Békében a csúnya szavakkal

Csúnyán beszélek. Nem nagyon; talán csak azt hangoztatom a kelleténél gyakrabban, hogy „faszom”. Nem szégyellem, de nem is dicsekszem vele. Az egyetlen dolog, ami zavar a közönségesnek bélyegzett szavakkal kapcsolatban, hogy álszent módon viszonyul hozzájuk egy csomó ember. Most mondanám, hogy leszophatnak, de lányként ez kevéssé elegáns, lássuk be.

Ami a kommunikációt illeti, nálam fordítva van bekötve valami. Nincsenek tabu témáim, került kifejezéseim, vagy mások elvárásai által formált gátlásaim. Oké, a társadalmi együttélés alapszabályait betartom, szóval nem válaszolom azt egy munkával kapcsolatos üzenetre, hogy „basszál kecskét a ravatalodon”. Nem is akarom. Nem úgy kell elképzelni ezt az egészet, hogy megfordított baseball-sapkás gengszter rapperként, dollárjeles medállal a nyakamban lököm éjjel-nappal a kisípolnivaló sódert.

Minek tiltani? | Fotó: pxleyes.com
Minek tiltani? | Fotó: pxleyes.com

Csupán lényegre törően fejezem ki magam, amire a keresetlen szavak olykor az összes többinél alkalmasabbak. Ha például felbosszantanak, akkor a „drága felebarátom, tevékenységeddel nagymértékben hozzájárultál a stresszhormon-szintem ugrásszerű növekedéséhez” helyett közlöm, hogy a picsába. Kicsúszott már tanár vagy főnök előtt is, szóban meg írásban egyaránt. A hozzám közel állóknak pedig szemük sem rebben, hiszen őket nem olyan fából faragták, hogy a szívükhöz kapjanak egy-két szaftos fordulat hallatán. Ha eleinte mégis, akkor mellettem megtanulnak verbálisan ellazulni. Ez a „fertőzés” olyan jelenség, aminek nemrég tanultam meg felhőtlenül örülni. Addig lelkiismeret-furdalásom volt miatta egy picit.

Természetes, hogy minden interakció formál minket. Egy kicsit alkalmazkodunk, egy kicsit ellenkezünk, de tudat alatt még a boltos köszönése is alakítja a bensőnket. Amikor a környezetünkben valaki gyakran használ egy szót, elkönyveljük, milyen esetlen, majd azon kapjuk magunkat, hogy minden második mondatunkban szerepel. A többség a határokat is érzékeli, hogy kivel szemben mit engedhet meg. Én is, csak nem érdekel. Mert az érzéseim, gondolataim kifejezése nem ilyen formában függ össze a másik fél iránti tisztelettel. Akit tehát először kiakasztok a nyíltságommal, hamarosan maga is elkezd bátrabban bánni az addig került szavakkal – és nemcsak az én társaságomban.

Direkt kerülöm a káromkodás kifejezést. Hiába ez a magyar nyelv egyik legleleményesebb elnevezése, nem csupán kár esetén esik jól használni az általa jelölteket. A „kurva jó”, a „fasza” és az „odabasz” például zseniálisan kifejezi a döbbenetbe hajló meglepettséggel kevert elismerést. Sokkal jobban, mint a szuperfenofrenetikomaxikapitális. Tekintélyelvű otthoni vagy vállalati légkörben, persze, az ilyesmi csírájában elfojtódik. A közoktatásban belőlem is megpróbálták kinevelni, aminek az lett a vége, hogy az órák közti szünetekben kötőszóként használtam a gecit.

Sosem felejtem el, hogy egyszer véletlenül levertem a padról egy lány haverom üdítős kupakját, mire ő nemes egyszerűséggel így reagált: „apád kurva faszát!” Tizenöt éves lehettem akkor, és rögtön tudatosult bennem, milyen következményekkel jár az efféle kitörést hozó elfojtás. Ez már lelkileg egészségtelen, de a legtöbb szülő, pedagógus és barát elintézi egy „ne beszélj csúnyán”-nal, esetleg egy pofonnal – ahelyett, hogy venné a fáradságot, s feltárná a mélyebb okokat.

Legutóbb a Lengyelországba zötykölődő buszon elmélkedtem rajta, mikor tudják bántani a fülem a csúnya szavak. Az egyik sofőr monológjai ugyanis a „bassza meg a kurva anyját faszomat geci” kollokáció köré csoportosultak. A hétórás út legalább felén, ismétlésre állítva. Megállapítottam, hogy a fazon rendkívül frusztrált, vagy talán nem volt gyerekszobája. Mégis jobb az ilyen módon távozó feszültség, mint az az indulat, ami bent marad. Csak arra kell vigyázni, hogy az ember maradéktalanul el tudja fogadni a saját szavait. Különben belép egy végtelen körforgásba, amikor a tulajdon hangja száműzi az örök elégedetlenség poklába.

Tudom, mert jártam abban a hullámvölgyben, de ma már ésszel kezelem. Amennyiben a bosszúságból adódó trágárságom átlép egy bizonyos szintet, érzem, hogy lazítanom kell. Ha pedig egy ideig muszáj vigyázni a számra, megtalálom a módját, hogy az adott kereteken belül, vagy pedig egy másik csatornán párhuzamosan – akár a telefonomat nyomkodva – szabadon fejezzem ki magam. Mert ez fontos. De kurvára.


Még több cikk:

8 Comments

  1. Jó poszt, teljesen igazad van. Én csak pár éve jöttem rá, hogy csúnya szavaknak bizony van jelentőségük – persze ha az ember nem minden második szóként rak be egy káromkodást a mondanivalójába -, hiszen tényleg sokkal kifejezőbb tud lenni, mint bármi más. És ha az ember jól használja őket (vagyis jókor, jó helyen), akkor nem is zavaró, inkább természetes dolog. Az álszentek meg elmehetnek a picsába :D

    Kedvelés

  2. Kilencedikben volt egy speech&debate verseny a suliban, amit egy osztálytársam nyert meg épp ezzel a témával: a “csúnya” szavakra szükség van, mert kifejezőek, és megfelelő kontextusban van helyük.

    Én elég tudatos nyelvhasználó vagyok, épp ezért néztem értetlenül, amikor faterom nője azért diszkvalifikálta az akkoriban friss könyvünket, mert van benne “vulgáris kifejezés” is (magunk között szólva, diszkvalifikálhatta volna szimplán azért, mert szar, de nem). Hogyan magyarázzam meg, hogy ember, igen, de soha nem öncélúan, hanem mindig egy írói szándékkal mögötte…! Ha ezt valaki nem érzi, azt fölösleges győzködni, úgyhogy inkább ugrottam a témát, de onnantól kicsit másképp néztem a…. hogy is mondjam, szövegértési képességeire.

    Egyébként meg az “isten basszon meg” egy rendkívül mély pozitív spirituális tartalommal bíró üzenet, mondhatni áldás: “a Teremtő termékenyítsen meg”… hát van ennél szebb? :)))

    Kedvelés

    1. eeeh… a csúnya szavak elől való menekülés eleve elitista kultúrafelfogást tükröz, aminek sem helye, sem ideje nincs már manapság. jó kérdés, h ez a szűklátókörű hozzáállás rosszabb-e a szimpla butaságnál, mert bizonyos szempontból talán igen @=/
      most ezen a teremtősön röhögök, de egyébként senki istenét és anyját nem szidom, mert az vhogy nem esik jól. mondok viszont helyette öt cifrábbat @;D

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s