„Syntax error” – adta le a vészjelzést az agyam, mert képtelen volt értelmezni a szemem által beolvasott információt. „Vazze, a Nyíregy tábla után hallucinálok egy hasonlót, csak rövidebb és Wingdings betűtípussal van!” – fogalmazódott meg bennem a gyanú, melynek sosem örülnék, pláne autóvezetés közben.

Mindez egy ezredmásodperc alatt történt, de mivel a jelzőlámpa éppen maradásra kényszerített, volt időm behatóan tanulmányozni a furcsa jelenséget. A második milliszekundumban beugrott, hogy bizonyára rovásírással van dolgom, ám nem tudok rovásul, így józan paraszti ésszel feltételeztem, mi áll ott. „Ezt most miért és hogy?” – kérdeztem magamtól, a válasz pedig a másik sávban várakozó kocsi hátsó lökhárítójáról rám kacsintott.

„Milyen HÍD?” | Fotó: Szabolcs Online

A Nagy-Magyarország matrica büszkén hirdette, hogy ízig-vérig hazafi foglal a volán mögött helyet. Az ő lelkét valószínűleg simogatta a KRESZ-kontextusban mutogatott ősmagyar betűkészlet, az enyémet viszont annyira nem. Sőt, cikinek éreztem, hogy a Debrecen felől hozzánk tévedők szinte ezzel szembesülnek legelőször. „Hé, ember, mi lemaradtunk több mint kétezer évvel!” – üt át az üzenet, ami semmilyen tekintetben nem igaz, hiszen úton szaladgáló csirke nincs, ugyanakkor urbanizáció szépen akad.

Hazaérve azonban olyan hírt találtam, ami elgondolkodtatott: talán mégis bődületes hátrányban vegetálunk? „A Jobbik Magyarországért párt Nyíregyháza bevezető útjain tíz rovásírásos helynévtáblát fog felállítani” – tudósított a SZON. Hát igen, illik biztosra menni, hogy a Bivalybasznád irányából érkezők is tisztában legyenek vele, milyen hagyománytisztelő népség lakik itt. Ami azonban a lemaradást illeti, rám szintén vonatkozik: fogalmam sem volt róla, hogy a szabolcsi megyeszékhely a rovott települések sorában már a százhuszonvalahanyadik.

Az emberek tehát kinyilvánítják az erre való igényt, legyártatják a táblát, körbeállják, felavatják, végül örülnek neki. Talán el is hiszik, hogy szebb és jobb lesz tőle valami. Az ilyesfajta múltban élés a gyerekkorban szorongatott takaróra hasonlít: ha velünk van, a legnagyobb sötétben sem kell félni – még a szörnyektől is megvéd. A baj csak az, hogy amíg morzsolgatjuk a takarót és ölelgetjük a syntax errorral sújtott táblát, nem figyelünk a valós veszélyekre, melyek napszaktól és várostól függetlenül leselkednek ránk.


Még több cikk: