Rózsa alulról szagolva

„Na, Rózsi, mi legyen? Kitől vegyük el a legtöbb pénzt?” – kérdezte Zoli egykedvűen terpeszkedve az államtitkárság egyik bőrfoteljében. „Az észak-alföldi régiónak már úgyis mindegy, hadd hulljon a férgese” – válaszolta két tollvonás között a főnökasszony a helyettesnek.

„Szóval akkor a Nyíregyházi Főiskolának kampec, plusz megfingatjuk a Debreceni Egyetemet?” – hallatszottak a férfi szavai, melyeknek a végét szinte érthetetlenre torzította a golyósirón végének unott szopogatása. „Pontosan. És azt mondjuk nekik, hogy nincs krízis, hahaha!” – nevetett föl Rózsi kedélyesen, orrnyergén meg is billent a szigorú szemüveg. Jobbkeze udvariasan csatlakozott a kacajhoz, de az ő tekintete mindvégig hideg volt. Néhány másodperc múlva elhalt a hahota, s találkozott a két döntéshozó pillantása.

Hoffmann Rózsa elöl, Gloviczki Zoltán hátul. | Fotó: Népszabadság

Mindketten tudták, mit gondol a másik: ezekkel a hírekkel necces lesz kiállni. „Hát akkor burkoltan fogalmazunk majd” – üzente egy milliméterrel följebb vándorló szemöldökkel Rózsi, miközben lelki szemei előtt megjelentek a következmények éjsötét árnyai. Először egy sajtótájékoztatót látott, ahol a szabolcsi intézmény rektora néhány ásítozó újságíró előtt jelenti be a végső mentőprogramot, majd a hajdúsági fejest képzelte el, amint bejelenti a legalább kéthetes kényszerszabadságot.

„Mi lesz a tanárokkal? Meg a hallgatókkal?” – fogalmazódott meg Zoli elméjében, de igyekezett csírájukban elfojtani a kételyeket. A feszültség jeleként nyelt egyet, ám hősiesen tartotta a farkasszemet. „Kit érdekel? Azt akarod, hogy jöjjön az IMF? Államadósság van, kisapám, valahol meg kell szorongatni az embereket. Ez a sok diplomás csak foglalja a helyet, ráadásul vinnyognak is, hogy nincs elég munkalehetőség” – reagált gondolatban Rózsi, majd a nyomaték kedvéért fals mosolyra húzta a szája szélét.

„Most mennyit mondjunk el nekik?” – érdeklődött immár hangosan Zoli, aki a rövid kizökkenés után sikeresen visszatért a tollrágcsálás nyújtotta instant irodai eufória fogságába. „Annyit, hogy ne vergődjenek nagyon, de azért érezzék a súlyát a dolognak” – felelte unottan Rózsi, s folytatta a szignózást, magasról pottyantva az előtte heverő papírokra.


Még több cikk:

2 Comments

  1. ilyen nagy lelkesedéssel be is zárhatnák az összes egyetemet itthon, mondván Bécsben ingyenesen tanulhatsz, és még Finnországban, Dániában stb.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s