Idegenekkel egy autóban

„Tudok kungfuzni” – üdvözöltem rögtön a köszönés után tök ismeretlen sofőrömet, csak úgy, miheztartás végett. Nem hazudtam, mert az alapokat tavaly elsajátítottam egy három hónapos tanfolyam keretében. „Az zsír. Én kick-boxoltam húsz évig” – válaszolta a srác a kormány mögül. A vérkészletem egy része meghűlt a röhögés előtt.

Miután rádöbbentem, hogy utazni jó, de még mindig nem találták fel a teleportot, kénytelen vagyok közlekedni olykor. Korábban nem számítottam éppen világjárónak, tehát huszonegy évesen ültem először egyedül vonatra, s idén tavasszal távolsági buszra. Nyíregyházán kívül csak ritkán merészkedtem, leszámítva a Debrecenbe sűrűn átjárós időszakot. Arra pedig gyorsabb, kényelmesebb és olcsóbb megoldás volt az autó, mivel mindig legalább ketten bumliztunk.

Ennyire nincs tele.
Ennyire nincs tele. | Fotó: comlu.com

A kilométerek falásának kezdete óta valami megváltozott: már egyetlen jármű sem ébreszt bennem szorongást, noha néhány évvel ezelőtt képes voltam heteken át sopánkodni, ha véletlenül csihuhura rakott a sors. Meg is kaptam érte a magamét: életem egyik nagy pillanatát késette le velem egy három órán át vesztegelő szerelvény. Miután lerendeztem a történeteket a lelkemben, még mindig maradt ellenérvem a vonattal szemben: a teljes árú jegy brutálisan drága, s az állomástól még biztosan zötykölődni kell. A távolsági buszok ezer átszállása és pontatlan menetrendje pedig hiányzik a fenének. A tőlem majd’ négyszáz kilométerre lévő Zamárdi megközelítése tehát a Sound előtt komoly dilemmát jelentett.

Volna. Ha merő kíváncsiságból nem nézek fel a sokszor hallott Oszkar.com-ra, hogy telekocsival vajon mennyi egy út Budapestig, utána a Balatonra. Legnagyobb meglepetésemre perceken belül meg is találtam két autós hirdetését: az egyik az utcánk végéről kétezer-ötszázért elvitt a szállásadó fővárosi barátnőm lakásához közeli csomópontig. Egy másik pedig onnan húszpercnyi sétatávról indult másnap reggel, és egy Bethlenért ugyancsak klímás járgánnyal gurulhattam a buli helyszínéig, illetve ugyanannyiért biztonságban az ajtóig jutottam az éjszaka közepén. Pénzt és időt spóroltam tehát Oszkárral, de erre készen kellett állni.

Nem arra gondolok, hogy összepakoltam a motyómat, majd a megbeszélt helyen és időpontban prezentáltam magam. Még egy esztendeje sem létezett az az isten, aki betuszkolhatott volna egy vadidegen kocsijába. Tele voltam előítéletekkel és belső falakkal, amelyek így együtt azt súgták: beszélgetni kéne, jézusmária! Sőt, perverz állattól kezdve gyilkosig bárki ülhet az autóban. Elszáguld velem valami sötét erdőbe, aztán elás engem, vagy én őt – egyik sem túl vonzó perspektíva.

Észre sem vettem, mikor tűntek el belőlem az ellenérzések, és mikor váltam képessé arra, hogy órákat töltsek összezárva ismeretlenekkel. A telekocsizáshoz egyfajta nyitottság, meg kölcsönös bizalom kell. Útban Pest felé jót csevegtem a sofőr sráccal és két másik lány utasával. Úgy elrepült az alig több mint két óra, hogy eszembe sem jutott könyvet olvasni vagy telefont nyomkodni, mint az egymás pofájába nézős, kvartettüléses InterCity-kényszerszituációban. A magyar tengerhez pedig eleve három helyet foglaltam Oszkáron egy másik barátnőmből és az ő haverjából álló direktívával, akikkel a hátsó ülésről próbáltuk jellegzetes humorunkkal módszeresen kikészíteni a jó kedélyű salsakirály kormányost, s plusz egy fiú útitársunkat. A csajok egyike egyébként nem merte megmondani otthon a menetkörülményeket, és éreztem, hogy értem is aggódnak rendesen.

Épségben hazaérve, csupa kellemes tapasztalattal gazdagodva bármikor habozás nélkül jelentkeznék megint egy sok pozitív értékeléssel büszkélkedő autós fuvarjára. Az viszont egyelőre elméleti kérdés, szívesen látnék-e idegeneket az általam vezetett járgányban. Mert aligha lehet véletlen, hogy sofőri hirdetéseket szinte csak férfiak adnak fel. A nők valószínűleg tartanak valamitől, amitől itt és most talán még érdemes.


Még több cikk:

15 Comments

  1. Üdv a fedélzeten! :)
    Ma este engedelmeddel megosztom a postot az Oszkár oldalán, szerintem sokak számára hasznos lehet a bejegyzésed és segíthet kicsit másképp gondolni a telekocsizásra. Érdekes volt olvasni “fejlődési utat”!

    Egy 2013 májusi statisztikai adat az Oszkár rendszer felhasználóinak nemi megoszlásáról:
    Az utasok 45% -a nő, de a sofőröknek mindössze 12,5%-a hölgy, de ez utóbbi arány 2010-ben még csak 9,2% volt. Tehát ha lassan is, de itt is lassan kiegyenlítődik a különbség!

    További sok sikeres oszkáros utat kívánunk!

    Kedvelés

  2. Én tudtam, hogy te nem viszel bele rosszba, viszont az itthoni litánia nem hiányzott, ezért ne szóltam. Érted meg felesleges aggódni, feltalálod magad :D

    Kedvelés

    1. A legjobb sofőr, akit ismerek, pont nő. Bármikor levezet 1500 km-t három pisiszünettel a legdurvább forgalmi viszonyok között is kényelmesen és profin, és utána bulizik reggelig. Állóképesség, gyorsaság, biztonság!

      Kedvelés

  3. Érdekes, idegenekkel bájcsevegni én se szeretek bármikor, de amúgy van bennem egy ősbizalom. Több tucatszor utaztam idegennek, és később 4x couchszörföltem is, és nyaraltam is már vadidegenekkel annó. Egy idő után rájön az ember, hogy mind egyek vagyunk, kajakra.

    Kedvelés

  4. Egy ideje hallottam erről az utazási lehetőségről, most végre a honlapot is megleltem a bejegyzésednek köszönhetően. Szerintem ez egy remek kezdeményezés.

    Kedvelés

  5. Én elcsevegek bárkivel, ha meg nincs hozzá kedvem, nem érzem magam kellemetlenül. Viszont én pont azért váltottam kocsira, hogy ne kelljen alkalmazkodni senkihez. Akkor indulok, amikor akarok, annyi cuccot viszek, amennyit akarok, akkor állok meg, amikor akarok. Régen becsatlakoztam ismerősökhöz, mindig beszálltam a költségekbe, mégis néha úgy éreztem magam, mint valami megtűrt rokon. Plusz mindig el kellett menni egy messzebb lévő találkozási pontra, nem fértek be a cuccaim, stb. Szuper környezettudatos megoldás, elviekben támogatom is, pénztárcakímélő, így lehet, gyakrabban haza is jutnék a szüleimhez, meg nem is olyan jó télen jeges-csúszós úton, szakadó hóban egyedül lenni az autópályán, de még nem tudom feladni a kényelmemet. Valahogy magam mellé meg nem ültetnék be senkit, attól félnék is, plusz akkor megint ott vagyok, hogy alkalmazkodni kell.

    Kedvelés

    1. őszintén? ha majd úgy állok, h ne kelljen gondolkodnom egy hosszabb autóút bevállalásán az üzemanyagköltség és az autópálya-díj miatt, illetve nem osztozom majd a verdán a szüleimmel, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül el fogok indulni akár egyedül, magasról fosva a környezetvédelmi szempontokra. szóval tökéletesen megértelek! (most egy zsák pénz birtokában is hiába mondanám, h bánja a fene azt a tizenvalahány ezret: nem hagyhatom napokig kocsi nélkül az őseimet.)

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s