Szilveszter bolondja, a múlt szamara

„Szuszakolnád az ánuszrózsádba, he!” – rezzent össze Evetke szilveszter este, mert borús gondolatmenetét petárda robbanása szakította félbe. Szívből utálta az év utolsó napját, amikor a kötelező jókedv égisze alatt dönthetett róla: részegen fetrengő emberek között mulat, vagy szánalmas tévéműsorok között váltogat.

Evetke úgy érezte, hogy december 31-e mindenkinek feledhetetlen kalandokat tartogat, csak neki nem. Kiskorában ugyan imádta édesanyja színes pálcikákra szúrt mini szendvicseit, az utcai árusok ormótlan hangú papírtrombitáit, plusz a Gálvölgyi-show meg az Irigy Hónaljmirigy poénjait, de örömét könyörtelenül beárnyékolta a kamaszlét. Magának való csemeteként nem találta a többiek között a helyét, sőt: esze ágában sem volt alkalmazkodni. Külső szemlélő bőrébe bújva hallgatta a hétvégi berúgások történeteit az iskolában, és néha bizony vágyott volna rá, hogy nem okádó, de azért vidám részese legyen egy-egy meredek sztorinak.

Pezsgőspohárba hugyozva.
Pezsgőspohárba hugyozva.

A szilveszter viszont másnak bizonyult. Olyan alkalomnak, amitől mindenki előre eldobja az agyát, hiszen a legnagyobb lúzereket is legalább háromfelé hívják. Evetke a gimnáziumi évek elején elhatározta, most már aztán tényleg elmegy valakivel valahova. Az ügyeletes legjobb barátnő azonban az utolsó pillanatban faképnél hagyta. A kellemetlen élményt néhány óéven át egy hímnemű társasága feledtette, akivel a Sas-kabaré volt az izgalmak teteje. A frissen nagykorúvá vált Evetke még el is szökött szigorú szülei elől, hogy a pasijánál aludjon. Vakmerőségéért a királyi csatorna ünnepi repertoárja volt a jutalom, majd fal felé fordulós takarodó fél egykor.

„Milyen gyerekpezsgőt szeretnél? Vadmálnát vagy őszibarackot?” – kérdezte muterja karácsony után a második ikszet elhagyó Evetkét, ám rég a fiók mélyére süllyesztette tarka szendvicsszúró készletét. „De vehetek rendeset is, ha gondolod…” – tette hozzá a felmenő, s a parázsló tekintet alapján jobbnak látta, ha kihátrál a beszélgetésből. Tudta: prímán elvan a pulya egyedül. Arról viszont csak sejtése lehetett, hogy az egyébként kitűnő egyfős társaság szilveszterkor mardosó magánnyá hevül.

A következő években Evetke hívott magához barátnőt, aki hozott magával plusz egy – józanon jó fej, ám saját üveg vörösborának elkortyolgatása után vécécsészét ölelgető, majd engedelmesen vödörbe célzó – főt. Aztán próbálkozott bulizással is, aminek az lett a vége, hogy egy messzi vendéglőben, a szintetizátorra károgó bácsitól fél méterre érte az éjfél, és ismerőse ismerőseinek tekintetét fürkészve várta, mikor kezdődik az igazi ramazuri. „Ja, ez volt maga a parti” – hasított belé a felismerés, amikor a zsúfolásig telt, alkoholos leheletek tucatjaitól bűzös légterű éjszakai busszal elindult a szálláshelye felé.

Evetke akkor és ott, hiába csillámosra lőtt frizurába meg direkt aznapra vásárolt ruhába csomagolva elhatározta: fenébe az egésszel, ő soha többé nem lesz ennek a bolondja. Szíve mélyén azért reménykedett benne, hogy egyszer majd az önfeledten ünneplők táborába tartozhat.


Még több cikk:

3 Comments

  1. kicsit mintha rólam írtál volna, bár én azért nem vagyok ennyire elkeseredett. Eddig én is az összes szilvesztert itthon töltöttem, valahogy sose jött össze a buli ezen az estén, de már belátom, nem kell ahhoz szilveszternek lennie, hogy menjek bulizni vagy bálozni (bálozni februárban szoktam, igaz, tavaly az is elmaradt, bulizni meg mikor alkalom adódik rá). a magányérzet persze engem sem kerül el, mert hát az az egy-két barátom általában a családdal, rokonokkal szilveszterezik, a többieknek meg annyira nem számítok, hogy esetleg elhívjanak valahova. de most vizsgák előtt nem is hiányzik, amúgy sem tudnám magam jól érezni, mert ünnepek alatt is állandóan az kattogott a fejemben, hogy csak meg ne bukjak valamiből.

    Amúgy a név megint egy nagy lol :D

    Kedvelés

    1. wow, eddig csupa olyan visszajelzést kaptam, h “nekem sem jött még össze”… de akkor mégis miért tesz mindenki úgy, mintha ez lenne a bulik bulija? mert elvárás? a túlzott követelmény eleve kudarcot szül, szóval szerintem idővel minden evetkének leesik: ha ez egyszer nem teszi magasra a mércét, max kellemes csalódás érheti.
      “a többieknek meg annyira nem számítok” <- megkapóan őszinte gondolat, amire azt tudom mondani: az ilyen többiek elmehetnek a búsba.
      a név egyébként a besenyő családból származik @=)

      Kedvelés

      1. hát senki sem büszkélkedik azzal, hogy “jéééééj, otthon voltam szilveszterkor, mekkorát buliztam Sas József vicceire” ezek az emberkék inkább hallgatnak, így csak a többi ember élménybeszámolója marad meg, akik azzal büszkélkednek másnap FB-n, hogy hogy itták magukat részegre az éjjeli buliban. De valójában sokan töltik egyedül az év utolsó estéjét, csak hát nehogy örök vesztesnek tartsa őket a társadalom, inkább mélyen hallgatnak róla.
        pár éve én is Evetke voltam, aki bizonyos fontos napokat, ahogy a szilvesztert is, kissé túlértékeltem. aztán rájöttem az idők során, hogy amire nagyon rákészülünk, hogy majd milyen jó lesz meg stb, az szokott leginkább balul elsülni. a légből kapott ötletek vagy bulizások, amire azt mondanánk, hogy á, úgyis szar lesz, azok szoktak lenni a legjobbak. erre kitűnő példa volt 2 éve, mikor január 6-án vagy 7-én úgy mentem egy szülinapi házibuliba, hogy jaj, biztos nagyon szar lesz, éjfélre már otthon is leszek, erre merem állítani, életem egyik legjobb éjszakája volt. tökéletesen kárpótolt az itthon töltött szilveszterért, végülis mondhatjuk, hogy utószilveszter volt, hiszen csak pár nappal esett későbbre.

        Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s