Pályakezdő háziasszony a távolban

„Háromhetente beszélek telefonon a szüleimmel, akkor is csak pár percig, mert igazából nincs miről” – mondja szomorkás mosollyal Rozina. A háromszáz kilométeren túl egyre több érzés és gondolat választja el az otthoniaktól. Hazatalálni valószínűleg soha nem fog.

„Az öcsémmel mindig ugyanaz történik, anyával meg apával úgyszintén. Kérdezik, van-e már munkám, én pedig mondom, hogy nincs. Hiába adtak diplomát a kezembe, abból az apanázsból élek, amit ők küldenek. Még jó, hogy a párom nem bölcsésznek ment, különben fedél sem lenne a fejem felett” – teszi hozzá magyarázatképpen Rozina. Vidéki lánykaként folyton hajnalban kelt, mert várta az iskola: kisvárosi gimnáziumból nagyvárosi egyetemre ment, majd úgy döntött, ideje szerencsét próbálni Budapesten.

Teljesen kész. | Fotó: blogspot.com
Teljesen kész. | Fotó: blogspot.com

„Azt hittem, itt több a lehetőség, több az ember, több minden. Ehhez képest tisztára olyan, mintha extra adag reménytelenséget zsúfoltak volna a Duna két oldalára. Legalább arrafelé szép a panoráma” – von vállat Rozina mintegy szabadkozva. Látszik rajta, hogy erősen töpreng: a hátrahagyott rokonok változtak meg, vagy őt formálta át a környezet? „Szerintük itt mindenkinek akad meló, csak nem keresek eléggé. Karrierről álmodtam, de a fő küldetésem mostanság, hogy meleg vacsorával várom a barátomat” – rebegi szemlesütve. Gyorsan hozzáteszi: semmi baja a főzéssel, viszont furcsa számára, hogy huszonöt évesen háztartásbeli lett.

„A szüleim szerint a szalag mellé kéne állnom valami gyárban, mert a biztonság ezerszer fontosabb, mint holmi önmegvalósítás. A pasim HR-esnek küldene a céghez, ahol dolgozik, miután úgy látja, minden nem-reál szakma hasonlít, tehát magyar és kommunikáció szakkal jó leszek oda is. Újságírásról álmodtam, de nyáron hónapokig szívattak egy országos lapnál éhbért sem érdemlő jelöltként, hogy aztán közöljék: nem vesznek fel senkit” – folytatja a meséjét, miközben előkapja egy áruházlánc akciós katalógusát, mert képben akar lenni, hol a legolcsóbb a kenyér.

„Nem hagyom, hogy a kedvesem vásároljon be. Egyrészt fogalma sincs, mit kell venni, másfelől jobb érzés, ha az én pénzemet költjük élelemre. Pontosabban azt, amit anyáék küldenek. Ja, és legalább kimozdulok a dohos kis lakásból, ahol még a ruha is hetek alatt szárad meg” – nevet a sorsán Rozina, s pittyen egyet a mobilja. Arckifejezése előbb kisimul, majd fültől fülig érő vigyorba csap át. „Mackókám az, hiányol engem meg a kaját. Sietnem kell, este dumálunk, pá!”


Még több cikk:

15 Comments

  1. Sajnos rengeteg hasonló sztorit lehet hallani, az ember egyszerűen képtelen egyről a kettőre jutni ebben a tetves országban. A fiatalok nem tudnak elindulni, elkezdeni az igazi önálló életüket. A bejegyzésben szereplő fiatal lány még a jobbik eset, legalább van koszt és kvártély, de akinek ennyie sincs? Ugyanakkor egy cseppet sem irigylésre méltó, mert nyilván nem azért ment egyetemre, hogy háztartásbeli legyen. Nagyon, nagyon szomorú ez az égész mostani helyzet és nem látni a fényt az alagút végén.

    Kedvelés

    1. főleg a mostanában zajló változásokkal együtt kétségbeejtő a dolog, mert egy anyagilag nem túl jól eleresztett középiskolás egyszerűen nem tervezhet előre, miután évről évre ugrálnak a keretszámok…

