Nyilvános eszemiszom és pisiforradalom

Minél tovább kibírja evés és ürítés nélkül valaki, annál faszább gyereknek, annál profibb munkaerőnek, tehát annál „jólneveltebbnek” számít. Ha új közösségbe kerülök, éppen ezért mindig álmélkodnak rajta: bármilyen élethelyzetben szemrebbenés nélkül előveszem a kajámat, illetve kiballagok a mosdóba. A fényfaló asztrállényeket üdvözlöm, de nekem anyagcserém van.

Annak szintén akad, persze, aki vélt vagy valós társadalmi elvárások hatására hasfájásig tartja vissza a vizeletét (urambocsá’ mást is…), vagy éppen melóval tölti az ebédszünetét. Csak ő úgy érzi, illik ezt a kellemetlen apróságot letagadni. Egykori kolleginám arra panaszkodott, hogy az irodai vécécsészében túl hangosan folyik a pisi, így nem szokott ott csorgatni. Inkább összeszorítja a combjait estig. Mert milyen ciki ugyebár, hogy a testéből holmi salakanyag távozik.

Simán bevállalható.
Simán bevállalható.

Namármost, én szoríthatnám a szorítanivalómat, a forrás a természet rendje szerint utat törne magának. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen érezzük fizikai valónkat csúcsformában: nekem történetesen három-négyliteres folyadékigényt dobott a gép. Ez azt jelenti, hogy nagyjából az összes fát meg tudnám jelölni, ami mellett az utam visz. Tehát minimum kétóránként alap a slozi – vagy legalább egy guggolásra alkalmas, nyugodt rész. A turistáknak fogalmuk sincs például, milyen csodásat lehet brunyálni a párizsi Szajna-parton, a Champs-Élysées aranyoroszlános hídjának lábánál! Inkább szédelegnek egész nap, a szomjúságtól kábán. Hát, ők tudják.

Meg a tolmácsok is, akik az általam éppen tanulgatott anyag szerint szigorúan meghatározott protokoll mentén léteznek. Szerencsétlenek, éhezhetnek a kajálós összejöveteleken, mert a körülöttük üldögélők eszmecseréit szüntelenül továbbítani kell. Ha egyszer úgy hozza a sors, hogy muszáj volna élesben kamatoztatni az elméleti tudásom, habozás nélkül fordulok majd a mellettem csacsogó méltóságokhoz: „szorri vagyok, hölgyeim és uraim, de korog a gyomrom, úgyhogy öt percig kommunikáljatok egymással, ahogy bírtok”.

Nem voltam ám mindig ilyen. Több mint két évtizeden át én is igyekeztem a civilizációs kívánalmaknak megfelelően szabályozni a működésem. Aztán motoszkálni kezdett bennem egy kérdés: minek? Oké, van egy életszakasz, amikor vaskeretek között próbálják bevésni az egyén fejébe, mit szabad és mit nem; szóval a közoktatásbeli órán evésnek egyes, szaktanári figyelmeztetés, esetleg hasonló hülyeség lehet a vége.

Utána viszont kinek lehet joga korlátozni a legalapvetőbb szükségletek kielégítésében? És egyáltalán, miért tenne bárki is ilyet? A válasz te magad vagy, meg a jó öreg megfelelési kényszer. Nehogy már azt gondolja itt rólad iksz ipszilon, hogy teret engedsz az állatias ösztönöknek! Tartsd vissza, nyomd el! Csak kérlek, ne lássam megszakadni a kicsi szíved, amikor előkapom melletted az elemózsiámat, vagy a szemed láttára surranok ki a vécére


Még több cikk:

13 Comments

  1. Olyan ember van, aki képes 8 órán át inkább nem csurgatni, mert hangos??? :o Meg is halnék. Egy sor pittyegős ajtón kell minden egyes mozdózáshoz átküzdenem magam, de ez sem tart vissza.
    Azt viszont nem csípem, amikor valaki az egylégterű irodában kapja elő a lecsót/pörköltet/stb., és kezdi el enni, mert a többi 40 ember baromira fog annak örülni, hogy a szagot a légkondi még 2 óra múlva is bent cirkáltatja. Azért van konyhánk, és 90 perc szünetünk, hogy ezt ne bent kelljen megoldani.
    Egyszer voltam egy egész napos fincsi kis tolmácsoláson, és amikor késő délután beestünk végre egy étterembe, nekem is rendeltünk valamit: a felét sikerült is betolnom (az egészet is simán legyűrtem volna, de folyamatosan duálnom kellett, szerintem egy kínzással felért a dolog).

