Munka ingyen? Kösz, nem!

„Szia, tetszik a blogod, pont olyan munkatársra lenne szükségünk, mint te” – kenegetnek hájjal a hasonló levelek, amelyekből átlag hetente jön egy. A pacsmagolás kísérőanyaga azonban csakhamar fekália lesz, hiszen kiderül: dolgozni bizony ingyen kéne.

Ez a biznisz úgy működik, hogy keresem a lehetőségeket, illetve ők is engem, s amikor egymásra találunk, akkor nagyon jó mindenkinek. Afféle vérliberális, nyitott kapcsolat ez, hiszen egyik megbízóm előtt sem titok, hogy nem ő nekem az egyetlen. De ha feladat érkezik, akkor időt és energiát nem sajnálva azt az érzetet nyújtom, hogy mégis. Világos instrukciók, gyors és pontos munkavégzés, küldöm a számlát, kapom a pénzt – ennél tisztább üzlet nincs is.

Szögletesebb perspektíva.

Kivéve, ha valaki a felebaráti szeretet vagy a világmegváltás égisze alatt szándékozik „később megtérülő” melóra rávenni, mert akkor bizony visszaküldöm oda, ahonnan jó pár évvel ezelőtt annyi küzdelem árán próbált kibújni. Persze, csak gondolatban. A válaszlevelem többnyire egy árnyalattal szofisztikáltabb. Mindig megírom, hogy köszike, benne vagyok én, ha szerződést kötünk és fizettek, meg egyébként is sok sikert a projekthez. Aztán érdekes módon válasz sem érkezik. Vajon miért?

Az ok általában prózai: nincs lóvé. Suska nélkül kétféle ember fogható munkára: aki zéró tapasztalattal örül, hogy egy húsos fazéknak látszó valami közelébe engedik, és akinek annyi bevétele származik máshonnan, hogy megengedheti a magasztosabb cél luxusát magának. Mivel egyik kategóriába sem tartozom, s előbbiben tisztességgel leróttam a szakmában kötelező köröket, úgy döntöttem: honorárium hiányában az atyaúristennek sem írok, szerkesztek, marketingelek vagy menedzselek.

Ez bizonyos szempontból vérlázítóan önteltnek, mi több, kapzsinak tűnhet – főleg egy olyan világban, ahol a másik oldalon állóknak van pofájuk „rendes” álláshirdetésként feladni a „néhány hónap múlva mind a húszan részesültök a négyszáz forintos hirdetési bevételből” típusú fantasztikus lehetőségeket, de Melinda kollegina szavait idézve „ingyen nem dolgozunk, ez nem a kommunizmus”.

Hozzáteszem, hogy a jelenségnél az említett társadalmi berendezkedés is ezerszer többre becsüli az egyént, mivel ideológiája szerint a közösen termelt javakból mindenki a szükségleteinek megfelelően részesedhet. Csak a ruszkik csöppet félreértették ugyebár, aztán a proletárdiktatúrából kimaradt a proletár, így lett az egészből egy elég csúf történelmi kisiklás.

Hogy jön ez ide? Hát a gyarló természetünk minden felsőbbrendű elképzelést bemocskol. A nemzeti öntudatból szemrebbenés nélkül levezetjük mások likvidálását, a hagyományok őrzéséből az óvszerhasználat tiltását, a gazdasági hasznon alapuló kapitalizmusból pedig a kizsákmányolást. De ezekhez mindig kell egy igen széles réteg, ami tehetetlenül vergődve követi a kiagyalók gondolati sémáit. Bár a hosszú távú hasznot remélő ingyenmunkások lelki és anyagi üdvéért nem tehetek semmit, a sajátomért kiállok akár az elvárásokkal szemben is.


Még több cikk:

15 Comments

  1. Szia szuper a cikk, de lenne egy kérdésem ha nem veszed zokon. Hány év (hónap?) szakmai tapasztalatod van neked hogy ezt ilyen faszán lazán kijelented? Csak mert a képed alapján 25 sem lehetsz.

    Kedvelés

        1. mind. mellette párhuzamosan akadt pár olyan feladat, ami lóvét nem hozott ugyan, de sokat tanultam belőle szakmailag és/vagy emberileg. viszont ez ilyen lifelong learning, tehát néha úgy érzem magam, mint aki nulláról kezd, és ez így van rendjén.

          Kedvelés

  2. és egy olyan ajánlathoz mit szólnál, hogy vagy most x összeg és akkor ennyi, vagy most semmi, de később részesedés?
    csak kíváncsi vagyok.

    Kedvelés

    1. csak a fix. ha a munkám minősége nem függ a körülményektől, akkor a jutalma se függjön, szóval hirdetési bevétel / látogatottság utáni “teljesítménybér” kizárt. mert a “mindössze százan nézték meg a cikked, ezért nem kapsz érte lófaszt se” épp olyan sánta érv, mint a “bocs, éppen menstruáltam, ezért szarul írtam meg”.

      Kedvelés

      1. Azért lehet, hogy nagyon “lazán-faszán” meg van írva a cikk, de tényleg nem hoz semmit a konyhára, akkor sajnos a megrendelő oldaláról érve …. semmit sem ér.
        Tehát nem az a “James”, aki faszán ír cikket, hanem az, aki úgy írja meg, hogy azt el is lehet adni.

        Szerintem.

        Kedvelés

        1. 1. az a megrendelő dolga, h olyan cikket rendeljen tőlem, amivel tud is kezdeni vmit.
          2. az online világban a cikk nem önmagát adja el, nem a cikk a témát és nem is a téma a cikket, hanem az a szöveg és kép döntő fontosságú, amivel kiteszik a főoldalra és különböző helyekre. (öö, még taglalhatnám bő hüszezer karakteren keresztül, de inkább megkíméllek tőle, mert ha szakmabeli vagy, úgyis vágod, ha meg nem, akkor valszeg nem érdekel.) ez a tálalás színtisztán szerkesztői döntés, amihez újságírói minőségben semmi közöm. szerkesztői minőségben persze van, de olyankor 99%-ban más által írt anyagot “adok el”. a James-faktor akkor játszik, ha ugyanott vagyok újságíró és szerkesztő, ilyenre pedig nem sok példa akad, bár nyitott lennék rá.

          Kedvelés

  3. Ó, én sokáig terveztem, hogy fejest ugrok magasztos, mélytartalmú grátisz-projektekbe, de a vége a dolognak rendszerint az, hogy nincs időm, mert pénzt kell keresnem. Azt hiszem, nagyon komoly és mély szellemi azonosulás kell ahhoz, hogy bevállaljak valamit (fix) lóvé nélkül… az ilyesfajta lehetőségekből meg azért nincs sok. Meg bízom is abban, hogy ha már értéket hozunk létre, az értéket is hoz a konyhára…

    Engem már nem nagyon keresnek meg ingyenmelókkal, de mindig döbbenten nézem a hasonló perspektívákat sejtető hirdetéseket…

    Kedvelés

  4. Jelentem, főoldal, kép, szerkesztő, sápot leszedő vállalkozás, hirdetés, csodamódszer, norbiápdét nélkül is van döbbenetes, semmiből érkező, sok tízezres olvasótábor, köztük igen lelkes kemény maggal, és én már sejtem, mely témák, cikkek tesznek közismertté, de szívem szerint nem arról írok.

    Amúgy meg az egész életem ingyenmunka, pedig én már 36 vagyok, de olyan helyeknek dolgozom, ahol azokat a gondolatokat lehet megszólaltatni, amelyek igazán nem piacképesek, például az elesettek segítése és a diszkrimináció elleni tiltakozás.

    Kedvelés

    1. pont így vagyok ezzel: csak nálam a blog a “szívem szerint” kategória, minden másnál pedig a pénz számít. a 2 halmaz metszete lenne tökéletes, de vagy nem létezik, vagy csupán nem találtam még meg. viszont meg tudok békélni a helyzettel hosszú távon, h más tölti a lelkem, mint a bankszámlámat, szóval nem panaszképpen mondom.

      Kedvelés

  5. Jómagam lassan egy éve dolgozom ingyen nemhivatalos munkahelyemen az Erdélyi Magyarságért Egyesületnél. De az egyesületnél betöltött tevékenységem számomra egy hasznos időtöltés, örömmel teszem hiszen eredeti hivatásom nem nagyon ad számomra lehetőséget, hogy magyarságtudatommal foglalkozhassam lévén “zsoldosként” keresem kenyerem melyet ti más szóval “honvédnek” mondanátok de lévén, hogy a román hadsereg kötelékében szolgálok e megtisztelő címet elutasítom.

    A “mélymagyarok” talán most felmordulnának: Mégis hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a szülőföldön maradás sajnos néha áldozatokkal jár. Sem a magyarságtudattal, sem a csiki köddel nem lehet jól lakni, tehát dolgozni, pénzt keresni muszáj.

    Szóval mint írtam én nem szégyellem a hivatásom, mi több szeretem. Férfias meló. Szívesen csinálom. Ám lévén hogy nem a hazámat szolgálom, a “honvéd” minősítés bármennyire is kedves e szó a lelkemnek, nekem nem jár.

    Haza!!!… Számomra talán ez az egyik legszebb ámbár a legelszomorítóbb szó is. Ugyanis nekem sosem volt hazám.

    Duray Miklós felvidéki magyar politikus szavaival élve ( melyet még 2002 – ben mondott és mely azóta az én tudatomba is beleégett hisz teljesen a magaménak érzek – szerk. megj. ) én is nyugodt szívvel kijelenthetem a következőt:

    „Nekem nincs hazám. Van szülőföldem, nemzetiségem, állampolgárságom, hazám azonban nincs”

    E kijelentést valószínűleg a legtöbb külhoni magyar is a magáénak érez avagy csak érzett, hiszen a 2010 nyara óta – a honosítási törvény módosítása óta – végre elismerték a külhoni magyarok azon jogát, hogy ismételten magyar állampolgárok lehetnek visszahonosításuk révén, emiatt most már akár a következőket deklarálhatnám:

    “Szülőföldem Székelyföld, otthonom Erdély, hazám Magyarország!”

    Még sem tehetem, hiszen a magyar állampolgárság felvétele számomra egyenlő lenne a munkahelyem s egyben kenyérkeresetem elvesztésével is, mivel a kettős állampolgárság a román hadügyminisztérium kereten belül szigorúan tilos.

    Azonban “hontalan” mivoltom nem akadályoz meg abban, hogy az egyesület révén aktívan tevékenykedjem az erdélyi magyar közösségért. Azt, hogy mindezért nem jár anyagi juttatás pedig a legkevésbé sem érdekel.

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s