul az idea magasztos követelményeinek. De mégis hogy vihet rá a lélek egy tanult, intelligens, elismert feminista szerzőt, hogy saját személye és nemtársai elleni támadásnak vegyen egy szórakoztató tartalmat, kedvet adva másoknak is a vakvágányon történő filozofálgatásra? Egy olyan , aki összefüggéseiben látja a világot, és el tudja benne helyezni saját magát, miért csinálja össze néhány poénosan megfogalmazott általánosítástól a bugyogóját?

Ha ennyiből állna a feminizmus, akkor rávágnám, hogy kösz szépen, semmi közöm hozzá, mert hatalmas baromság. Sőt, szorgalmaznám a legelvakultabbak összezárását a hasonlóan beszűkült tudatállapotú hímsovinisztákkal, hogy a természetes szelekcióra bízva a dolgot szépen kicsinálják egymást. Nem vagyok viszont ennyire aljas (de igen), és nyilvánvaló, hogy az említett bulvárcikk némelyeknél pont az az utolsó csepp volt a pohárban, amitől kibukott a férfiakkal meg az elférfiasodott világgal szembeni ellenérzés.

Vannak tehát olyan feministák, akik tűzzel, vassal és szavakkal küzdenek, míg mások csak csendben kijelentik, hogy a hím meg a nőstény – a nyilvánvaló biológiai sajátosságokat, s az ebből adódó szerepeket és cselekvéseket leszámítva – nagyjából ugyanolyan önmegvalósítási esélyekre hivatott. Én egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy a világomat megmérgezte volna a patriarchális társadalom bűze. Legföljebb műszaki cikk vásárlásakor hiszik azt az állva pisilő eladók, hogy feltétlenül tájékozottabbak nálam, de csupán addig, amíg nem érzékeltetem: hoppá, ez kicsit másképp van.

Érdekes, hogy szóbeli és minden egyéb kommunikáció során inkább az észérvekre, a véleményekre, a gondolatokra meg az érzelmekre figyelek. Nem pedig arra, hogy aki mondja, férfi vagy nő-e. Ennek megfelelően én sem irányítom karrier vagy tanulás szempontjából fontos helyzetben a nőiességemre a figyelmet – legalábbis tudatosan biztosan nem, így némileg kívülálló ufóként pislogok a tangájuk szélét vizuális fegyverként használó hölgyekre.

Ha tehát az említett cikk alatti felháborodást kibővítjük a nők kategóriáján túl az emberekre, kénytelen vagyok egy kicsit máshogy feltenni a kérdést: akinek a helyén van az esze, hogyhogy nem képes felismerni az okoskodás megfelelő helyét és idejét? Miért akar mindig és mindenhol meggyőzni – sőt, porig alázni mindent, ami nem illeszkedik makulátlanul az ő eszmerendszerébe? Egyáltalán miért olvas el egy olyan anyagot, ami az „ellentábor” szórakoztatására készült, ergo biztosan akad benne némi vitatni való?

Biztos vagyok benne, hogy lesz majd olyan vérfeminista, aki időt és energiát nem kímélve válaszol majd nekem minderre. Ha neki ettől könnyebb, bátran tegye, hátha további elmélkedésre sarkall valakit a nézeteivel. De ne várja el, hogy komolyan vegyem – mert képtelen vagyok rá, amíg véresen komolyan veszi saját magát meg az életet.


Még több cikk:

28 Comments

  1. (troll küldi trollnak sok szeretettel:P)

    Én speciel azért szoktam a te szavaiddal élve „okoskodni”, mert őszintén szólva nem vagyok a smalltalk (akkor ez lenne a butáskodás?) híve, tehát ha egyáltalán hozzászólok egy ilyenhez, akkor igyekszem az eredeti tartalomtól függetlenül színvonalas beszélgetést kihozni belőle, mert mást egyszerűen időpocsékolásnak tartok.

    Hogy is mondjam, én nem látok bele a szerző fejébe, és kikerülni sem tudtam, mivel amúgy értelmes embernek vettem észre és érdekel amiket posztol.

    A probléma az, hogy az ilyen jellegű cikkek (komolyan vett és vicceskedő egyaránt) tömegével ömlenek a nőkre és az emberek egy idő után marhára elege van belőlük (főleg ha felismerte, hogy mennyire nőellenesek) és a megfelelő pillanatban egy ilyen bevallottan-vacak is fel tudja bosszantani, akár az eredeti cucc jelentőségén messze túlmenően.
    Kb. mint amikor benne vagy egy szar kapcsolatban, folyamatosan hallgatod ugyanazokat a romboló, megnemértő megjegyzéseket meg álérveket a partneredtől, aztán néha a dolog robban és a vécépapír tekerési irányán vesztek össze tányértörésig.
    Az, ha gyakorivá vának a nagy felzúdulások és flémek a nőket érintő témák körül (én tapasztaltam ilyen mostanában az ismeretségi köreimben), az szvsz csak azt mutatja, hogy érezhetően rosszabbodik a helyzet és egyre több nőnek szar (vagy nem többnek csak még jobban), azért mert nő. (Egyébként az tök jó, hogyha te nem érzed úgy, hogy nehezebb dlgod van, mintha nem nő lennél, de azt gondolom észrevetted, hogy minimum onnantól kezdve, hogy családot szeretnél, messze nem ugyanannyi lehetőséged van érvényesülni – és ez jó nagy részt a nőket nem tényezőként kezelő infrastruktúra és szokásrend miatt van így).

    Kb. ilyenek.

    Kedvelés

    1. (hehe, de milyen troll az, aki mérsékeltebb nézeteket vall a nem trolloknál?)
      a small talk meg az okoskodás között szerencsére adott egy jó széles skála, amin valóban szerencsésebb egy kicsit az utóbbi irányba tolódni. a small talk nekem sem megy, a szia-mizu-szépensütanap totál sakk-matt. okoskodás alatt egyébként egyoldalú infóáramlást értek, nem pedig tartalmas beszélgetést, amiből mindkét fél okulhat.
      a hasonlatod nagyon érzékletes, de a nőket érintő témák kapcsán hozzátenném, h a férfiak sosem tudták olyan szinten lenézni és bántani a csajokat, mint utóbbiak saját magukat. egyáltalán nem vagyok nőimagazin-ellenes, bármikor szívesen belelapozok bármibe, de szerintem egy cosmo ezerszer felületesebb és szexistább egy playboy-nál.
      az én szakmám és munkarendem megengedi, h önállóan osszam be az időmet és az energiámat, ami óriási mázli. elfogadhatatlannak tartom viszont, h nálunk nincs egy egészséges, elterjedt átmenet a teljes munkaidős (plusz túlórás…) foglalkoztatás és a vállalkozói létforma között, mert az utóbbitól idegenkedő családanyáknak tényleg az volna a legjobb.
      ja, amúgy mekkora fricska már, h a vérfeministák kommunikációja kifejezetten maszkulin?

      Kedvelés

      1. Nézd, én nem tudom, hogy mi a mérsékeltség és a konfliktuskerülés között a határ. Ami a te élehelyzetedben, személyiségeddel vagy céljaiddal mérsékeltség, az mondjuk az enyémben konfliktuskerülés. Valószínűleg más dolgok mellett tudunk nem elmenni szó nélkül.

        Amúgymeg attól, hogy egy cikk nem „színvonalnak” készül, még lehet tipikus példája egy jelenségnek vagy beletalálhat valamibe, amin van értelme a nagyobb komplexitásba menő gondolkodásnak. Elméletileg ez a jó vicc lényege is, hogy valami találó legyen. És a kommentelés egy nagyon jó forrása a saját gondolataink megfogalmazásának is, még ha a válaszok nem is értőek vagy nem jön belőle konszenzus. Én legalábbis sokszor erre használom, bizonyos témákban könnyebb egy ilyen kommentsor kontextusában megfogalmazásokat keresni, mint önálló szöveget írni.

        A nőgyőlölő nőkről: persze, ez egy ismert szociálpszichológiai minta. Etnikai kisebbségek asszimilálódott tagjainál is feltűnik egy csomószor.

        A harag hol maszkulin? Egyoldalú jobban tudást elég keveset láttam a kommentekben, érvek voltak meg ragaszkodás a saját véleményhez (szerintem ez teljesen normális), de senki nem hülyézett le másikat, nem ment át se személyeskedésbe, se sárdobálásba vagy nemtudom, mindenférfifaszba. Nem látom, hogy mivel érdemeltük/ték ki a levérfeministázást.

        A munkalehetőségekről: Ennél azért többről van szó. Eleve sokféle lehetséges modell kellene. Az első egy-két év szoros anya-gyerek kapcsolatát pl. nem érdemes megúszni, részmunkával meg távmunkával is eléggé szívás, de az otthon egyedüllét sem jó megoldás.

        Kedvelés

        1. – a példa világos, de a konfliktuskerülést még elméleti szinten is nehéz elképzelni magamról, mert fejlődés eredményeként vagyok képes bármilyen szintű visszafogottságra @=)
          – a harag, mint érzés persze nem maszkulin, de az abból eredő megnyilvánulás már simán lehet az. az én értékítéletem szerint (már ami abból a néhány kommentből lejött) te “vér-” előtag nélküli feminista vagy, rita viszont már “véres”. amivel kiérdemelte, az a szószékről való, lefelé irányuló prédikálás, az “én tudom, csakis én tudom, és jobban tudom, mint ti” kontextus. éppen olyan, amint amikor egy férfi elvárja, h pusztán azért nyomjon többet a szava a latban, mert farka van. az ő farka a lexikális ismeretanyag. a valamitől irtózó emberek egyébként hajlamosak tudat alatt az irtózatuk tárgyához hasonulni, tehát ez sem meglepő.
          – munka: sokféle lehetséges modell van egyáltalán valahol a világon, ahol működik is? (a távmunka a szívem csücske, a megvalósult álmom, a lételemem. más meg retteg tőle, mint a tűztől, de hát ízlések és pofonok, ugye. viszont semmilyen foglalkoztatási formára nem mondanám rá élből, h eléggé szívás.)

          Kedvelés

      2. “a férfiak sosem tudták olyan szinten lenézni és bántani a csajokat, mint utóbbiak saját magukat”
        Ez nagy igazság volt. Ott a pont!

        Kedvelés

  2. Hmm, ez a fordulatszám nálam is kimaradt. Számomra idegen az az attitűd, amikor minden női nemet érintő kritika egyet jelent az elnyomás üdvözlésével… vagy magával az elnyomással. Ettől függetlenül természetesen nem tagadom a történelmi tényt, hogy a zsidó-keresztény kultúra évszázadokra másodrendű állampolgárrá tette a nőt Európában (is), ezért szükség van ennek ellensúlyozására a mai napig.

    Idegen az is, amikor nincs játék, nincs könnyedség, nincsenek a helyükön kezelve a dolgok. És legfőképpen idegen az a gondolkozásmód, amikor az egyéni felelősség felvállalása az “áldozathibáztatás” kategóriájába esik, mivel szerintem a kettő közötti különbséget zongorázni lehetne. Az utóbbi ocsmány önzés és hidegség, az előbbi viszont a természetes gyógyulási és személyiségfejlődési folyamat elengedhetetlen része.

    Aláírom, hogy a rendszerszintű problémák az egyén lehetőségeit is korlátozzák, de én az egyén tudatosodásában látom a társadalmi változás kulcsát is. Erre a klasszikus feminista szemlélet azt mondja, hogy ez lehetetlen, abszurd new thought-marhaság, de én nem tudok mit tenni: a megértéseim és a megéléseim alakították a világnézetet, nem buzgó vakhit..

    Szóval, igen: ekvalistaként támogatom, hogy mindenki egyenlő esélyt kapjon az életben, amennyire csak az egyéni különbségek mentén lehet, és aláírom, hogy számos esetben a korábban elnyomott csoportok pozitív diszkriminációja az egyetlen út, legalábbis átmenetileg. De ezt az egész szigorú, feszes, sokszor kissé agresszív tálalást, ami 10-ből 7 feministára jellemző, én sem tudom hova tenni.

    Köszönöm, hogy ezt ilyen frappánsan megfogalmaztad. :)

    Kedvelés

    1. ahh, én köszi <3 egyébként a "tegyünk felelőssé minden külső tényezőt" típusú gondolatmenet számomra még ijesztő is… amikor egy nő a férfiakban látja a saját sikertelenségének vagy szomorúságának az okát, mert mindent az apjára, a (volt) párjára vagy a kollégáira ken @=S súlyos trauma esetén, persze, árnyaltabb a helyzet, de az esetek nagy részében szerencsére szó sincs ilyenről.

      off: ennél a kifejezésnél, h "zongorázni lehetne a különbséget", mindig elképzelem, h az illető odatelepszik a zongora mellé, és ha történetesen nő, akkor megjelenik koós jános, aki suddenly…

      Kedvelés

    2. Eszter, írnál tíz darab feministát, úgy értem, olyanokat, akikkel tartalmasan beszéltél is már? És akkor abból hét, kik lehetnek ezek? Ugye nem a képviselőkhöz fűződő egyéni ellenszenveink minősítenek komplett eszméket és törekvéseket?

      A legkönnyebb egyébként középen kijelölni a magunk pozícióját, és másokat szélsőségesnek, ezáltal megbízhatatlannak és indulatosnak beállítani. Gyakori manőver. Ez, amit írsz, pont a különleges hópihe-effektus, Dézsa remekül ír róla, még igaz is lehet, csak nem szolidáris. Tempty, az ilyen viták talán azért tűnnek egyoldalú észosztásnak, mert a lexikálisan művelt vagy vitában sokat próbált, sztereotípiákat jól ismerő felek érveire a kevésbé járatosak nem tudnak mit írni, hasonlóan érvelni, helyette elviszik a dolgot vitából becsmérlésbe, címkékkel, bagatellizálással. Jajneveddmárolyankomolyan, te ilyen feszes valaki vagy — ezek ízlésbeli dolgok, hol válasz ez a felvetett témákra? Rita reagált a cikkre tartalmilag, fontos észrevételeket tett, erre tényleg az a válasz, hogy miért nem kezeled a helyén, miért vagy ilyen feszes? Eszter olyasmit írt, amihez nem szabad hozzáfűzni semmit?

      Én vidám lány vagyok, élvezem az életet, de szeretem a következetes gondolkodást, ha valaki felvet valamit, vegyük komolyan, és vessük bele magunkat, mint a Gazdálkodj okosan!-ba hajdan. Szerintem Rita jól érvelt, és ez nem azt jelenti, hogy maradéktalanul egyetértek, csak azt, hogy ez vita a javából, nem kötözködés vagy kákán is csomót keresés. Abban a vitában egy kommentem volt, nem vettem részt, de úgy látom, eléggé nem akarta senki megérteni Ritát. A női szerepek, női szemétségek témája eleve gyújtózsinór, Eszter is régi motoros, ez a vita borítékolható volt. Mondhatjuk, hogy ilyesmit kitenni a facebookra ezzel jár, olyanok is jönnek, akikre nem számítottunk, és szerintem igényesen vitáztak. Az más kérdés, ha valaki nem szeret vagy épp nem szeretne vitázni.

      Kicsit féltem a válaszcikktől a Nőkérten, de nagyon finomnak és okosnak tartom. Az oké, ha nem értetek egyet, tessék érvelni, de hogy mitől lesz itt Rita kitéve, nevesítve vérfeministának gúnyolva, miközben aki a mi életminőségünket igazán rontja, a sok néma, valóban ártalmas, rosszul érvelő troll (aki Eszter cikkére buzgón bólogat) megússza, és hogy kinek használ ez, fel nem foghatom.

