Apák napi ramazuri

Alsógatya, fülszőrnyíró, hi-tech kütyü, ezerdolláros számítógép. Az angol és amerikai portálok több mint egy hónapja szajkózták, milyen ajándékot érdemes apák napjára venni. Itthon le sem tojták az egészet – berzenkedtek, hogy tengerentúli hülyeség. Pedig szerintem aranyos ötlet, úgyhogy a faterom tegnap kapott is csokit meg puszit.

Az apák napjának történelmi múltja nekünk kicsit mondvacsináltnak tűnik: egy hat gyermeket nevelő amcsi háborús veterán lánya 1910-ben úgy döntött, hogy ő márpedig június harmadik vasárnapján köszönti az öregét. Az anyák napja akkor majdnem negyven esztendeje divatban volt arrafelé, tehát tök ésszerűnek tűnt a lépés. Ezután egy kis huzavona következett a politikai életben és a közvéleményben, hogy van-e értelme a családfők előtti külön tisztelgésnek, míg végül 1972-ben Nixon elnök törvénybe iktatta, hadd legyen. Nálunk ilyesmiről szó sincs, mert irtó nehezen emésztjük meg az idegenből jövő ünnepeket.

Macbook helyett ez is megteszi. | Fotó: imaginisceblog.com
MacBook helyett ez is megteszi. | Fotó: imaginisceblog.com

Érdekes, hogy az apák napjával kapcsolatban már a kezdetektől fogva felmerült a túlzott kereskedelmi mivolt vádja. A kitaláló nemzet tagjai is azért civakodtak rajta, mert nem akartak újabb okot adni az üdvözlőlap-gyárosoknak és a kacatárusoknak a gyors meggazdagodásra. Ami érthető, mert a külföldi médiát utólag elnézve pontosan ez a rémkép vált valóra: méregdrága műszaki cikkeket, nemesacél szerszámkészleteket, kaviáros pasiarckrémeket, aranyozott órákat, illetve megfáradt férfilábakra szakosodott, halpedikűrös wellness-csomagokat kínálnak orrba-szájba.

De vajon miért van ez, hogy míg az anyák napjának kultuszát már az óvoda kiscsoportjában kötelező szentségként tukmálják ránk – nekem például azt is elmagyarázták, mit kell rajzolnom, nem lehetett holmi saját elképzelés alapján keletkező ákombákom, emiatt nem volt szimpi a dolog –, addig az apákra hajlamosak vagyunk legyinteni: nekik semmi sem jár? Ha az anyukámnak adok valami értékeset május első vasárnapján, akkor kívülről ítélve mintagyerek vagyok, de ha júniusban ugyanezt megteszem az apukámmal, már amcsi-majmoló hipszterré változom?

A meglepetés értékét kivonhatjuk az egyenletből, mert én nem szeretek kívülről jövő parancsszóra adni. Spontán viszont akár az égről a csillagokat is. Sokat elárul rólam, hogy kiskoromban a zsebpénzem döntő részét folyton az őseimnek szánt születésnapi, névnapi és karácsonyi ezmegazra áldoztam. Nem várták el, magától értetődő volt számomra. Elvégre annyi mindent kaptam, s kapok tőlük mindennap! Ehhez képest a kezdetektől fogva bugyutának tűnt a közoktatási formaüzenettel eszkábált üdvözlőlap. Persze, azért nulla kézügyességgel is megcsináltam – a muterom azóta őrizgeti tán az összeset, jézusmária.

Na, szóval most az van, hogy jó anyánknak rajzolunk, szavalunk, virágot nyújtunk értelmünk nyiladozásának kezdete óta, másik szülőnknek pedig beintünk: lófaszt, apuka! Oké, hogy a maszkulin társadalom elméletileg a férfiakat ajnározza, ezért a fordított egyenjogúsítás csöppet szokatlan. De tényleg olyan szörnyű lenne mifelénk az apák napja gesztusértékének elfogadása?

fathers-day-comic(Ilyen a humorom, bocs.)


Még több cikk:

4 Comments

  1. Ciki lenne bevallanom, hogy én még anyák napját sem tartok már jóideje? Kicsit kellemetlenül is éreztem magam, mikor pár héttel utána anyu egy csokival megajándékozott “gyereknapra a felnőtt gyermekemnek” alapon

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s