A Sound lesz a kedvenc fesztiválom?

Amikor néhány méterrel előtted Calvin Harris bűvöli a villogó fények mögé rejtett keverőpultot, mögötted pedig tóparti tűzijáték ropog, felmerül a kérdés: merre pislogj? Én a váltakozó stratégiát választottam életem egyik legjobb estéjén, a Balaton Soundon.

Óriási tömeg, átláthatatlan porfelhő, rengeteg burzsuj, még több drogos – erre figyelmeztettek jó szándékkal, mielőtt útnak indultam. Tavalyi szigetes tapasztalataim után, saját határaimat és igényeimet ismerve eleve egy napra készültem. Évek óta vágytam erre a fesztiválra, csakhogy volt vele két probléma: az egyik a majd’ négyszáz kilométeres távolság, a másik pedig a fürdőruha. Mivel idén már nem kellett arról álmodoznom, hogy csadorban odateleportálok, sőt egy fővárosi barátnőm személyében lelkes kísérőm is akadt, nem teketóriáztam sokat. Valamelyik tavaszi délutánon ráböktem a naptárra, s a fellépőket átböngészve kijelentettem: július tizennegyedike, Sound.

Ez önmagában is elmenne élménybeszámolónak.
Ez önmagában is elmenne élménybeszámolónak.

A lánycsapat aztán háromfősre bővült, végül (a netes telekocsi-őrületnek hála) sofőrre is szert tettünk. „Az ifjúság fölkerekedik, tizenkét órán át jól érzi magát, majd hazamegy” – körülbelül ez volt a nap jelmondata, amolyan Csinibaba-módra. Persze, a kalandvágy mellett aggály is lakozott a kobakomban. Az egyik pillanatban önfeledt bulizást vizionáltam meseszép tájjal, míg a másikban szinte éreztem, amint egy módosult tudatállapotban fetrengő embertársamban megbotolva, tisztességes gyalogbéka módjára kiterülök a sörösüveg-szilánkokra szórt cigarettacsikk-halomban.

Citromos sör és „briliáns elme” felirat.
Citromos sör és „briliáns elme” felirat.

Délben érkeztünk Zamárdiba, ahol szájtátva megtekintettem az addig csupán egyszer látott magyar tengert, megebédeltem, és a lábam elé nézve belevetettem magam az események sűrűjébe. „Egy kis figyelmet kérek!” – szólt valaki mögöttem a karszalagért való sorban álláskor. Ránéztünk mindannyian. Ő pedig három másodpercnyi hatásszünet után megköszönte, s visszalépett a nem túl hosszú glédába. „A kurva anyádat, te fasz!” – díjazta velősen a humort egy kigyúrt kopasz, és mi rommá röhögtük magunkat.

balaton-sound-2013-balaton-part-tempty
Dunsztom sincs, kik ők, de nem lett rossz a kép.

Akkor már nyugodtan nézegettem jobbra-balra, mert eleinte csodálkozva megbizonyosodtam róla: itt nem kell koszos és büdös figurák között, a táskámat szorongatva szlalomozni, mint a hajógyárin tavaly augusztusban. A zenei stílussal, a helyszínnel, vagy bármivel legyen is összefüggésben, de most kétféle fiatalt láttam: aki láthatóan megdolgozott a büszkén mutogatott testéért, illetve aki nem, de sugárzó önbizalommal viseli, amije van. Nekem ez a szimpatikus hozzáállás, nem a zsíros haj, a pandamackó szemfesték meg az acélbetétes bakancs. Arról nem is beszélve, hogy bár muzikális mindenevő vagyok, még a se eleje, se vége típusú elektro-house is jobban lemegy a torkomon, mint a húrtépésre üvöltött világfájdalom.

balaton-sound-2013-heineken-beach-tempty
Csak lazán!

De mivel az élet ugyebár a „mit nem” helyett inkább a „mit igen”-ről szól, a meglepően porszegény és mosdógazdag terepet felmérve beruháztam egy pofátlan árú – de annál finomabb – koktélba. Jól tettem, mert utána elsőre sikerült nagyban is vállalható ugrálvapózolós képet csinálni, amiről azt hittem, nagyjából az ufók kiváltsága, esetleg az ügyesen retusálóké.

Ez itt a reklám helye.
Ez itt a reklám helye.

A parton lecsücsülve néztem a Balatont, a hegyeket, a vitorlásokat, az önfeledten játszó és pancsoló embereket, közben pedig a gerincvelőmig dübörgött a zene. A kék égen bárányfelhők úsztak, sütött a nap, kellemes szél borzolta a hajamat. És sikerült villantás nélkül bikinifelsőre cserélni a melltartót, halleluja.

Itt lett volna kínai póló ötezerér'.
Itt lett volna kínai póló ötezerér’.

„Hozol vacsit nekem is? Megbízom benned, mindegy, mit!” – mondta a barátnőm estefelé. Kisvártatva „tessék, halas” címszóval megkapta a tortilla tekercsét, a „tinta” előtagot csak utólag vázoltam föl neki. Egyszer élünk, ugye (ebben a testben legalábbis), tehát érdemes változatosságra törekedni. Egyébként meg visszavonhatatlanul belebuzultam a tengeri herkentyűkbe, nincs mit tenni.

