Tapsi tündöklése és bukása

„Nem hiszem el, hogy már megint ideszarik ez a kis mocsadék!” – dühöngött Takács papa a nappaliban. A húsvéti locsolkodás miatt harmadnapos férfi összeráncolt homlokkal, enyhén vicsorogva meredt a lába előtt éppen bogyósorozatot gyártó törpenyúlra.

Az alig két hónapos jószág mit sem észlelt a feszültségből, apró szemgolyói éppen kiguvadtak a természet kívánta erőlködéstől. „Tapsi, hát itt vagy!” – visította egy önfeledt hangocska, s a család legkisebb porontya száguldott be a szobába. Papucsának orra sajnos pont azt a néhány barnuló négyzetcentimétert takarta, melyre az imént még felmenője bámult elborzadva. „Vigyed innen ezt a dögöt, de gyorsan!” – sziszegte az apuka, egyik kezével a degeszre tömött hasából visszaköszönni óhajtó sonka útját elzárva, a másikkal pedig idegesen hadonászva.

Kuka? | Fotó: piccipicci.com
Kuka? | Fotó: piccipicci.com

Az egyébként mérsékelten szertelen csemete rögtön értett a baljós hanglejtésből: újdonsült kedvencét fölkapva elspurizott a konyhába. „Nehogy összeszőrözd ott nekem a maradék hidegtálat!” – szólt utána Takács papa, de már hiába. A gyereknek vasárnap óta egyetlen célja volt: szüleitől minél távolabb tartani a nagy nehezen kikönyörgött jószágot. Tapsival együtt ugyanis békétlenség költözött a lakásba, a felnőttek óránként átlag kétszer összevesztek rajta. „Minek kellett idehozni? Ha?” – horkantott erőszakosan apa anyára, aki erőtlenül suttogva jegyezte meg, hogy ő csupán jót akart.

Az ősök tizenöt éven át minden húsvét előtt hónapokig hallgatták a sírás-rívást, mert három utódjuk folyton nyuszira várt. Próbálták csokiból vagy plüssből készült változattal enyhíteni a mardosó hiányt, ám az asszonyi szív egyszer csak nem győzte tovább a vitát. A sarki állatkereskedés kirakata előtt ezredjére megállva ezúttal eltökélte: valóra váltja a fiatalok álmát most, amíg a legutolsónál még hódít a mesevilág. Az eladó segített kiválasztani egy zsömleszínű, szuszogó gombolyagot, egy kisebb ketrecet, meg némi tápot és almot. Takács mama a cipekedés közepette igyekezett felkészülni ura fogadtatására, de így sem tette zsebre, amit kapott.

„Legyen, de kirakjuk a jövő héten!” – ítélt végül a fáradt apa, akinek munka után baromira nem hiányzott holmi törpenyúl ürülékének takarítása. Örült, hogy vége a kölykök pelenkázásának. Az ajándéknak köszönhetően vasárnap még dúlt az idill a famíliában, ám hétfőn sikerült megtalálni az első kósza bogyókat. A két nagyobb pulya gyakorlottan vonult be a szobájába, recsegő maximumra állított fülhallgatóval. A legkisebb viszont frissen keresztelt Tapsiját ölelve kuporodott a tűzhely árnyékába – most is ezt csinálta.

Fogalma sem volt róla, hogy mire másnap reggel felébred, otthona ismét bogyótlan és nyulatlan lesz, újdonsült barátja pedig egy búcsúrépa társaságában remeg majd az út mellett.


Még több cikk:

9 Comments

  1. Sajnos ez nagyon gyakori hozzáállás a kis állatokhoz :( Megvenni, mert a gyerek nyafog, aztán kitenni, vagy elpusztítani. Esetleg lehúzni a vécén, pl. hal, teknős. Szívem szakad meg, mikor ilyet látok-hallok. Minek visz haza állatot, aki nem szereti?

    Kedvelés

  2. Na, agyfaszt tudok kapni a húsvéti nyúl mániától (am nekem pont van egy zsemleszínű, logófülű nyulam :)) A nyúl annak ellenére, hogy ölelgetnivalónak tűnik, baromira nem tolerálja a macerát, normálisabb tenyésztőnél kifejezetten kikötés, hogy gyereknek nem ad nyulat. Viszont az állatkereskedőnek meg édesmindegy ki viszi, csak vigyék. És az a szomorú az egészben, hogy szerencsétlen nyulat a szülő megveszi, a gyerek szétkínozza (mert a folyamatos ölbevevés a nyúlnak annak számít), és a legtöbb embernek halvány lila fogalma sincs, hogyan kell egy ilyen állatot gondozni. Mivel a mesében répát rágcsál, kap répát, pedig az max nasi lehet (olyan, mintha a gyereknek ebédre gumicukrot adnának).
    Am a nyuszit lehet szobatisztaságra nevelni, általában magának kijelöl egy helyet, ahova végzi a dolgát, és ehhez tartja is magát a későbbiekben.

    Kedvelés

    1. akkor ebbe beletrafáltam @=)

      az állatka befogadása igazából felnőtt emberek érett döntése kellene, h legyen. egy kisiskolás szerintem már képes szülői felügyelet mellett alapvető gondoskodásra, sőt, kifejezetten pozitívan hat a személyiségfejlődésére. de a hirtelen felindulásból elkövetett, felkészületlen vásárlás minden érintetten csak sebet ejt.

      mondjuk nem tudom, miért várunk húsvétkor felelősségteljes magatartást azoktól, akik százezres hitelt vesznek fel karácsonyi ajándékra, és minden ünnepkor betegre zabálják magukat…

      Kedvelés

      1. Pontosan, hiba az emberek felelősségteljes magatartására alapozni, ezért kell még több szabályozás. Valahogy keretek közé kell szorítani a sok zombit.

        Kedvelés

    2. Én is kaptam hétévesen nyuszit húsvétra, de mondjuk nem csak két napra gondolták a szüleim, hanem már megvolt a helye, doboza, minden, hosszútávra. Kisvárosi gyerek vagyok, a barátaim nem nagyon láttak nyuszit hétévesen, így átjöttek játszani vele. Kilenc kisgyerek, öt és hét között. Kedvesen játszottak vele, nem szadizták, de a fiatal, félénk tapsifülesnek az is sok volt. Sajnos nem élte túl.

      Kedvelés

      1. uhh, a történet végkifejlete meglepett. konkrétan kimúlt szegény a dögönyözés közben, vagy elkapott vmi fertőzést…?

        nekem hullámos papagájom volt 3 napig, r.i.p. @=(

        Kedvelés

  3. Én majdnem elsírtam magamat, amikor megláttam (és csak a Facebookon, de még így is!) a párnapos kispipit és a kisrécét, akiket kitettek a pesti panel folyosójára megfagyni az öt fokban. Csak a hosszú hétvégére kellettek, díszletnek.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s