Akik könyvből tanulnak szeretni

„Utálatkönyv miért nincsen?” – kérdeztem költői jelleggel, miután kivégeztem néhány lélekemelő Müller Péter-kötetet. A válasz nyilvánvaló, persze: a közönyt és az ellenérzést nem kell tanulni, mert magától is megy az embernek.

Mai szemmel nézve a szeretet nem más, mint kerülendő balgaság, ami sebezhetővé tesz. Az akciós bonbontól kezdve a méregdrága virágcsokorig mindenre ráírjuk, hogy sok szeretettel – majd hozzávágjuk az ünnepelthez, legalább addig sem elégedetlenkedik a szerencsétlen. Felszínes baráti kapcsolatokban hangzik el naponta a „szerizlek”, az aktuális párunknak pedig néha csak azért mondjuk, hogy magunkat is meggyőzzük vele. A szót feszt megtosszuk a ravatalán, de őszinte érdeklődésünk éveken át sikerlistára emel egy róla szóló irományt.

Árnykép. | Fotó: stargazerpuj.wordpress.com
Árnykép. | Fotó: stargazerpuj.wordpress.com

A szeretet módszertana roppant cseles. Sokan megélnek belőle. Végtelen számú alkotás és előadás kitelik belőle, mi meg könnybe lábadt szemekkel olvassuk, hallgatjuk: „igen, így kellene!” Aztán elérjük az utolsó oldal alját, a rendezvény végét, amikor ott állunk pőrén. Mert elméletileg már tudjuk a hogyant, csak éppen nehéz megtalálni a célszemélyt.

A hozzánk közel állókkal szemben a zökkenőmentes elviselés is óriási eredmény. Könnyebb azt szeretni, akit nem ismerünk: egy színészt, egy celebet, egy múltbéli hőst, vagy pont azt a csodalényt, amelyik beindítja a fantáziánkat, de meg sem merjük szólítani. Mert a végén még kiderül, hogy neki is van olyan tulajdonsága, amivel nem sétagalopp együtt élni. A nehézségek elől pedig jobb idejekorán elmenekülni.

Egy szövegbe merülve gyerekjáték a szeretet átérzése. Néhány óráig tartó mesevilág születik a képzeletünkben, ahol bármi megtörténhet. De ha valakinek a horkolása kizökkent, és leránt minket a földre, rögtön a fejébe akarjuk húzni a keményfedelest. Egy Utálatkönyvvel mennyivel stílusosabb lehetne a jelenet! Abban nem rejtőzne semmi fennköltség, semmi csoda, mindössze hétköznapi példákkal alátámasztott tények. Hogy milyen jó megszólni másokat, ítélkezni szaftos ügyeikben, kígyót-békát kiabálni rájuk, s a szoros emberi kapcsolatok elől loholva menteni a saját képzelt békénket.

Még azt is kötetből próbáljuk szeretni, akitől nem futhatunk túl messzire: saját magunknak tetszünk jobban, ha legalább látszólag nyitottak vagyunk a szépre. A pozitív gondolkodás égisze alatt tevékenykedő szerzők receptje csupán annyi, hogy rövid pórázon megsétáltatják a rácsot rázó közönséget, majd óvatosan visszavezetik a helyére. Néhány szökött rabnak tényleg sikerül megtalálni a boldogságot a kinti létben – a többiek önként visszamásznak a jól megszokott sötétségbe.


Még több cikk:

2 Comments

  1. Szia! Nagyon jó írás, nekem eddig ez tetszett a legjobban! Összehozhatnál egy “Utálat könyvet”, biztos nagy keletje lenne, mert aki nem tud rendesen szívből szeretni az nem tud teljes igazán utálni sem! Könnyebb bárki iránt közönyösnek lenni, mint megismerni és megszeretni vagy megutálni.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s