„Október óta mindig szembejön egy karácsonyfa! Milyen gusztustalan, Amerika-majmoló, népbutító, vásárlásra ösztönző ideológia! Takarodjon, aki kitalálta!” – háborgott a fényárban úszó pénzköltészeti központ kellős közepén Gerzsonka.

„Hát nem undorító, most mondd meg? Műhóval leszórt műfenyőből áradó műhangulat. Hányingert kapok, de komolyan!” – folytatta a fröcsögést, majd látszólag beletörődvén lehuppant egy padra. Bambán meredt a csúszósra suvickolt márványnégyzetek alkotta padlóra, melyek torzítva tükrözték a fényben fürdő boltokat. Az egyiknek ilyen ütemre villogott a kirakata, a másiknak olyanra, a harmadiké pedig a diszkóban látott effekteket is megszégyenítette volna.

Hangulat eladó. | Fotó: sehrah786.wordpress.com

Ám amikor Gerzsonka felnézett, minden eddiginél erősebb gyűlölet gyúlt a szívében. „Télapó? Karácsonyra? Menjenek már ezzel a bődületes marhasággal, nálunk a kis Jézus az ünneplés tárgya! Az ég óvjon attól a naptól, amikor a magyar gyerekek is zoknit szegeznek a kandallóra, és azt hiszik, hogy a Mikulás valamiféle perverz húsvéti nyúlként majd jól teletojja!” – lendült bele az eszmefuttatás újabb dimenziójába, s villámló tekintetével próbálta felgyújtani az idejekorán feldíszített óriásfákat.

Gerzsonkának tulajdonképpen évek óta állandó programja, hogy az ősz beköszöntével tenyerét dörzsölve várja az előkarácsonyi hacacárét. Szeptember végén már sasszemmel pásztázza a pláza álmennyezetét és lépcsőkorlátját, mert lelki szemei előtt látja az elüzletiesedett ünneplés jeleként peckesen odarakott díszek borzalmas kavalkádját. Fogalma sincs róla, hogy az angolszász hagyományokban az emberek tényleg hamarabb kezdik ékesíteni az otthonukat, ám a nagy rohanásban a bensőjük valahogy ebből kimarad.

„Az én lelkem tisztasága karácsonykor ezerszer szebben fog csillogni a giccses holmiknál!” – állította váltig Gerzsonka, akinek a fülében ott ragadt az épületen belüli rádió műsorának ismétlésre kapcsolt attrakciója: az óvodások által negédesen vinnyogott Jingle Bells dallama. „Hogyisne, meg szájlentnájt, eriggyenek már! Magyar embernek magyar szó, magyar kultúra és magyar hagyomány dukál” – érvelt tovább, s orrában érezte a szigorúan hazai pontyból készült halászlé ínycsiklandó illatát.

„Neked meg a kurva anyád!” – üdvözölte az öngerjesztett haraggal terhelt Gerzsonka a feléje közelítő, hóembernek öltözött szórólaphuszárt. Az egy pillanatra megállt, majd beletörődve, egy izzadt és fáradt test szagfelhőjét húzva somfordált tovább. Gerzsonka bosszúsan bámulta a figura jelmezének piszkosfehérre kopott hátát, aztán fölpattant, hogy az újabb mérgelődési kedvig vissza se nézve hagyja maga mögött a fogyasztói társadalom ocsmányul karácsonyiasított templomát.


Még több cikk: