„Anya, annak a tigrisnek miért halványabbak a csíkjai?” – kérdezte az ötéves forma kisfiú, akinek a lázas töprengéstől apró árok jelent meg az orra fölött. „Mert nem fajtiszta…” – felelte határozottan a megszólított szülő, s látszott rajta: saját magát is meglepte a hihető válasszal.

„De az is lehet, hogy albínó!” – nyújtotta tovább a nagymama a családi tudás rétesét, mire az egyik nagymacska rávillantotta mélykék szemét. „Vagy beteg” – tette hozzá az idős asszony, mert nem hagyhatta szó nélkül a csaknem hárommázsás ragadozó barátságtalan tekintetét. Az óvodás homlokán korához méltatlan mennyiségű ránc kandikált ki a sapka alól, mert egyetlen magyarázatra számított, ám hármat kapott. És mind milyen helytállónak hatott!

Egzotikum Szabolcsban.

Hipercuki egzotikum Szabolcsban. Fotó: Antal Norbert

Itt volt mindjárt a fajtisztaság témaköre. A rácsokon túl mind az öt tigris hófehér alapszínű, tehát valószínűleg valami nem stimmel velük. Nem jutott nekik a szép sárga árnyalatból, ami hasonlóvá tenné őket a mesekönyvben ábrázolt állatokhoz. Olyanok, mint a szódásüveg szemüveges Liza a katica csoportból – állapította meg magában a csemete, aki érezte, hogy a kerítés mögött kisebbségi állatpolgárok leledzenek, ráadásul közülük halmozottan hátrányos helyzetű egy. Az albínó szó jelentését nem ismerte ugyan, de ha a nagyi azt mondja, biztosan úgy is van.

Ha az a szegény halványcsíkos tigris tényleg beteg, vajon meggyógyul-e? Nem kaphatják el tőle a többiek? Mert amennyiben igen, egyetlen tigriscsík sem maradna az állatkertben, az pedig igazán kár lenne. A doktor bácsinak van esetleg csíkerősítő gyógyszere, amitől olyan szép lesz a méretes cica szőre, mint kellene? A tekintélyt parancsoló bundás ebben a pillanatban tüsszentett egyet, a kisfiú pedig ijedten csimpaszkodott édesanyja kezébe. „Nem akarom elkapni és más lenni, menjünk innen” – cincogta vékonyka hangján, s felmenői a téli hidegben egyébként is hazavágyva elvonszolták.

A lurkó megigazította a sálját, méghozzá úgy, hogy a kötött anyag takarja a száját és az orrát. Nagyon szerette volna elkerülni a gyengecsík-fertőzést, de gyermeki jóindulata nem engedte szívtelenül távozni. Kísérői már régen másról diskuráltak, mert náluk egy kétmásodperces sajnálatra volt elég az elbűvölő szépségű nagymacska csíkhiánya. Elkönyvelték fogyatékosságnak, ám mérsékelt együttérzést párosítottak hozzá, mivel amúgy is csak egy állat.

A felnőttek észre sem vették, hogy amikor jó néhány méterre eltávolodtak a fehér tigrisek kifutójától, a poronty hátrafordult, és szomorú szemekkel rácsok mögött fel-alá masírozó jószágra pislogott. „Talán csak havas lett. Ha valaki lesöpri róla, ugyanolyan jó tigris lesz, mint a többiek” – gondolta naivan, mert szentül hitte: mindenki makulátlan valahol mélyen.


Még több cikk: