Lady Gaga saját magát tapsolja

„Ennyi?” – kérdeztem hitetlenkedve, miután meghallgattam a lázadó popdíva legújabb számát. Kis híján két és fél évig kellett várni rá, de nem lett több holmi közepes rádiódalnál. A tegnap debütált klipben pedig egy kéz alakú melltartó a legdurvább. Azóta is egy százas csomagnyi papír zsebkendő társaságában heverem ki a csalódást.

Nem vagyok az a klasszikus rajongó típus. Sosem ragasztottam tele poszterekkel a szobám falát, tiniként egyetlen zenekar tagjaiért sem bomlottam, és az iskolapadban ülve sem szőttem hírességekkel közös álmokat. Kedvenc számaim, persze, mindig is voltak: az aktuális slágerek között Britney és Manson jól megfér együtt a lejátszási listámban, Enyával meg némi román diszkóval tarkítva. A műfaj csupán címke, nálam a lényeg az összhatáson van. Maga az ember alig érdekel: felőlem akár kecskeszexuáló is lehet, amennyiben összehoz egy remek dalt.

Fotó: YouTube
Mi a jó ég…? | Fotó: YouTube

Lady Gagától először a Poker Face-t hallgattam rojtosra még 2009-ben, majd a The Fame című album többi szerzeménye ugyancsak megtetszett. Kiegészítése, a The Fame Monster szintén bőven átugrotta nálam a lécet. Ebben még semmi rendkívüli nincsen. A 2011. február 11-én megjelent Born This Way kislemez viszont a halmozódó várakozásaim mellett is libabőrt eredményezett, egyetlen felkiáltójellé változtatva az idegrendszeremet.

Kampót akasztott a fülembe, s – engem, az akkor súlyosan komfortzónás, magát tájékozódásképtelennek vélő szerencsétlent – előbb Budapestig, majd egészen Bécsig rántott egy-egy fergeteges koncertre. A kettő között egy szakdolgozatot is megírtam a csajról, mert miért ne.

lady-gaga-applause-paint
Belemagyarázhatsz bármit. | Fotó: YouTube

Ami talán hipszter húzásnak tűnik, pedig nem. Debreceni konzulensemnek szeme sem rebbent a témaválasztástól, hiszen bár Gaga csak nemrég robbant be, máris több hallgatót megihletett az egyetemen. Egyetlen klipjének szimbolikája is olyan gazdag, hogy bőven kihozható belőle egy tudományos igényű – vagy legalábbis elvileg afelé törekvő – munka. Én a közösségi médiás aktivitásáról firkáltam, amit a rengeteg rekordon kívül talán érzékeltet, hogy szeretném ugyan megmondani, mennyi volt a széthájpolt Applause videójának nézettsége két óra alatt, de 301-nél kiakadt a YouTube sokat látott számlálója.

Három és fél perces egotrip. | Fotó: YouTube
Három és fél perces egotrip. | Fotó: YouTube

Az novemberben esedékes ARTPOP album előfutáraként múlt hétfőn közzétett dalt két és félszer bírtam ki. Igazából nem vészesen fos, csak egy hosszúra nyúlt intró az egész, ami Madonna szintén kevésbé ütős Girl Gone Wildjára hasonlít. Vártam a belelendülést, a pörgést. Nem akart jönni. Körülbelül így érezheti magát egy kamasz srác, akinek a babája a végcél előtt meggondolja magát, ő meg ott gubbaszt kényelmetlenül feszülő nadrágban – mint a dal után jómagam, szerencsére egy pöttyet kényelmesebb, bambis itthoni ruhában.

Fotó: YouTube
Legalább jól néz ki, na! | Fotó: YouTube

A tegnapi klippremierre azért kíváncsi voltam, na. Itteni idő szerint délután fél három körül sugározta élőben Amerika legpatinásabb reggeli műsora, hogy a New York-i Times Square-en az embertelen szilveszteri bulikat is megszégyenítő tömeg gyűlt össze a nyilvános bemutatóra. A kisasszonynak öltözött Lady Gaga kapott néhány percet, hogy elmondja, mennyire szeret előadóművészkedni, milyen varázslatos a munkája, s az Applause hangzásvilága a közelmúltbeli csípőműtét idején átélt rajongóhiány okozta fájdalmat jeleníti meg; csakúgy, mint a szivárványos könnyeket illusztráló arcfestés a maxi borítóján.

A jó sok reklám után már a stúdióépület tetején állt a két műsorvezetővel együtt, a környező felhőkarcolók oldaláról pedig a saját portréja bámult vissza rá. Az óriás kivetítőn elkezdődött a visszaszámlálás, Gaga megnyomott egy méretes gombot, a nép visított, a videó pedig elindult. Nincs története, nincs különösebb mondanivalója, csak maga az énekesnő látható benne állva, ülve, fekve, szőkén, barnán, őszesen és haj nélkül, illetve nyakig beöltözve, fehérneműben, lószerű lábakkal és fekete hattyú testére montírozott fejjel, korábbról untig ismert mozdulatokkal.

Miközben saját magát tapsolja. Végig. Nem baj, legalább megteszi helyettem is.


Még több cikk:

2 Comments

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s