      Kedvelés

  2. Na igen. Túl sok az egyetemet/főiskolát végzett és túl kevés a szakmunkás. Egyszerűen nem akarják látni azt, hogy a munkahelyek száma korlátozott. Egy helyre több, mint százan jelentkeznek pl ügyvéd, közgazdász, stb de akkor is. Én is szeretnék F1 pilóta lenni, de tudom, hogy nem férek be. Rozinának először is el kell döntenie, hogy mit is szeretne igazán. Azon kívül, hogy a diplomájával elhelyezkedik egy fővárosi cégnél jó fizetéssel, mert azt el kell felejteni. Haza lehet menni, új szak, szerényebb elvárások, és dupla akkora erőfeszítés, ja és Pesten kívül nem ártana látni a többi települést, ahol valamiből hiány van.
    Aki nem látja a fényt az alagút végén, annak körbe kéne kicsit néznie. Szemellenző nélkül. A nyugati trendet akarja mindenki követni, de a sok birka nem látja, hogy ez itt a kelet. Az Amerika majmolást sem a súlyosan fizetős felsőoktatással és a méregdrága egészségüggyel kezdték, mert valahogy a negatív dolgokat nem akarja senki meglátni a csillogás mögött. Részben ezért ülnek a parlamentben azok, akik. Senki nem akar megszorítással, államosítással, adóemeléssel kampányoló egyesületet megválasztani.
    Ha az emberek “leműttetnék” a “hályogot” a szemükről, és hátralépnének párat, akkor szomorúan ugyan, de tudomásul vennék, hogy igen, túlköltekeztünk, igen elhittük azt a sok baromságot, a politikusoknak, és nem, sajnos nem kergettük szét őket amikor kellett volna, amikor lehetett volna, sőt ezután sem fogjuk megtenni, mert olyan lusták és buták vagyunk, hogy a facebookon egy “szar a kormány, le kéne váltani” bejegyzés lájkolásával elintézettnek vesszük a dolgot.
    Egyébként is. Ha valaki már elrontotta, és tömegszakos diplomája van, amivel nem talál munkát, új alacsonyabb rendű szakmát nem akar tanulni, “szar, alja” melót meg nem akar végezni, se külföldre, se túl messze (400km+) se faluba/kis városba nem akar menni, az leginkább nyaljon sót, de ne ugasson, hogy nincs választása. Ja de. Szedje össze a sorstársait, menjen el a parlamentbe és a fülüknél fogva rángassák ki a szerintük vétkeseket. Hátha attól majd több munkahely lesz.

    u.i.: Sok férfinak egy karrierista nő amúgy is kevésbé vonzó. A háztartásbeli viszont annál inkább, már csak praktikus okokból is (trollface)

    Kedvelés

    1. Kivéve, ha vidéken az illető pont nem találja meg a számításait, mert pl. egy olyan pici faluból jött el, ahol mindenki közmunkás, mert nincs munkahely, 20 km-re van a legközelebbi városka, ahol szintén nincs semmilyen munkalehetőség, a munkaügyis oktató pedig azzal “vigasztalja” a lassan nagypapa korú, már hatodik szakmát toló férfiakat, h nyugdíjig még biztos találkozunk kétszer-háromszor, mert hiába képzi ki őket a munkaügyi központ, állást nem találnak vele, csak míg tanulnak, addig is kapnak némi segélyt. De azok az emberek, akiknek a fővárosban vagy nyugat-mo-n 200 nettót érne a tudásuk, mert piacképes, keleten 47 ezerért tolják az ipart, de nem tudnak és nem is akarnak elköltözni, mert ott az életük, a földjük, az idős rokonságuk akikért felelősséget vállaltak és nem fogják magukra hagyni őket olyan papírfecnikért, aminek a társadalom hamis értéket tulajdonít.
      Van, aki tízéves kora óta egy bizonyos pályára készül, mindent megtesz érte a következő 8-9 évben, minden mást kizár az életéből és csak utána foszlik szét az álomkép, vagy még később, 10-12 év múlva, mikor már a kezében van a diplomája és igazából mondjuk semmilyen reál dologhoz nem ért, mert születése óta humán művészlélek.
      Ráadásul ha az ember párja dolgozik valahol, nyilván nem fogja azt mondani neki, hogy figyelj már apukám, mondjál fel, mert én el akarok menni 500 km-re a szintén bizonytalan semmibe, kiköltözni az erdőszélre fát vágni, mert épp arra van kereslet.

      Kedvelés

      1. Ráadásul azt hiszem, a modern társadalomban összesen három munka fizet jól: a műkörmös, a fodrász és a fitneszedző. Hogy miért? Mert a sok kis 12+ tiniribi hetente jár új karvalykörmöt gyártatni, minél hosszabb és rikítóbb, annál menőbbnek érzi magát szerencsétlenke, ugyanezek hetente teszik tönkre a hajukat és mérgezik a szervezetüket egy rakás vegyszerrel, mert minden héten új haj kell, szívatják, festetik, ombrézzák, műhajat rakatnak fel, ami mind-mind elég borsos árú dolog. A fitneszedzők pedig azért keresnek baromi jól, mert a jól megmarketingelt kibaszottul egészségtelen, adalékanyagokból kavart, már-már mérgező, de menő kaja zsírdisznóvá hízlalja az embereket és rohadt sokat kifizetnek azért, hogy az edző megmondja nekik, mit csináljanak vagy simán órát tart nekik, de mivel 90%-uk továbbra is ugyanazt zabálja így ugyanúgy örökös edzés-zaba körforgásban éli az életét. Szerintem ezen a hármon kívül konkrétan jól fizető munka nincs, kivéve az olyan, magukat menedzsernek nevező emberek ténykedései, akik pénzt csalnak ki másokból és ettől jól érzik magukat, sőt, van pofájuk munkának nevezni, amit csinálnak.

