Kell-e oltás influenza ellen?

„Oszt’ te fogol ótatni influenza ellen?” – fordult egyik idős asszony a másikhoz az orvosi rendelő várótermében. „Á, fogalmam sincsen, nem értek én ehhez. Lehet, szélnek eresztem inkább a csirkéimet…” – válaszolta komótosan a kérdezett, mert valami összefüggés rémlett neki a tollasokat és a vírusokat illetően.

„A csirkéket, Marika? Hát azokat meg minek? Nem a disznóktól lett múltkor mindenki beteg?” – csodálkozott, aki feldobta a témát, hiszen pontosan emlékezett rá, miért kerülte előző télen a hurkát. „Tényleg, a disznók is… Hogy az isten áldja meg! A marhától meg tán kerge leszek, akkor mit egyek?” – sopánkodott Marika, de egy fess, hetvenes úriember egyből letorkolta: nem kell félni a hústól, elvégre a lényeg, hogy az állat ránk ne tüsszentsen. „A sertések amúgy is vagy három éve prüszköltek, azóta rendbe jöttek” – állította a bácsika, majd ujjaival megpödörte a bajszát, hátha úgy nagyobb tekintélyt kölcsönöz szavainak.

„This is Spartaaa!” | Fotó: blogspot.com

„De az oltás az mindentől megvéd, nem?” – reménykedett a hurkarajongó, hogy idén végre kedvére ehet. „Ostobaság! Minden vakcina méreg!” – bújt elő napilapja mögül egy szögletes arcú, negyvenes pasas, aki utólag sajnálta, hogy megnyikkant. Minden szem rászegeződött ugyanis, méghozzá olyan mohó tekintettel, miként egy bokszmeccs közönsége várja a balhét. Csak itt tetovált kopaszok őrjöngése helyett fáradt nyugdíjasok dünnyögtek, a menetek számát jelző táblát mutogató félpucér lány alternatívájaként pedig a fehér köpenyes Özséb jelent meg időnként néhány recepttel.

„Nem hallották? Összeesküvés van a háttérben! A gyógyszermaffia azért injekcióztat minket, hogy biztosan legyünk betegek, aztán vegyük a méregdrága antibiotikumot, ami színtiszta méreg!” – hadarta egy szuszra a paranoiás negyvenes, majd körbenézett, hogy a sarokból nem ugrik-e elő valamelyik vállalat képviselője az ő örök elhallgattatásának érdekében. „Maga mond valamit, fiam. Múltkor is rám jött a szapora, miután a doktornő azt az F betűset írta!” – sápadt bele a felismerésbe Marika, akinek F betűs dolgokkal immáron igen ritkán akadt dolga.

„Persze, mert károsodott a bélflórájának az egyensúlya!” – legyintett az oltásellenes, aztán visszasüppedt az újságjába. Marika pedig az önvádba, mivel biztos volt benne, hogy ha annak idején elvégzi az elemit, akkor megértené a cifra kifejezést. Éppen azt próbálta bevésni az agyába, hogy valamilyen flórát lehet egy lapon említeni a fosással, amikor a beszélgetést kezdeményező asszony egészen közel hajolt hozzá, s protézisén egyhangúan nyammogva ismét támadt. „Na, akkor ótatunk vagy nem?” Így, többes számban, mintha valami közös mulatság volna az.

„Á, tényleg nem értek én ehhez. Félek, hogy rám tüsszentenek a jószágok, de a vécén ülni se szeretek. Szerinted a doktornő is benne van abban az összeesküvésben?” – boncolgatta a kérdést Marika. „Nem mindegy? Azt mondom, ótatni kéne. Vagy mégsem? Kérdezzük meg a Pistát hazafele menet, ő biztos tudja, mert a hetvenes években takarított az egyetem melletti kifőzdében!” – javasolta a dilemma felvetője, s már meg is bánta, hogy nem egy hasonszőrű szaktekintélyhez fordult íziben.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s