„Ez valami paródia?” – kaptam föl a fejem, amikor először hallottam ByeAlex dalát a királyi tévé kereskedelmi sónak álcázott eurovíziós válogatóján. Utólag kiderült, nem tévedtem. Ha szerencsénk van, még a végén olyan emlékezeteset nyújtunk a nemzetközi porondon, mint tavaly az udmurt Buranovszkije Bábuski asszonykórus.

„Miért gyűlölködtök, emberek? A legapróbb néni szeme tele van szeretettel!” – olvasható az azerbajdzsáni döntőn előadott orosz produkció videója alatt egy kommentben. Az idős hölgyek az előzetes népszerűségi felmérés és a végeredmény szerint is ezüstérmesek lettek. Úgy tűnik tehát, hogy a színpadképességet simán kompenzálják a látószervekben tükröződő érzelmek. Ha a bugyirózsaszín kozsói hitvallás tovább szárnyal a köztudatban, ByeAlexnek nincs félnivalója. Könnyen lehet belőle a következő Bayer Friderika, noha vétke nem kisebb, mint hogy filozófus hipszterként letarolta a magyar sztárokat.

Annyira hipszter, hogy már ménsztrím? | Fotó: cls.hu

Annyira hipszter, hogy már ménsztrím? | Fotó: cls.hu

ByeAlex nélkül sosem képzeltem volna el, milyen lehet egy lány, akit farkasok neveltek. Nem tudtam volna meg, hogy az apai és aktuális párkapcsolati jogon ismert Szabó Zsófinak mi kell egy levegőtnemkapós sírógörcshöz. Miként arra sem derült volna fény, hogy az önmagát még a toaletten is menedzselő Hajdú Péter képességeit meghaladja a menedzsment szó leírása. És nem láttam volna, ismerőseim hogyan örvendeznek vagy káromkodnak online a műsor utolsó pillanataiban. Akár a szavazóknak, akár felsőbb hatalmaknak köszönhető mindez, ésszerűnek tűnik az elv: ha a szokásos elvárásokat teljesítve sikerül beégnünk évről évre, itt az ideje a különbözésnek.

Annál is inkább, mivel a tuti befutónak tartott Radics Gigi feje fölött éppen a finisben robbantották a plágiumgyanú mondvacsinált botrányát. Kállay-Saunders Andrásra pedig kapásból téglát dobott a tény, hogy nemzeti színekben félfekát a világ minden kincséért sem küldenénk. Több sanszos nem lévén két alternatíva maradt: egy showbiz-mércével közepesen átlagos előadó, vagy pedig egy asszonykórus-faktoros lázadó. Mivel népünk mostanság a diplomácia és a könnyűzene terén egyaránt versenyképtelen, „nincs mit veszítenünk” alapon ezúttal nyugodtan meg lehetett kockáztatni ByeAlexet.

Mindenesetre bájos, sokan mennyire hazafias kérdésként élik meg az Eurovízió-ügyet. Elhiszik, hogy egyetlen dal a társadalmi, gazdasági és politikai viszályokon felülemelkedve közelebb hozhatja egymáshoz az embereket. Akármi is lesz szakállas fekete bárányunk sorsa Malmőben, a magyar fiatalok tragédiáját megcsodálhatja az egész kontinens: szentül hiszik, hogy értenek valamihez, miközben egyetlen esélyük az érvényesülésre, ha elnéző mosolyra fakasztó ellenpéldaként tündökölnek.


Még több cikk: