Fizess, hogy fizethess!

„Mi a büdös franc?” – meredt bankszámlakivonatára Döme. Nem akarta elhinni, hogy megint levontak az egyenlegéből egy kis ilyen díjat, olyan jutalékot, meg néhány rejtélyes rövidítés mögé bujtatott, pukkasztott ezrelékes tételt. Pedig megtették, ráadásul egyre több címen.

Matolcsy papa azt mondta, hogy a pénzintézetek versenyezni fognak értem!” – suttogta egykedvűen, mire a postaládától a lakásajtóig vezető úton belebotló szomszéd néni korát meghazudtoló fürgeséggel tért ki előle. Döme tudta, hogy mindent és mindenkit szörnyen megadóztatnak manapság, így eleve nagyobb kiadásokkal kalkulált. Arra azonban nem számított, hogy a bank mindenféle tájékoztatás nélkül hirtelen súlyos ezreseket húz ki a zsebéből.

„Ennyi marad nektek, lúzerek!” | Fotó: index.hu
„Ennyi marad nektek, lúzerek!” | Fotó: index.hu

A marketing ajánlatokkal érdekes módon mindig megtalálták, sőt: telefonon is rendszeresen hívogatták, hogy vegyen fel hitelt, nyisson lakáskasszát, vagy vegye igénybe a hiperakciós nyugdíj-előtakarékossági számlát. „De nincs kamatadó!” – visította az erőszakos hölgyemény a vonal túlsó oldalán, miután Döme háromszor is udvariasan elköszönt, majd erélyesebben közölte, hogy akkor most már tényleg viszonhallás’. Az új lehúzást ellenben annyira elhallgatták, hogy még a szokásos bürokratikus terjengősséggel rejtjelezve sem vetették oda: hé, paraszt, nézd má’ meg a kondíciós listát!”

„Mi a tetves rossznyavalya az a tranzakciós illeték, és miért szerepel huszonhétszer?” – kérdezte viszonylag rezignáltan Döme, miután a hármas, az ötös, a hetes, a négyes, majd a kettőskereszt gomb megnyomásával és a kétszer hatjegyű azonosító megadásával átverekedte magát a központi számos menürendszeren. „Kérem, nyugodjon meg! Rögtön utánanézek, egy kis türelmet…” – motyogta fáradtan az ügyintéző, hogy újabb hosszú perceken át az ismétlésre állított reklám-főcímzenét erőltesse alkalmi beszélgetőpartnerére.

„Mostantól minden automatából történő készpénz-felvétel, átutalás és csoportos befizetési megbízás után ilyet vonunk le. Összege gyöknyolc ezrelék plusz százötvenhárom forint, de amennyiben legalább havi félmillió forint jóváírása van, pi per hat ezrelékkel csökkentjük a terheket. Ehhez azonban át kellene térnie a szuperprémium számlacsomagra, aminek csak kétszer annyi a zárlati díja, mint a…” – Döme nem bírta tovább. Lecsapta. De mivel egy mobilt még tisztességesen lecsapni sem lehet, a hívás vége jelet a kelleténél picit indulatosabban érintette meg.

„Tegyem akkor párnahuzatba a pénzemet?” – kérdezte magától hatalmas sóhaj közepette. A félsüket szomszéd néni megint a rádiót bömböltette. „Hamarosan az összes bankkártyás fizetés után illetéket vonhatnak le…” – hallatszott a hírekben. Döme a szekrényhez lépett, és vizslatni kezdte az ágyneműket. Elszomorodott, amikor tudatosult benne: még a legkisebb textildarabban is lötyögni fog a jövedelme.


Még több cikk:

13 Comments

  1. Mondjuk nem értem, miért Orbán fényképével illusztráljátok a cikket. Miért nem inkább az IMF, Világbank, elnökének, és egyéb banki érdekeltek képeivel…
    Vagyis értem, de kíváncsi vagyok, mivel magyarázzák ki a szerkesztők a lejáratási hadműveletet…

    Kedvelés

    1. egy szerkesztő van, aki semmit sem fog kimagyarázni. a válasz pedig: pont azért, mert a hülyeségről szólót a tiéddel illusztrálnám. “lejáratási hadművelet”… ember, hol élsz te? ja, az ip-dből látom: nem ebben az országban.

      Kedvelés

      1. Ja, hogy azért tetted akkor be az ő képét, mert őt is hülyének akarod beállítani… értem most már és így logikus is.

        Na látod, ez a baj, hogy te nem veszed annak az országnak…
        Hidd el, sok mindent látok, akár olyant is, amit Te nem biztos…
        A cionista pénzből finanszírozott nyugati média amit elkezdett, ti folytatjátok azzal a különbséggel, hogy míg őket ezért fizetik, te önként köpöd le magad, vagy nem önként…(?)
        Nem tűnik fel, hogy aki mondjuk bankok ellen próbál fellépni, (siker mennyisége más kérdés), az mocsok, diktátor, aki meg mondjuk Felvidéken nem engedi a magyarnak, hogy magyarul beszéljen, arról szó sem esik, sőt, még hátszelet adnak neki?! Látom, ugyan azt a követ fújja a szerkesztőség is…
        Sajnos azt kell mondjam, ez van, hisz szokva vagyunk az ilyen média-“állásfoglalással”, csak azért megírtam ezt a hozzászólást, hogy aki olvassa, annak mozduljon meg végre valami a fejében…