        Kedvelés

    2. értelek, Monkey, csak lenne 2 kérdésem:
      1. te meglévő belső igény esetén lemondanál a továbbtanulásról csak azért, mert sok embernek van diplomája? (egyébként nálunk alacsonyabb az átlaguk, mint az eu-ban, tehát alaptalan a megállapítás első fele.)
      2. egy nő identitásának kialakításában miért számítana, mi vonzó a férfiaknak vagy bárki másnak? mindenki legyen önmaga, és akkor eleve olyan párt talál majd, aki az ambícióival együtt elfogadja. egy hús-vér bukszának egyenrangú partner kell, nem saját komplexusait hatalomvágyban kiélő, pórázon vezetgető uraság (troll derpina face)

      Kedvelés

  3. Melcsi: Ha valaki nem AKAR, azt ne keverd azzal, hogy nincs LEHETRŐSÉGe. Kifogásokat könnyebb találni, mint feláldozni valamit. Nehéz? Baromira! De senki ne mondja, hogy nincs kiút. Mindig Van Kiút!

    1. Én lemondtam a továbbtanulásról anno érettségi után. Felütöttem az újságokat, és az internetet, hogy mi az a szakma, ami keresett és viszonylag hamar el lehet végezni. Így lettem CNC-s. Nem csak külföldön, de itthon is hiányszakma. Ott is dolgoztam, s most itthon vagyok. Már megint ez az EU-val hasonlítgatás. Mi nem tartozunk oda. Sajnos. Voltál Bécsben ahogy láttam, s gondolom azért leesett, hogy mekkora a szakadék az EU és köztünk. Majd ha mi is elérjük azt a szintet (ipar, turizmus, mezőgazdaság), akkor majd kelleni fog az a sok diplomás, addig nem.
    2. Félre értetted. A sok férfi, csak egy szelete a minden férfi kördiagramnak. Nekem személy szerint semmi bajom azokkal, akik bármi áron a szakmai elismerésért és feljebbjutásért hajtanak, minden mást háttérbe szorítva. Csak akkor ne nyöszörögjenek 30 év alatt, hogy minden férfi bunkó, 35év körül, hogy otthagyta a férje, meg 40+ évesen, hogy a macskájával alszik. Két nagy ego nem fér meg egymás mellett. Két normális méretű igen. A “saját komplexusait hatalomvágyban kiélő, pórázon vezetgető uraság”-ok mindig találnak maguknak olyat, aki ezt “igényli” hidd el. Csak a normális embereknek nehezebb. És ha választhat, nem feltétlen egy controll freak felé hajlik majd.

    Kedvelés

    1. 1. ez a “felütöttem az újságokat” dolog csak akkor működhet, ha nincs valami konkrét vágyad, célod – ami lehetőleg egy kicsit kézzel foghatóbb az f1-pilóta karriernél, de végül is nem baj, ha az, mert valakinek összejön. a hasonlítgatás lehetett volna eu helyett “fejlett országok” vagy bármi. az egy dolog, h nálunk sok a diplomás munkanélküli, de attól még a diplomások aránya a társadalomban nem az. persze, a sok erősen relatív fogalom, szóval muszáj másik hellyel összehasonlítani. elismerésem egyébként, h ennyire objektíven tudtál dönteni, én menthetetlenül intuitív vagyok e tekintetben.
      2. nem értettem félre, mert végletesen gondolkodsz egy kicsit, és ehhez mérten végletesen reagáltam @=) most is azt írod: “minden mást háttérbe szorítva”. miért kellene a karrierépítéshez minden mást háttérbe szorítani? van, aki megteszi, és van, aki inkább szül egy szakajtónyi gyereket. mindkettő szép életút, ha az illető boldog benne, csak tőlem egyformán távol állnak a szélsőségek. (mint ahogy azt is tudom, h control freakekre széleskörű mazochista igény mutatkozik, és nem gondolom rossznak az olyan típusú kapcsolatot addig, amíg a felek megkapják egymástól, amit akarnak, így jól érzik magukat. ami nekem hidegrázós, másnak simán működhet.)

      Kedvelés

  4. Mit mondjak, én sem így képzeltem az életem, de megszerettem (és nem megbékéltem vele, vagy beletörődtem). Nagyon mások voltak az elképzeléseim pár éve arról, mit is szeretnék majd csinálni, de be kellett látnom, hogy mivel 0 szülői támogatásra számíthatok, olyan munkát kell vállalnom, ami elég jól fizet ahhoz, hogy önállóan boldoguljak. A hideg rázott még a gondolattól is, hogy én egy multinál robotoljak, a számítógép előtt görnyedve, amikor annyi más érdekes dolgot is csinálhatnék…lehetnék fordító, vagy tolmács, vagy tanulhatnék alkalmazott nyelvészetet. De most már másként látom a dolgokat. Van egy jól fizető munkahelyem, normális emberek közé járok be dolgozni, kiszámítható az életem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fáj egy picit sem, hogy felhagytam a régi álmaimmal, de valamit valamiért.

    Kedvelés

    1. Én dolgoztam már kétszer is “normális” munkahelyen, az egyik diákmeló volt, a másik pedig próbálkozás rendes alkalmazásra (próbaidő). Azt kell mondjam, mindenhol kivetett a munkahelyi társadalom önmagából, mert sehol nem vették jó néven, hogy mindenről értelmes véleményem van (én nem csak annyit büfögök, h “ahaaa”), szintén rossz néven vették, hogy nem dohányzom és nem is vagyok hajlandó cigifüstben gengelni a dohányzóban, hogy este moshassam ki az összes aznapi ruhámat, sőt, még az is problémát okozott, hogy normális kaját eszek és nem szállok be a pizzarendelésbe vagy nem kérek a másik csokijából, cukrából, kekszéből – mert én olyan más vagyok. Lehet, hogy eddig csak én próbálkoztam nagyon tré helyeken és balszerencsém volt, most fitnesstermi recepciós állásokkal próbálkozok – de egy hónap alatt három helyről egyáltalán nem hívtak vissza, valszeg két diplomával és két nyelvvel túlképzett vagyok. pedig ott biztosan lenne olyan ember, aki megérti, miért fontos az egészség és a sport :S
      A multinál dolgozók kommunikációját sajnos mikor meghallom (egymás közt ahogy beszélnek), elgondolkodok rajta, hogy felül kéne írnom azt a véleményemet, hogy én nem fizetek egy gépnek, mert azoknak az embereknek családjuk van, akit el kell tartani. Főleg mikor a kiscsaj azt kérdezte tőle egy karalábét kasszázva, hogy “ugye ez egy zeller?”. Szóval lehet, hogy átpártolok önkasszázásra…

      Kedvelés

        1. Nos nekem pont az egyetem volt az egyetlen kiút, mert ha ott maradtam volna, ahol a szüleim élnek, akkor lett volna lehetőségem az iparis surmókkal közmunkázni (nem a szakmával van bajom, hanem mifelénk szatmárban az van, h akinek van valamihez pici képessége, az menekül, akinek meg nincs, kényszerből kijárja az iparit kettessel és közmunkás lesz), esetleg elvégezhettem volna egy príma munkanélküliséget kínáló ötödévek okj-t (persze akkor aztán rejtőzködve kellett volna járnom, mert az ötödév arrafelé azt jelenti, h nem vettek fel sehova és kibaszott nagy szégyen), esetleg lehettem volna fagylaltárus kislány, vagy pénztáros a coop-ban, neadjisten egész nap körmét reszelgető eladó a helyi kínai boltban… ha esetleg férfiasabb munkákra vetemedtem volna, mehettem volna a kábelkorbácsba, vagy ha kitaláltam volna magamnak valami nyomibetegséget és leigazoltatom, akkor a szocis céghez kindertojás-játékot összerakni. Sehr fantastische, richtig? :)

          Kedvelés

          1. Remek lehetőségek, valóban…:)
            (a kábelkorbácsra rá kellett keresnem a gúgliban, esküszöm azt hittem elsőre, valami durva káromkodás :D)
            Ha így veszem, nekem is az egyetem volt az esély arra, hogy normális munkát találjak, bár ez nálam egy kicsit sántít, mivel a munkahelyemen követelmény a felsőfokú végzettség, nekem meg nincs meg az államvizsgám, amit a felvételkor ugye beígértem…idestova 2,5 éve :P

            Kedvelés

  5. Kell egy adag balszerencse ahhoz, hogy olyan helyeket fogj ki, ahol az általad említett dolgok miatt kiutáltak. Ez sokat elárul a kollégák értelmi szintjéről, ilyen helyről nem is kár elmenni. Nekem is megvannak a magam dolgai, de ezeket valahogy mindenhol tolerálták. Nem cigizem, édességből általában nem kérek, baromi rendetlen vagyok, és szép lassan ellepem az irodát a személyes tárgyaimmal, és nem bólintok rá minden baromságra. Két munkahely rossz tapasztalataitól még ne add fel a reményt (viszont a fitnesstermi recepciósról letennék, mert sajnos ahogy írtad, túlképzett vagy nekik).

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s