Trendi sírcsokortól boldog a holt?

„Még fodrászhoz is mennem kell, a rosseb egye meg” – mérgelődött Emerencia néni halottak napja előtt. Pedig a férje akkor sem vette észre az új frizurát, amikor e világon járt. A sírnál gyülekező rokonok viszont jóval élesebb szeműek, előttük muszáj makulátlannak mutatkozni, amennyire csak lehet.

Tavaly ugyanis történt egy kellemetlen incidens: a másodunokatestvér öt centivel nagyobb mécsest vett. Emerencia néni megilletődve nézte a pápa fotójával ellátott, óarany árnyalatban pompázó, kilométeres távolságból is hivalkodó sírdíszt, majd óvatosan mellé helyezte a sajátját, egy amolyan hagyományos, piros holmit. Közben szinte hallotta, hogy összesúgnak a háta mögött az emberek: milyen kellemetlen, hogy nem az özvegyé a leglátványosabb kegyelet!

„Bibííí, az enyém nagyobb!” | Fotó: visit-croatia.co.uk

„Látom, Emikém, nincs minden rendben…” – jegyezte meg csevegő hangon egy másik, szintén évente látott hozzátartozó, aki egyik kezében neonszínű művirágokkal tarkított, méteres koszorút tartott, a másikkal pedig keményre lakkozott hajtincsei között túrt. Emerencia néni sapkája alól bozontos ősz szálak kandikáltak ki akkor, és agyonhordott fekete nadrágja is foszlásnak indult. Alig fél esztendeje szenderült jobblétre az ura, s nem érezte úgy, hogy jólesne a cicoma. Meg nem is tellett volna rá, mert drága volt a legújabb fajta márvány.

„Magácska is ott nyugszik majd? Akkor javaslom az uniszex stílusú, aranyozott feliratot!” – hadarta annak idején a temetkezési vállalkozó, Emerencia néni sápadt arcán pedig megjelent két piros folt. Mert az egy dolog, hogy előbb-utóbb érte is eljön a kaszás, de hogy valami erkölcstelen kifejezés mellett említsék az ő halálát, mégiscsak túlzás! „Legyen ezüst inkább…” – sóhajtotta válasz gyanánt, és remélte, hogy arra a változatra nem érvényes semmiféle szexualitás.

„Milyen szép arany betűk vannak a szomszéd síron!” – mutogatott ujjal egy harmadik rokon, mire Emerencia néni rögvest megbánta, hogy a döntésnél olyan prűd magatartást tanúsított. Rögtön el is határozta, hogy a temető föld feletti népe soha többé nem fog rajta fogást találni. „Minél jobban szerette a kedves férjét, annál nagyobb csokorral mutassa ki! Az óriáskosaras krizantém most csak hatezer forint!” – zökkentette ki a kellemetlen emlékek erdejéből egy virágárus a piacon, Emerencia néni pedig kötelességtudóan az erszénye után nyúlt.

„Ó, pont ennyim maradt összesen…” – sóhajtott, amikor átnyújtotta az összeget, és azon töprengett, hogy a konyhaszekrényben tárolt dugi befőttesüveg tartalmából vajon kijön-e egy dauer. „Hát koszorút meg virágot akkor nem is vesz?” – vonta fel a szemöldökét a kofa, a lehető legsúlyosabb ítélet árnyékával a hangjában. „Dehogynem… Azokat már rég elintéztem!” – füllentette zavartan nevetgélve Emerencia néni, aki szépen, csendben, egyszerűen és szívből szeretett volna a férjére emlékezni. Kezdett rájönni, hogy ez az ünnep valami egészen másnak kedvez, nem pedig neki.


Még több cikk:

11 Comments

    1. tegnap úgy sétált be egy család a temetőbe, h a szülők kezében ízléstelen koszorúk, a kiskamasz gyerekeknél pedig egy-egy óriási, csöpögő tejfölös lángos, mintha valamiféle bizarr majálisra érkeznének… egyébként a “na, majd én megmutatom” az emberi természetből fakad, szóval engem már csak el sem szomorít, mindössze “húbazmeg” nézőpontból tekintek rá. (számomra egyébként az emlékezés nem helyhez, időhöz vagy eszközhöz kötött.)

      Kedvelés

      1. az a baj, hogy mostanság nagyon nehezen tűröm az ilyen képmutató dolgokat. múltkor az egyik “barátnőm” azt kezdte ecsetelni, hogy muszáj volt valami feketét felvennie, nehogy megszólják a faluban, hogy nem gyászolja a nemrég elhunyt nagyapját. kb. így mondta el, h meghalt a rákban szenvedő nagyapja. majdnem a hányinger kerülgetett, mert közben meg rohadtul nem érdekelte őt, hogy meghalt, úgy fogta fel, hogy legalább megszabadult a gondtól. de lényeg, h muszáj volt feketében villognia.

        Kedvelés

        1. néhányan szívességet tesznek az enyészetnek: belülről kezdenek rohadni, még mielőtt a kukacok elkezdhetnék a munka szaftosabb részét.. (egyébiránt ha kukac lennék, az ilyenekből inkább nem kérnék.)

          Kedvelés

        2. Hm. Lehet, hogy nehezen tűröd, de ez van. Ez a helyzet csak romlani fog. Sokan azt sem tudják miért piros betűs ünnep, csak hogy “Há’ Halottak napja” Szerintem néhány emberöltő, és az ünnepek vallási oldalára senki, vagy csak nagyon kevés ember fog emlékezni. Ahogy lepraként terjed a “halloweenezés” is pfff… Szépen lassan elcsökevényesedik az ünnepek gyökere. November 1 sem lesz több egy wikipedia bejegyzésnél. A vallás, ami régen összefogta az akkor civilizáltnak tartott társadalmat, szépen leépül, és helyette az ember vásárolhat, költhet, fogyaszthat, és kifelé tökéletesen mutathat, hogy mindenki jól lássa. A halottakat meg elhamvasztják, s egy név marad csupán utánuk valami listán. Vagy majd kiteheted a szüleidet szeméttel, ha meghalnak. A Mindenszentek napja jó alkalom arra, hogy magunkba nézzünk, és rádöbbenjünk halandóságunkra, meg hogy mi az ami igazán számít. Vagy állhatunk bambán a temetőben és feldíszíthetünk egy rakás követ.

          Kedvelés

      2. És ha valaki nem szerette a rokonát akkor mi van? Nekem is meghalt már olyan hozzátartozóm akiért nem viseltem gyászt belül, de mikor hazamentem a faluba igen kellett a fekete legalább egy felső szinten, mert az a szokás. És én bizony nemcsak az öltözködés miatt voltam mérges, de még az utazás, a kiadások, és a jegyző, és a hideg idő miatt is morogtam, mintha bizony az elhunyt szúrt volna ki velem. Mindezt csak azért mert maga az ember életében nem volt kedves nekem s hát a halálában sem lett az, ezért a kegyelet megmaradt külsőségnek.

        Majd egyszer valami távoli rokon morog majd a ti koszorútok miatt is.

        Kedvelés

        1. ha nem volt rá belső késztetésed, minek mentél oda? én nem tartok felszínes emberi és távoli rokoni kapcsolatokat (a családom kicsi, a többi pedig megválogatható), mert ezek csak elvesznek, de nem adnak semmit cserébe.

          Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s