A modern turista nem néz sehova

Giorgio telefonját nyomogatva caplatott a stégen át a sétahajóra. Magasról tett rá, hogy előtte tornyosul a Notre-Dame, meg körülötte hullámzik a Szajna. Csámcsogva lerogyott Mitsuko mellé, aki táblagépén keresztül szemlélte a tájat. Én pedig őket bámultam hitetlenkedve, mielőtt ráeszméltem volna a helyzet abszurditására.

A turisták törzsfejlődése újabb fázishoz érkezett. Már nem az a trendi, ha minél kisebb és minél több megapixeles fényképezővel járod a nevezetességeket. Sőt, a fél méter hosszú objektív is kiment a divatból, bár aki profinak akar látszani, még mindig nyakba akasztott, láb közé lógóra toldott masinával pózol. Tök átlagosnak számít kinyitható tokkal együtt a magasba emelni az iPad-et a jellegzetes csücsörítéssel járó önfotózáshoz. Attól tartok, belógó „húbazmeg” arckifejezéssel sikerült véletlenül tönkretennem néhány ilyen kompozíciót.

Giorgio papája akcióban. | Fotó: peopletakingpictureswithipad.com
Giorgio papája akcióban. | Fotó: peopletakingpictureswithipad.com

Miközben a sétahajó fedélzetén nagybetűs Gall srác hadarta angolul egy, franciául huszonöt mondatban, mit látunk éppen, két-hárompercenként akaratlanul is Giorgio és Mitsuko furcsa párosára tévedt a tekintetem. Ja, egyébként folyton elnevezem magamban az ismeretleneket: itthon Bélákról és Mancikról vonok le messzemenő következtetéseket, míg párizsi utam során François-kat vagy Fatimákat szidtam magyarul, ha váratlanul megálltak előttem.

Szóval ott ült egymás mellett a világ feltehetően két különböző pontjáról érkezett szerzet, akiket pillanatnyilag összekötött, hogy egy irányba néztek. Előre, a kütyüjük kijelzőjére. Giorgio néha idegesen végigfuttatta kezét szorosan hátrazselézett fürtjein. Látszólag egyszerre üzengetett, játszott és beszélgetett. Azt sem vette volna észre, ha maga Quasimodo ereszkedik le a toronyból, hogy kezet rázzon vele. A templom szolgájának valószínűleg Facebookon vagy SMS-ben kellett volna jelentkeznie.

Mitsuko nem veszett el annyira a tér-idő kontinuumban, mint a jobbján görnyedő talján fiatalember. Rendszeres időközönként felkapta öléből a táblagépet, és minden irányban körbefotózott vele. Aztán ismét tíz ujjal száguldozott a kijelző felett, hogy alkalmazások sora között navigálva egyszerre játssza a ráosztott szerepeket: egy időben volt dolgozó , romantikus hitves, kíváncsi turista, s önfeledten Angry Birds-öző lányka.

A halk hangeffektekből ítélve a játékbeli madarak pont akkor rombolták le a malacvárat, amikor Monsieur Túl Gall Champs-Élysées-t susogott a mikrofonba. Én leszálltam a busz elven működő, nyolc megállós vízi alkalmatosságról. Hátrapillantva láttam, hogy Giorgio és Mitsuko mozdulatlanul bambul a néhány colba zsúfolt valóságra az aranyoroszlános híd tövében. Szemben ültem velük fél órán át, de valószínűleg nem észlelték a jelenlétem. Mint ahogy talán azt sem, hol vannak éppen.


Még több cikk:

4 Comments

  1. Úgy látszik, csak én vagyok az a fajta ember,aki utál fényképezni ilyen kiránduláson. Lövök pár képet a digitális fényképezőgéppel (igaz, nagyon sokat nem is lehet használni, mert gyorsan merül), aztán megunom, és a kirándulótársaimtól majd elkérem mind az 1254 képet hazatérés után. És nagyon örülök, hogy nincs iPad-em, szerintem még mindig az egyik legfeleslegesebb kütyü.

    Kedvelés

    1. Hehe, én is ez a fajta vagyok. Nem szeretek fotózni, meg úgyis mindig belelóg az ujjam a képbe, szóval ezt a nemes feladatot meghagyom másnak, én meg bámészkodom addig is.

      Kedvelés

      1. én meg képes vagyok úgy fényképezni a kis kompaktommal, h csak a másodperc tört részéig pillantok azon keresztül a célpontra. a véletlenül kifejlesztett technika hátránya: totál nem érzem, hány képet csináltam, így jöttem haza párizsból csaknem 900-zal @XD nem baj, elfér…
        viszont az itt és most megélésére való képesség hiánya kortünet, sajnos mindannyian hajlamosak vagyunk rá valamennyire.

        Kedvelés

        1. Bizony, sajnos kortünet. Én magamon pl úgy veszem észre, hogy ha elmegyünk valahova, akkor minél több dolgot próbálunk bezsúfolni a 3-4 nap városnézésbe, sietünk egyik helyről a másikra, ez kipipálva, az a látványosság kipipálva, pedig néha nem ártana megállni, és csak élvezni a dolgot.

          Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s