      A vérfeminista pejoratív, sértő, gúnyos szó, cseppet sem objektív. Nem lehet, hogy elfogadjuk az emberek saját önmeghatározásait (amiképpen az a meleg, aki ezt vállalja, nem az, akire rámondjuk — így Náray Tamás sem, úgy értem, nem fair ellene felhasználni; Rita pedig önmeghatározása szerint nem vér-, hanem feminista), nem önkényesen határozzuk meg, ezek az elnevezések mit jelentenek, és más címkéket meg nem használunk, csak korrekt érveket írunk?

      Nekem csalódás volt Eszter cikke, tudom, hogy könnyű, magazinos, férfiaknak szánt meg minden, de nőgyűlölet szítására és sztereotípiák bebetonozására alkalmas, a nőket bugyuta és manipulatív lényekként ábrázolja egy olyan világban, amelyben ezeket a bírálatokat naponta megkapják, és sokszor igazságtalanul. Ezek a sztereotípiák összefolynak egy nagy, fekete masszába, és van, aki a part szélén áll, és nem is látja feketének, de a többség térdig áll vagy épp el is merült benne. A sztereotípiák mindannyiunkat sújtanak.

      Hol a férfiakról, hol a nőkről írni bírálatot nem biztos, hogy középen állás. És még csak nem is invenciózus a cikk, mondhatnám, a pénzért sok mindent csinál az ember, és ez volna még a könnyebb lélekkel elfogadható magyarázat — annál, hogy tényleg így gondolod.

      Van itt szerepe szerintem a köztetek (köztünk) levő 5-10 évnek is, egyébként megdöbbentő most látnom, hogy ifjan ugyanígy érveltem hasonló témában Acsády Juditnak.

      Kedvelés

      1. thx, elgondolkodtatott a hozzászólásod. a nekem szóló részére nyomban reagálnék is:
        – nagyon-nagyon sok mindenben voltam szélsőséges, de rájöttem, h ha csak egy picit is megpróbálom távolabb helyezni magam a végponttól, mennyi új és érdekes látószög nyílik meg előttem. persze, ettől még egy csomó kérdésben extrém maradtam, de abban a tekintetben is igyekszem másokat nem olyan mércével mérni. jeleztem egyébként, h a feminizmust illetően még nem jelöltem ki a saját pozíciómat, de valamilyen mértékben bizonyára feminista vagyok, igen.
        – Rita fontos észrevételeit én olyannak látom, mintha Schobert Norbi bemenne egy átlagos cukrászdába, és baromira leoltaná a pultban álló eladót az általa tányérra vagy papírtálcára tett sütemények zsír-, szénhidrát- és kalóriatartalma miatt. valóban jogos lenne a felvetése, csak éppen nem a megfelelő helyen hangoztatná. lehet ott is hangoztatni, persze, bárhol lehet. de minek? kit akar meggyőzni? az eladót? a fogyasztókat? attól tartok, ebben az esetben leginkább saját magával diskurálna, egyfajta zorró-érzésért cserébe: “na, most igazságot szolgáltattam!”
        – bármihez hozzá lehet fűzni bármit, ez vitán felül áll @=) mint ahogy azzal is egyetértek, h egy anyag megírása / posztolása eleve következményekkel jár(hat).
        – soha nem törekedtem objektivitásra. a “vérfeminista” kifejezéssel még sehol sem találkoztam, ezért éreztem megfelelőnek, h nagyjából én töltöm meg tartalommal. márpedig a tartalmat egyáltalán nem érzem gúnyosnak, sőt: ha pont ezen a téren szélsőséges nézeteket vallanék, büszkén vállalnám: igen, vérfeminista vagyok. ha rám mondja bárki, h vadkapitalista vagy akármilyen előtaggal ellátott liberális vagyok, megkérdezem tőle, pontosan mit ért a jelző alatt, és ha valóban nagyjából engem, illetve a gondolataimat, akkor bólintok. “igen, öregem, akkor a te olvasatodban bizony az vagyok.” persze, elfogadom, ha ezt a szót sértőnek érzed, sőt: ha Rita is annak véli, akkor elnézést kérek tőle.
        – a sztereotípiák tényleg mindannyiunkat sújtanak, de elég könnyű kimászni a mocsarukból. aki a puszta lényével és a megnyilvánulásaival rájuk cáfol, nem fog miattuk szenvedni. vagy legalábbis sokkal kevésbé, azt is méltósággal.
        – a “pénzért sok mindent csinál az ember” valószínűleg Eszterre meg rám is vonatkozik. a magam részéről mindenképpen megjegyezném, h imádom az ilyen típusú szövegírást, ennélfogva magát a Men.hu-s munkát is. egyszerűen élvezem a könnyed tartalmakat, szeretem őket írni, szeretem őket szerkeszteni. ez az érzés sokkal erősebb annál a kérdésnél, mint h most feministák / hímsoviniszták / jóskapisták malmára hajtom-e velük a vizet. mert meggyőződésem, h egyikre sem. egy médiaműfaj, egy cikk, egy szöveg önmagában nem lehet káros, legfeljebb az olvasó fejében megfogalmazódó jelentés vesz fel valamilyen irányt. ha vita alakul ki belőle, az is egy irány. ha Nagylapulytőy Béla az egyik párkapcsolati tippes cuccom miatt rúgja ki a feleségét, az is egy irány. legyen.
        – neeee, a korkülönbséges kártyát légyszi ne játszd ki, mert attól általában még az asztalt is felrúgom @=P az 5-10 év önmagában semmit sem jelent. az már viszont annál többet, h megéltél x dolgot, ezáltal nyertél egy olyan rálátást, ami nekem nincs meg. ezt el tudom fogadni. sőt, örülök is neki, hiszen olyan dolgokra tudod felhívni a figyelmem, amit magamtól talán észre sem vennék. de semmiképpen sem fognám kizárólag az időre, mert egy 90 éves is tanulhat tőlem, meg én is tanulhatok akár egy újszülöttől.

        Kedvelés

        1. Értelek, köszönöm a választ! Szerintem létezik vérfeminista szó, a vérfarkas, vérnyúl mintájára, tehát agressziót jelent az előtag.

          Nem mindegy, hogy valaki szélsőséges (ki szerint? aki előnyösen középre pozicionálja magát?) vagy nagyon tájékozott, túl van katartikus megértéseken és következetes.

          Én úgy értettem a korkülönbséget, hogy mindannyian formálódunk az évek alatt, és egyáltalán nem ciki ez huszonévesen, hosszú az élet. Tudom, hogy fölényesen hangzik. És tényleg az átélt élmények teszik a különbséget: én nem lennék sehol feminizmustémában 37 évesen sem, ha a mamami fórumán nem láttam volna tömegesen és évekig, miben élnek a nők.

          Hozzáteszem a kommentemhez, hogy tőlem is gyávaság, a semleges pozíció bebiztosítása, hogy “nem értek egyet mindenben Ritával”, mert a mi a Nőkérten megjelent választ illeti, mindenben egyetértek, és a stílust is eltalálta. De mintha azzal lenne gondotok, hogy egyáltalán bármilyen választ írt feministaként, ezzel mintegy szembesítette Esztert, nem?

          Kedvelés

          1. áá, én is értelek, és most jól keresem a megfejtést arra: vajon ki / mi számít szélsőségesnek? szerintem erre nem létezik egyetemesen elfogadható definíció. most akkor vonatkoztassunk el Rita személyétől, és leírok valami olyat, amiért biztos kapni fogok a pofámra, de vállalom. úgy vettem észre, két alaptípusú, azaz belső motivációjú feminista létezik:
            1. a “társadalomtudományi” feminista, aki őszinte érdeklődésből a jelenségek és az összefüggések mély okait kutatja, elsősorban szakirodalmi háttérismeretek és kutatások tükrében.
            2. a “sértődött” feminista, aki annyi szart kapott már a férfiaktól az életben (mindenki kapott szart a másik nemtől az életben, kérdés, h élte meg, mennyire tudta egy tanulási folyamat részévé tenni), amennyit csak ellenük irányuló érvek hangoztatásával tud ellensúlyozni a lelkében.
            a kétféle indíttatás nem különül el, sőt: negatív személyes tapasztalat esetén természetesen nagyobb a kísértés a megerősítő információk keresésére, mint puszta érdeklődésnél.
            namármost, senkire sincs ráírva, mi a bármilyenizmusának mozgatórugója, de én, a sztereotip állatka, kénytelen vagyok feltételezni, h a cukrászdai schobertnorbi módjára érvelő csajoknál a második. nekem meg sem fordulna a fejemben, h egy Eszteréhez hasonló cikknek bárki életére nézve negatív következménye lehet, mert szerencsére sosem voltam az a nő, akit úgy kezeltek. aki ezen kiakad, nyilván volt már az a nő – ami rendkívül sajnálatos, hiszen nyilván nem érdemelte meg (senki sem érdemli meg). a bajba jutott társakért való kiállás külső motiváló tényező, azért nem vettem itt számításba.
            – JAJ, nekem nem a válasz meglétével van gondom – és szerintem Eszternek sem, de ő majd nyilatkozik szépen a saját nevében -, hanem azzal, h totálisan out of place-nek érzem ezt a vitát. tudom, magyar kifejezéssel illene leírnom, de így fogalmazódott meg bennem már az első pillanatban.
            – upsz, az agresszív érvelés is megér egy misét. nálam ez ellentmondást nem tűrő, kicsit vagy nagyon fölényeskedő, “csak az én álláspontom a jó”, “majd én megmondom nektek” típusú kommunikációt takar, míg másnál csak a kurvaanyázás tartozik bele.

            Kedvelés

          2. Azt hiszem, engem is sokan ilyennek tartanak, mint amit az utolsó mondatodban írsz, nekem úgy tűnik, egyszerűen nem hallják meg, mert kényelmetlen, és leagresszíveznek…

            A beszélő személyének, identitásának minősítése olyankor, amikor nem önmagáról beszél, hanem fontos, tényszerű összefüggésekről, egyszerűen érvelési hiba, nagyon félrevisz, és nem vehető komolyan, amellett rút manőver is, kitűnő alkalom az illető sarokba szorítására, lenyomására, megszégyenítésére. Utoljára ma kaptam meg Eszter blogján, hogy nagyon sajnálnak, engem bizonyára sorozatos nemi erőszak ért (értsd: ha igen, akkor lehet rajtam mulatni, sajnálkozni, ha nem, mit pofázok?). (Nem.) Ha nem éltem át, hallgassak, mert nyilván mindenki magáról beszél, a maga kilenc négyzetméteres érdekkörében mozog, társadalmi összefüggés nem létezik.

            Egyébként, igen, mindannyian átéljük, és mi annyit tanulhatunk belőle, hogy feministák leszünk (ha nem lesznek efféle traumák, nem lesz szükség az egyenlőségért felszólaló személyekre sem!), de igazán nem nekünk kéne itten tanulnunk, változnunk, legalábbis az én igazságérzetem ezt súgja.

            Azt meg egészen elfelejted, hogy férfi feministák is vannak, nem csak az elnyomott szólhat az elnyomás ellen, hanem bármelyik gondolkodó és morálisan ép ember, mint ahogy (TGM írta) a környezetvédelem sem az érintett cserjék ügye: a blogomon jó húszas nagyságrendben fordulnak elő kommentelőként, olvasóként meg százával a feminista férfiak.

            Kedvelés

          3. gondolatjelezek megint, mert itt sajnos nem lehet bekezdéseket elkülöníteni:

            – azért arra vigyázok, h különbséget tegyek a “nem érdekel” és a “nem akarom meghallani” között. nem mindig megy, de igyekszem. rólad elég nehéz ilyen fajta agressziót feltételeznem, tehát szívesen megnéznék egy példát, amikor a vitapartnered ezzel a szöveggel küldött el a fenébe. (vagy csak nem reagált. én azt szoktam, ha vki fárasztó.)
            – igen, érvelési hiba, ezt elfogadom. de bennem mindig felmerül, h az emberke miért gondolja azt, amit. főleg, ha nagyon mást gondol, mint én. nem is nagyon küzdök az ilyen tudatomba kúszó miértek ellen, mert amúgy meg azok visznek a legnagyobb felismerésekre. (olykor viszont el kéne küldeni őket a sunyiba, igen.)
            – az egyén és a társadalom viszonya, hajjaj. *mély sóhaj* meggyőződésem, h társadalmi összefüggésre csak annak lehet “tiszta” érvelésre alkalmas rálátása, aki kívülről nézi az adott jelenséget. a feminizmust ki nézi kívülről? a nők és a férfiak biztosan nem, innentől kezdve tuti, h lesz a dologban sztereotípia, személyeskedés, érzelem, sérelem, elragadtatás, “dögöljmeg”. ettől még lehet, sőt persze kell beszélni róla, csak az a kérdés, h van-e értelme az érvelés elméleti szabályaira törekedni. (nem tudom, kérdezem, csak a mondat végére nem passzol a kérdőjel.)
            – ja, elfelejtettem egészen a feminsita csókákat, mea culpa. az ég áldja meg őket, mindenféle cinizmus vagy irónia nélkül!

            Kedvelés

          4. Én meg álmos vagyok, úgyhogy érdeklődéssel olvaslak, de csak annyit, hogy ez nagyon sértő és dehonesztáló, egy cseppet sem ebből áll a feminista beszélgetés, viszont közkeletű tévhit:

            “a feminizmust ki nézi kívülről? a nők és a férfiak biztosan nem, innentől kezdve tuti, h lesz a dologban sztereotípia, személyeskedés, érzelem, sérelem, elragadtatás, “dögöljmeg”.”

            A feminizmus nem a férfiak szidása, hanem az erőszak elutasítása. De már kezdem megszokni, hogy a feminista a jogvédők négere. Az ember néha dühös, jól dühös (építően, változást akarva), de ez nem teszi butává, mert az nem vezet célra, ellenben gondolkodik, mérlegel és figyel. Az állítást, hogy a nők ellen strukturális erőszak van, amelynek az egész társadalom, és különösen a férfiak a haszonélvezői, nem indulat mondatja, ez rideg tény.

            Kedvelés

          5. Értem és élvezem a diskurzust, néhány gondolat, tényleg nem akarom túlragozni a dolgot, mert már mindent leírtam, amit erről gondolok, és Alexa is megfogalmazta a nézőpontom legfontosabb gondolatiat.

            Nekem is tetszik Rita válasza, mert értelmes, korrekt, mély, de ahogy korábban elhangzott, Schobert Norbi a cukrászdában. Én szeretem a bélszínt, de tudom, hogy a Burger Kingben azt nem adnak. Ha odamennék hőbörögni, hogy mostantól rukkolás fürjtojás is legyen menüben whiskey-koktélokkal, körberöhögnének…