        Kedvelés

        1. Hümm, hát az teljesen igaz, hogy aki a Felvidéken magyarul nem szabad magyarul beszéljen, az egy elég durva alapjog-korlátozást szenved el, de abban megegyezhetünk, hogy ez a tranzakciós adó-illeték-hogyhíjják attól még roppant tenyérbemászó találmány. És ez erről szól. Meg van egy fénykép azokról az urakról, akik ezt feltalálták.
          Én itt köpködésnek nem érzem nyomát.
          Üdv.

          Kedvelés

          1. Értem én, hogy mi zavar, nem arról van szó, hogy ez most jó, hanem arról, hogy rossz helyen keresed a probléma forrását és emiatt manipulálsz akár szándékosan, akár véletlenül és kiszolgálod az ország ellen irányuló lejárató és csődbevivő, eladósító bank-hadjáratot.

            Kedvelés

          2. Kedves Tempty és Imre,

            Ez az egész hadjáratosdi kicsit túlzásnak tűnik nekem, de vannak, akik szerint komolyan zajlik. Ők tudják – hát, mindenben van valami igazság (zörgő haraszt ősi példája), de ne vigyük túlzásba.

            Azért, ha valakinek nem tetszik egy dolog, amit mondjuk én találtam ki, és nekem az szimpatikus, neki viszont nem, szerintem nem érdemes rögtön besorolni “az ellenség kiszolgálói” közé. Nagyon-nagyon régi a magyar “politikusok” megmondóemberei közt a hagyománya ennek, és iszonyatosan csúnya korszakot idéz az ebben megnyilvánuló “aki nem velünk van, az ellenünk” felfogása – nagy szerencsénkre nem a most divatos pártok emberei közül mondta ezt valaki, de a szelleme még él!

            Szeretném hinni, hogy a világ ennél azért több árnyalatot kínál, és nem kell azonnal ellenségnek vagy az ő kiszolgálójának hinni az egész “szerkesztőséget”, ami jelen esetben egyetlen ember, aki csak szeret írogatni, és van véleménye dolgokról.
            Béke veletek,
            KT

            Kedvelés

          3. egyetértek veled, és megint csak köszi! az “iszonyatosan csúnya korszak” kifejezésen viszont megakadt a szemem. természetesen nem ideológiai párhuzamot akarok vonni a két rendszer között, csak önkéntelenül felmerül bennem a kérdés: a mostani talán olyan nagyon sokkal “szebb”? (valamennyivel igen, de az a drámai felszabadulás-érzés, amit a demokráciától várt az ország, elmaradt, és szinte rögtön általános elégedetlenkedésbe csapott át.)

            Kedvelés

          4. Igaz. Nem azt akartam mondani, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, hanem azt, hogy egy olyan helyzetben vagyunk, amelyikben nem engedhetünk meg hibákat magunknak, mert így is akkor túlerő, amivel fel kell venni a harcot, hogy ha hibázunk, akkor saját magunk ellen cselekszünk, akarattól, jó szándéktól függetlenül.
            Szép napot!

            Kedvelés

          5. nos, az iszonyatosan csúnya korszakban már valami iszonyatosan csúnya helyen lennénk ezen igen visszafogott és egyáltalán nem bántó mondatok után. Most pedig azért alapvetően ilyen nem történik :-D

            Kedvelés

          6. Sajnos azért vannak, akik hasonló dolgok ellen emelték már fel szavukat, és most őket szapulja az egész média, és sokan közülük koncepciós perek tárgyai… Az van, hogy ugyan úgy nem lehet, mint régebb, mert az túl feltűnő lenne, de sajnos néhány “súlyosabb” esetben még az is előfordul. Az átlagemberek ellen meg van elég eszköz.

            Kedvelés

  2. de egy jól működően demokratikus korszakban nem csak azt tudnánk, h mindent ki szabad mondani, hanem azt is, miként kell cselekedni. szóval elakadtunk félúton, aminek azért annyira nagyon nem kéne örülni így negyedszázad után @=P

    Kedvelés

    1. Az egész politikát áthatja az átlag választó részéről a csodavárás, ami azzal jár, hogy a másik oldalon meg vannak, akik megígérik őket. Aztán jön egy rakás szívás meg mérgelődés, amikor, sajna, nem jön a csoda olyan sebességgel, mint ahogy várják.
      Hogy mit kéne csinálni, azt meg nagyon sokan nagyon-nagyon nem tudják. Most beszélgettem a németekkel pár hete, hogy ott is mindenki nyafog, hogy milyen szar nekik, háát mondtam nekik hogy nálunk meg a mieink nyafognak, hogy mé’ nem gyün már az a sültgalamb. Mondhatni: kis ország, kis Wirtschaftswunder.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s