Fénykép-stop: a repülő kismadár fűbe harapott?

Nem lehet csak úgy fotózgatni jövő tavasztól. A Polgári törvénykönyv ugyanis előírja, hogy engedélyt kell majd kérni az ábrázolandó személyektől a kattintáshoz. Médiamunkásként illene beállnom a fújoló, azerbajdzsáni közállapotokat emlegető sorba. Aligha fogok, mert maga az elképzelés szégyenszemre nekem tök ésszerűnek hat.

Mások arról témázgatnak, hogy a rendőrök kamerázhatatlansága a demokrácia halála. Meg arról, hogy az elmúlt évtizedek díjnyertes sajtóképei közül talán egy sem készülhetett volna el. Odamenni például egy háborús övezet éhező gyermekéhez, aláíratni vele a szükséges papírokat, majd megkérni, hogy pózoljon minél szívet tépőbben – tényleg korlátozza a spontaneitást, nincs mese. Erre azt mondod: nem szólhat bele a hatalom, ejnye! Oké, de cserébe te sem szólhatsz bele, ha megjelenik valahol egy kompozíció, mely nyilvános helyen készült, és történetesen úgy festesz rajta, mint holmi Quasimodóba oltott Kiszel Tünde. Ráadásul éppen sarkig tátott szájjal, evés közben.

A f... ényképező másik oldala. | Fotó: clara.co.uk
A f… ényképező másik oldala. | Fotó: clara.co.uk

Az önös érdeket muszáj feláldozni a nagyobb jóért, ugye. Még senki sem ment tüntetni a parlamenthez, hogy szeretne egy cikkelyt: őt soha, senki ne fotózhassa le. Vagy éppen ez történt most, és ennyire befolyásos volt a sértett? Mindegy. A lényeg, hogy a jogszabály megszületett. A fotóriporterek elvileg gúzsba lesznek kötve, gyakorlatilag viszont vélhetően csak akkor fogják ellenőrizni őket, amikor úgy kívánják a fejesek. Bár a rendelkezéssel ebben a formában nem értek egyet, mégis azt mondom: a fene nagy szabadságot valóban korlátozni kell. Amit röviden így foglalnék össze: „bárhol, bármikor bevakuzhatnak a seggedbe”. Kérdés, törvényi úton lehet-e. Nem bevakuzni, hanem korlátozni a képeket.

A fotó sokrétű szimbólum. Képes rá, hogy ezernyi szónál többet mondjon, elmeséljen egy történetet vagy akár megmutasson egy egész korszakot. Vannak, akik tényleg erre használják a nyakukban lógó masinát. Tény: a fejlemény éppen őket akadályozza a munkájuk elvégzésében. Én viszont – baromi önző módon – zsigeri megkönnyebbülést éreztem, amikor olvastam, hogy a papírforma szerint nem örökíthetnek meg tudtomon kívül, vagy szándékom ellenére. Ha világ életedben normálisan viszonyultál a saját testedhez, valószínűleg bizarr számodra az infó, hogy régen törtem össze mobiltelefont azért, mert nem voltam pózolós kedvemben. Másét, persze. Az illető rám akarta erőltetni az akaratát, annak pedig ma sem kerekedne happy endje.

Simán el tudom képzelni, hogy az új rendelkezést éppen ilyen kisstílű, komplexusokból adódó gyarlóság motiválta a média utópisztikus kapuőr-funkciójának megsemmisítése helyett. Elvégre, ha őszinték akarunk lenni, eddig is szinte csak olyasmi jelent meg, ami valakinek az érdekét jelentette. Politikailag, anyagilag vagy erkölcsileg. Lehet egyáltalán erkölcsről beszélni abban a korban, amikor bárhol, bármikor bevakuzhatnak a seggedbe?


Még több cikk:

2 Comments

  1. Perverzióm, hogy géppel a nyakamban mászkálok néha a városban és kattogtatok ész nélkül embereket, tömegeket. Persze izgalmasabb lenne csak Szabadság-teret, meg Duna sétányt fotózgatni, csak mindig útban van az a sok ember, hát átálltam erre. A saját szórakoztatásomra főleg.
    Amiért nem értem a törvényt, az pusztán annyi, hogy a világtörténelemnek abban a szakaszában élünk, mikor a hálózatnak hála (hála?) a legtöbb információt osztjuk meg magunkról, ugye közösségi fiókok, posztok, fényképek formájában, a rendszer bedarált bennünket. A TB számodhoz ,már könnyen hozzákapcsolható a Fb identitásod és a többi online tevékenységed. A lájkjaidból, mozgásodból a hálón, a keresési kifejezéseidből, csekkolásaidból komplett pszichoprofil rajzolható. Tényleg most kezdünk el aggódni a fényképeken?
    Értem a felvetést és egyetértek, nincs is annál idegesítőbb, mikor felraknak egy kínos képet rólad és galád módon még bejelölni is megpróbálnak rajta… Én csak az időzítést nem értem.

    Kedvelés

    1. “útban van az a sok ember” <- ez milyen kedves, hehe. az időzítés egyébként az, ami tisztán politikai tényezőt jelenthet a kérdésben. pont most válik fontossá ugyanis, hogy a hatalom arctalanul érvényesíthesse az akaratát. rühellem egyébként az olyasféle spekulációt, miszerint például ettől a törvénytől rögtön összeomlik a demokrácia, plusz minden rendőr randalírozni fog – feltételezi ugyanis a felvetést, h a jogszabály születése előtt hej, de takaros népuralomról volt szó. pedig hát, ugyebár!

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s