            Két dolog van, amivel nem értek egyet:
            – “a nőket bugyuta és manipulatív lényekként ábrázolja” – nem, nem a nőket, hanem bizonyos viselkedésformákat, ami az én személyes tapasztalataim szerint igen sok nőre jellemző… és ami engem is idegesít, mert nem értem, idegen számomra nagy részük, míg más a felsoroltak közül rám is jellemző. Ha azt mondom, hogy nem kérem a Martens 24 sorosát, az talán azt jelenti, hogy gyűlölöm a cipőket???
            – a társadalom és a rendszer, mint ok minden problémára… nos, egyszerűen nem működik nálam, mert egyrészt soha, soha nem éltem szabályszerűen, az elvárások szerint (pedig volt nem kis nyomás), gyárilag különc vagyok, másrészt nem győzöm ezredszerre is elmondani, hogy a változás előbb indul el az egyén, mint a társadalom szintjén. És ehhez kell egy adag önismeret és önkritika…
            (Igen, igen, tudom, hogy van 5 milliárd agymosott ember, akik viszont mindent úgy csinálnak, ahogy elvárják tőlük, akkor is, ha belepusztulnak, de az ő ébresztésüket épp ellentmondásos témák pofájukba vágásával tudom elképzelni, nem intellektuális mélydiskurzussal, amitől egyből bezárulnak, mert magas nekik vagy idejük sincs rá a nap robot mellett.)

            A vérfeminizmus alatt tehát én a fenti két szemlélet gyakorlati megnyilvánulásait értem. Ez nekem idegen, sok, fura, attól függetlenül, hogy maguk a feminista törekvések az életszemléletem részét képezik.

            Kedvelés

          6. Felvethető az elvi kérdés, hogy minek írsz ilyen sztereotípiákra éhes közegnek, mennyire elvszerű ez, mi visz rá. Azt meg jól tudod, hogy az olvasók nem végzik el a finom distinkciót, hogy “ezek nem a nők, csak egyes nők viselkedésformái”, hanem szépen beillesztik az amúgy is boszorkányüldözős gondolkodásukba: na, az Adrienn is mekkora kurva volt, hisztizett, manipulált! — és megint nem kell felismerni a kapcsolat tönkremenésében való felelősségüket.

            Hogy mért célozgatnak a nők? Mert az egyenes beszédre nem nevelik őket, azért szankció jár, és mert mondjuk olyasmit kellene mondaniuk, ami értelmes, érett embereknek automatikus, például nem elfelejteni a másik születésnapját, néha elmenni vacsorázni vagy a kedvét keresni, csak nem kapják meg, és nem akarnak túl direktek, erőszakosak lenni. Amikor mondanak valamit, az követelőzésnek hat, amikor céloznak, akkor manipulatívak, ha hallgatnak, akkor meg fontos igényük nem teljesül. Ez érzelmi kultúra dolga, és nem jeleskednek benne férfiaink, inkább kényelmesen beleülnek abba, amit kaphatnak. (De szex legyen, az a fő. Megjegyzem, a “nem kívánom” finom jelzéseit sem veszik a férfiak, az erőseken meg megsértődnek.)

            Egyes férfiviselkedéseket bírálok, nem “a” férfiakat! :D

            De szóljatok, ha a men.hu-t csupa partnere kívánságát leső, igényes, érzelemgazdag férfi olvassa, mert akkor nincs probléma, és akkor jut nekik talán jobb csaj is, mint akiket ábrázoltál.

            Kedvelés

  3. Elolvastam a cikket és a kommenteket is, de egyikben sem találtam semmi vérlázítót. Ahogy a nőkről úgy a férfiakról is simán lehetne csinálni egy 7 pontos menekülő cikket! De a vérfeministákról is :D

    Kedvelés

      1. Ááááhhh de jó! Akkor azon a fórumon most a nők ostorozhatják a pasikat :D Amúgy meglepő, hogy itt meg nők ostorozzák…- a nőket! :( Egy jó hasonlat: nem azzal mentjük meg az erdőket, hogy odaláncolva magunkat a törzsükhöz tiltakozunk a kivágásuk ellen, hanem fa ültetéssel! Kvázi, el kell fogadtatni a nőkkel végre hogy tényleg különbözünk a pasiktól (nem csak anatómiailag, hanem gondolkodásban is!) elvonatkoztatva mindenféle 5ezer éves beidegződött társadalmi elvárástól, és a lányainakt már arra nevelni, hogy ne egyenrangúnak tekintsék magukat, hanem magasabb rendűnek :D

        Kedvelés

        1. igen, a nők iszonyú jól el tudnak vitatkozni egymással a saját jogaikról és igényeikről… de ha ezen információk legalább tizede a férfiak felé áramolna, máris sokkal előrébb jutnának (azaz jutnánk, mert nyilván nekem is szól). az utópiaszerű “megoldás” nyilván valamiféle természetes különbözőség melletti környezeti egyenjogúság lenne, amitől kissé messze állunk. de a lényeg, amit 200-as betűmérettel biggyesztenék ide, ha lehetne: mindenkivel csak azt lehet megtenni, amit az illető hagy. a szolidaritás és a védelmezés nagyon szép dolgok, ám ha van egy csomó csaj, aki ragyogóan elvan ilyen párkapcsolatban, akkor minek tépjem a számat?

          Kedvelés

  4. csakazolvassa: azért a jogvédők négere (tetszik a kifejezés), mert a feminista kommunikáció erőszakos része jut el inkább a köztudatba, sajnos leginkább csak az lépi át az ingerküszöböt. mármint nem az enyémet. az enyémet élethelyzetek lépik át, nem elméleti cuccok. szóval, ha adott egy hír, h piroskával mi történt, akkor arról van véleményem. de a strukturális erőszakról így önmagában nincs. persze, elfogadom a létezésének szomorú tényét.

    Kedvelés

  5. csakazolvassa:

    “Azt meg jól tudod, hogy az olvasók nem végzik el a finom distinkciót, hogy “ezek nem a nők, csak egyes nők viselkedésformái”, hanem szépen beillesztik az amúgy is boszorkányüldözős gondolkodásukba”

    Fuck Me! Gondolatolvasó vagy? Vagy mi a rák? Ha ilyeneket írsz, ne csodálkozz a ha vérfeministának titulálnak. Ilyen stílusban egy hímsoviniszta beszél a nőkről, akiket Te annyira lenézel, ergo Te sem vagy jobb a Deáknéné vásznánál.

    Kedvelés

    1. nem akartam nyújtani a rétestésztát, de ez az olvasók, és rajtuk keresztül a férfiak sztereotipizálása, igen. ebben a témában egyébként elkerülhetetlen a vmilyen szintű általánosítás, csak pont itt és pont most – az általánosító, könnyed anyagok ellen küzdve – nem biztos, h szerencsés @=P

      Kedvelés

  6. “De mégis hogy vihet rá a lélek egy tanult, intelligens, elismert feminista szerzőt, hogy saját személye és nemtársai elleni támadásnak vegyen egy szórakoztató tartalmat, kedvet adva másoknak is a vakvágányon történő filozofálgatásra?”

    Azért, mert pont az ilyen nagyközönségnek szánt tartalmak a legalkalmasabbak a nőkre nézve káros előítéletek megerősítésére.

    “Vannak tehát olyan feministák, akik tűzzel, vassal és szavakkal küzdenek, míg mások csak csendben kijelentik, hogy a hím meg a nőstény – a nyilvánvaló biológiai sajátosságokat, s az ebből adódó szerepeket és cselekvéseket leszámítva – nagyjából ugyanolyan önmegvalósítási esélyekre hivatott”

    Tehát az a jó feminista, aki csak a négy fal között vállalja nonkonform véleményét, de hangosan már nem ad neki hangot, nehogy megzavarja a patriarchális értékrendet vallók érzékenységét…

    “Érdekes, hogy szóbeli és minden egyéb kommunikáció során inkább az észérvekre, a véleményekre, a gondolatokra meg az érzelmekre figyelek. Nem pedig arra, hogy aki mondja, férfi vagy nő-e.”

    Abból, hogy _te_ nem arra figyelsz, hogy a beszélő nő vagy férfi-e, nem következik az, hogy _egy ember sincs_, aki a beszélgetés során jelentőséget tulajdonítana annak, hogy nő-e vagy férfi az, aki az adott dolgot mondja.
    Az meg pláne nem következik belőle, hogy emiatt a (per definitionem szókimondó, következetes) feminizmusnak ne lenne létjogosultsága.

    Továbbá abból, hogy _úgy gondolod_, hogy nincsenek előítéleteid, még nem következik, hogy _tényleg_ nincsenek előítéleteid. (Nem mintha az előítélet ab ovo rossz dolog lenne. Előítéletei mindenkinek vannak, csak van, aki tisztában van velük, és van, aki nincs. Én sok előítéletemmel tisztában vagyok, másokkal meg nem vagyok tisztában, amik észrevétlenül befolyásolják az ítélőképességemet.)

    “Én egy pillanatig sem éreztem úgy, hogy a világomat megmérgezte volna a patriarchális társadalom bűze.”

    Abból, hogy _te_ nem érezted úgy egy pillanatig sem, még nem jelenti azt, hogy más sem érzi úgy.
    Az meg pláne nem következik belőle, hogy emiatt a (per definitionem szókimondó, következetes) feminizmusnak ne lenne létjogosultsága.

    Ja és attól még lehet hátrányod amiatt, hogy nő vagy, még ha nem is tudatosul benned, hogy most éppen hátrányba kerülsz másokhoz képest.

    Kedvelés

    1. tudod, ez egy _blog_. következésképpen arról szól, h _én_ mit hogyan érzékelek a világból, és miként értékelem azt. csak azért mondom, mert láthatólag meglepett a szubjektivitás, ami körülbelül olyan, mintha a szakadó esőben sétálva bosszúsan rácsodálkoznál: jé, vizes vagy.

      Kedvelés

      1. a szubjektivitással önmagában semmi gond. az a problémás, ha az egész társadalmat érintő jelenségekről mondasz sommás véleményt úgy, hogy nem tekintesz messzebbre a saját nézőpontodnál. bajnak ez se baj, csak súlytalanná teszi az érvelésedet.

        Kedvelés

        1. nem érvelő szöveget írtam, hanem jegyzetet. csak azért, mert az álláspontom nem felel meg a szokványosnak, és nem puffogtatom azokat a közhelyeket, amelyek hiteltelenné teszik a feministák egy részét a szememben, még nem lesz súlytalan a véleményem. az első hozzászólásodból is látszik az a fajta objektivitásnak álcázott, vaktában tapogatózó, sértett visszatámadás, amellyel meg akarod védeni tőlem a feminizmust. védd nyugodtan, de fogadd el, h egy vállrándításnál nem tudok rá többet reagálni, mert kissé wtf kategória.

          Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s