    Kedvelés

    1. ha jól emlékszem, 1x kiment, és kibélelte papírral a kagylót, h halkabban szóljon.
      én egyébként kisebb, de egy légterű szerkesztőségben simán megcsináltam, h elővettem az illatos kaját, mert utána a percre kiszámolt ebédszünetben a séta fizikailag és mentálisan is az életemet mentette meg. tisztában voltam vele, h a többiek nem feltétlenül örülnek ennek, de saját magamat kellett előtérbe helyezni, nem volt mese. másfél óra esetén, persze, megoldhattam volna elegánsabban is @=)
      amúgy akiben nem merül fel, h a tolmács is ember, az miként bánik vajon azzal, aki nem szellemi munkával “szolgálja ki”? ebbe jobb nem belegondolni… de mint mindennek, ennek az éremnek is 2 oldala van: a szakma kialakulásakor a tolmácsok el akarták hitetni magukkal és másokkal, h minden porcikájukkal az ügyet szolgálják. hát sikerült.

      Kedvelés

    1. én köszi, h elolvastad @=) élőben amúgy hajlamos vagyok annál vulgárisabban kifejezni magam, minél szigorúbban áll ehhez a környezet. például, tök formális helyzetben odasúgom a mellettem lévőnek, h “ember, baromira hugyoznom kell”. azok a priceless fejek!

      Kedvelés

  2. Hell yeah, őszinteség olyan témában, amiről nem is tudtam, hogy lehet értekezni. Személy szerint felháborítónak tartom, hogy sokan tényleg a billentyűzetükről esznek a szó legszorosabb értelmében, mert nem akarják henyélés látszatát kelteni. Ami leginkább meglep, hogy úgy néznek másokra akik nem követik ezt a “trendet”,mint a véres rongyra. Nem is értem, egyrészt senki sem pótolhatatlan, szóval ha kiégsz, akkor becsavarnak helyetted egy másik izzót a rendszerbe, másrészt nincs kedvem 35 éves koromban gyomorrákban elpatkolni. Az anyagcserém létezéséért már én is kaptam kioktatást, mert egy fontos megbeszélésről ki kellett mennem a mosdóba – igaz akkor x fokos lázzal és kezdődő arcüreggyulladással pillogtam ki a fejemből. A kioktatás volt igazán bántó: tisztelj meg másokat vele, hogy visszatartod. Jogos a kérdés, hogy ha éppen azon erőlködsz hogy visszatartsd, még a fejed is belelilul, akkor hogy is tudsz konstruktívan részt venni valahol ahol számítanak rád… *csomókötés helyett maradok én is a pofátlan megoldásnál, avagy használom a mosdót, mert az mégis csak zavaróbb lenne mindenkire nézve, ha a lábam szárán helyben engedném el a figyelembe gátoló tényezőket… pfff
    Ez a bejegyzés felért egy mosdóba menéssel! :)

    Kedvelés

    1. én sem úgy keltem fel, h na, aznap erről értekezem @XD az ihlet útjai kifürkészhetetlenek. mindenesetre a kioktatásra azt válaszoltam volna, h ti meg tiszteljetek meg annyival, h nem nézitek semmibe az alapvető emberi mivoltomat. persze, utólag könnyű ilyen ütős reakciókat kiagyalni…

      Kedvelés

  3. Megmosolyogtatott a cikk és magamra emlékeztet :) Évekig dolgoztam egy légterű irodában további 19 nővel. Ott napi szinten hallgattam a tippeket, hogy hogyan ne pisiljünk, urambocsá´ ne kakiljunk a munkahelyünkön. Szájtátva halgattam, milyen leleményes is az ember lánya, ha vissza kell tartani, ami elvileg visszatarthatatlan. Volt, aki egész nap nem ivott, max ˜öblögetett, ha már nagyon szomjas volt. Én sokat iszom, gyakran pisilek, ezt idővel szóvá is tették, hogy állandóan kijárogatok. Egyszer egyik rá is kérdezett, hogy mit csinálok annyit a vécén… kapásból rávágtam, hogy ott dugatom magam a szexi rendszergazdával :D Napi 6x :) Lényeg…irritál az emberi butaság és sznobság. Minden téren.

    Kedvelés

  4. Tolmács vagyok, két idegen nyelven… hol öltönyös, hol pedig a farmeres kivitelből, úgymond az éppen aktuális követelményeknek megfelelő ruhába teleportálom magam. Én azt mondom, hogy a világon élő összes embert két alapvető dolog köti össze, függetlenül rassztól, nyelvtől, kultúrától, stb: az evés, illetve ezen aktus ellenpontja, a sz*rás. Mindenki csinálja, hiszen alapvető szükségleteink közé tartoznak… így nem is kell szégyellni, bármily környezetben is legyen az ember. A protokoll természetesen számít, de ha nem szorít annyira a gyeplő, de mégis szükség van a munkámra, de már nem bírok az ülepemet csiklandozó ingerekkel, minden további nélkül bejelntem, hogy én bizony megtámadom a mellékhelységet, megértésüket kérem, azonnal jövök. Van akinek ez nem tetszik, ők bizony elmehetnek a picsába, míg az önmagukat kevésbé vagy egyáltalán nem megjátszó emberek megértik. Elég szar ügy lenne mindenki számára, ha a tolmács – vagy akármely alkalmazott – feszengve dolgozna a nap hátralévő részében. Így nem is értem azokat az embereket, akik kb az éveiket töltik el azzal, hogy megjátsszák mások előtt: ők bizony nem h*gyoznak, nem sz*rnak. Nevetséges.

    Kedvelés

  5. Visítva röhögtem, és megosztottam eme nemes gyöngyszemet. Mindig is foglalkoztatott, hogy pl a regények szereplői mikor járnak vécére, ha egyszer annyit zabálnak és isznak. És vajon Jézus vagy Buddha vagy esetleg Sisi császárné a gyalogtúráin hogy oldotta meg mindezt? Ja, Sisi az nem evett :P

    Kedvelés

    1. köszi @=) hát igen, harry potter három köteten át fürödni se járt, nemhogy klotyóra! sissi-féle szoknyában amúgy nem túl nehéz csorgatni egyet: bárhol leguggolsz egy kicsit, és kész. jézusnak és buddhának viszont nem volt szoknyája, úgyhogy passz. (pedig vízből bort skillel nyilván iszogat az ember.)

      Kedvelés

  6. A cikknek nagy +1!

    El kell meséljek egy sztorit. Volt egy erdélyi barátnőm. (Mondjuk úgy volt erdélyi, hogy a magyar-román határtól 12km-re lakott a szerencsétlenebbik (?) oldalon.) Náluk voltam, és ebéd után fogtam magam, ledőltem egy kicsit a heverőre. Erre a csaj iszonyú patáliát csapott, hogy hogy lehetek ilyen lusta, pihenni majd ott lesz az este. Hozzátartozik, hogy bármikor akartam bármit segíteni, nem engedte sem ő, sem a szülei. Magyarul az egyetlen lehetséges cselekvés a bambán álldogálás, vagy üldögélés lett volna. Mígnem kiderült, hogy a napközi fekvésnek Erdélyország amaz vidékén is megvan a legális módja: bekapcsolt tévékészülék kell hozzá. Én viszont sok mindent elviselek, de sajnálatos módon a működő tévékészülék nem eleme annak a halmaznak.

    Nem tudom, szerintem az ilyesmire mondja az öreg székely, hogy ugye komoly, mert viccnek durva lenne…

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s