Nyami!
Nyami!

Hét körül eljött az idő, hogy elfoglaljuk a helyünket a nagyszínpad előtt. A kordonnal kettéválasztott, középen üres sávval szellősebbé tett arénában sikerült elcsípni egy oltári jó helyet: elég elöl, de nem annyira, hogy süketítsen. A táskánkat pedig simán betehettük a biztonságiak mellé – a fotósok számára, valamint az ájulók kimenekítésére szánt zónába. Az itallistám a koktél után egy alkoholmentes citromos sörrel és néhány liter vízzel bővült ugyan, egyszer csak mégis azon kaptam magam, hogy karjaimat a magasban tartva, páros lábbal szökdécselek a ritmusra.

Hipszter képek.
Kötelező hipszter képek.

A holland DJ másfél órás szettjét követő pisiszünet múltán már kihívást jelentett visszaverekedni magam a jackpot-helyre, de sikerült, így az este legnagyobb sztárját, Calvin Harris-t is innen tomboltam végig. Minden idegszálam eggyé vált a dübörgéssel, ezt az érzést sosem felejtem el! Vannak dolgok, amikre érdemes kacifántos jelzőket keresni. Erre nem. Át kell élni újra, nincs mese.

Fedde le Grand.
Fedde le Grand.

Az éjféli hazainduláskor azonban már akadt mese, legalábbis egyesek fejében. Elvarázsolt tekintetű fickók szédelegtek cikkcakkban, leírhatatlanul bamba arckifejezéssel a növekvő tömegben. Mi, hárman éppen jókor léptünk le, csupa szép emlékkel telve. Drogoson tehát szerencsére nem estem át, igazi fesztivál-eksztázis tűzkeresztségen viszont igen.

Calvin Harris.
Calvin Harris.

Még több cikk:

6 Comments

  1. Hogy került oda “húrtépésre üvöltött világfájdalom”? Gondolom, a Sziget-minta: egy-két VOLT-os és Szigetes előadót a szerződések miatt ide is illik becsempészni! Régebben ilyen nem volt a Soundon, csak elektronikus alapú zenék (én se csípem a torzított gitárt).

    A partyfaktor nagyon jó, csak az a sok szétcsusszant alkesz&drogos ne lenne, akiket hajnalban kerülget az ember (és mindig udvarolnak, hát persze :D!). De a Balaton MINDENÉRT kárpótol, imádom!!!

    Szuperek a képek!

    Kedvelés

    1. a húrtépés a szigeten voooolt! a bevételnövelés miatt simán elképzelhető, h a sziget elektrósodik majd, de a soundnak nem tenne jót a rock. valahogy ellentmondásban lenne a környezettel, vagy nemtom o.O a volttal jövőre bővítem a repertoárom @=P
      köszi!

      Kedvelés

      1. I see. Hát, ha nem is rock in general (pláne nem mötál), de bizonyos típusú kevert zsánerek jól jönnének Soundra.

        Az például tetszik, amikor a jól összerakott trance keveredik numetalszerű effektezett gitárokkal, de akkor az legyen ennyire profi és partyképes, amire műfajtól függetlenül nem lehet nem ugrálni:

        Na, ez Balaton mellé való. :D

        Amúgy videók kellettek volna még, mármint egy dokuvideó az eseményekről, hangulatról. Egy időben mi mindig csináltunk, és nagyon jó ezeket újranézni… meg hát secperc alatt megnézik a YouTube-on 30 ezren.

        Az ilyen posztok után persze előjön bennem a vizes-szabadtéri bulihangulat, úgyhogy most itt ugrálok a gép előtt a régi pardeyk emlékére. XD Ez a mi videónk, a Bolkow Kastély Partyn… de hülye fejeket vágok végig (hah, ezek a bulik is mindig a medencében végződtek reggel 10-re)… :DDD

        (jé, valaki felismert a kommentelők között, akit én nem ismerek :D)

        Valamivel korábbról ez a videó meg a zene miatt jó, de persze mi is szereplünk benne, mert még jó hogy:

        Most pedig reméljük, a velencei DM-eventen lesz ez a szám és maga a tó is. A tó nyilván nem megy el, úgyhogy homokban dansz again:

        Na jól van, most a fentieknek, mert mindig szó szerint veszik minden kívánságomat: ne csak kemény electro legyen, lehetnek finomabb trackek is, pl.:

        ps.: Hogy ki fog a rendszer moderálni a linkek és a floooood miatt.. Bocs, ha fesztivál, akkor hangulatba jön az ember, na!!

        Kedvelés

        1. háhh, nem moderált ki!

          a celldwellerből 20 mp-et bírtam, basszus. ennyit a mindenevőségemről @XD

          a videózással az a bajom, h hosszadalmas és körülményes, a visszanézése pedig ugyancsak időigényes. elismerem, h gazdagabb médium a mozgókép, de olykor így is fejbekólintom magam gondolatban, amiért fotózom ahelyett, h élném a pillanatot. (ráadásul olykor fényképezővel és telóval egyszerre, jaj.)

          ezekből egyébként sikerült ellesnem néhány új táncmozdulatot, elsősorban a rózsaszín testnadrágos úriember ihletett meg a 2007-esben 3:25-nél @XD

          Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s