„Ezek sírba tesznek! A szalvétagyűrű legalább két árnyalattal világosabb a köszönetajándék tasakjára szánt szalagocskánál!” – üvöltötte a végeláthatatlan nyakkendőhalmot próbálgató vőlegénye arcába Vicuska, aki tökéletes esküvőt akart.

Pulzusa már megint a kétszázat súrolta, amire az elmúlt hetekben már vagy ezerszer volt példa. Valaki ugyanis mindig elront valamit. Mintha a sors szántszándékkal akarná tönkretenni a lagzit. Nem elég, hogy a hülye cukrász elkezdett lázadozni, mert a mangókrémes bourbon vanília tortát szerinte nem kéne ehető rózsaszirmokkal cifrázni, de még az az agyonrúzsozott szuka is értetlenkedett a nyomdában, miért szükséges arany iniciálé az egyenként csipkés díszdobozba rendelt meghívó minden egyes bekezdése elé. És akkor még szó sem esett a ruhaszalonos nyanyáról, aki szerint negyvenes passzolna Vicuskára abból a három alsószoknyás selyemcsodából…

Az őrjítő igen. | Fotó: yummymummyclub.ca

„Negyvenes, a rohadt életbe!” – visította minden átmenet nélkül a menyasszony, türelmes párjának pedig szeme sem rebbent. A szerencsétlen férfiállat régen megszokta már a helyzetet. A lánykérés utáni napokban még össze-összerezzent, amikor az ő szelíd, imádnivaló Vicuskája véletlenszerűen anyagokról, színekről meg ételekről kezdett hadoválni, s azóta csak romlott a helyzet.

„Én azt hittem, szívem, csupán egy hely és egy időpont kell” – értetlenkedett az ember, mert roppant egyszerű lélek. Sejtelme sincs róla, milyen tragédia volna, ha leendő feleségének próba előtti tesztkontyának egy tincse véletlenül elkóborolna, vagy ha az előételt megelőző étvágygerjesztő fogás nevében nem lenne valami kimondhatatlanul francia.

Ész nélkül házasodni csak az igénytelenek szoktak, legalábbis Vicuska így gondolja. Kislány korától kezdve arról álmodik, hogy oltár elé vezessék – és illik megadni a módját annak, hogy egy ábránd valóra válik. Már csak azért is, mert a sosem látott rokonoknak, meg a felebarátok negyedbarátnőinek néhány óra leforgása alatt muszáj megmutatni, mitől döglik a légy. Hát mit szólnának, ha a puccos esküvők korában holmi rántott húst meg töltött káposztát kapnának? Vagy ha észrevennék, hogy a kovácsoltvas keretbe illesztett ültetési tabló alapanyaga valami olcsó karton?

Az a megkeseredett bankos buksza is húzogatta a tetovált szemöldökét, amikor Vicuska közölte vele: részben a lazacos-fürjtojásos falatkák miatt kell az ötéves futamidejű hitelszerződés. „És az finom?” – volt pofája visszakérdezni a kosztümös némbernek. Hát honnan a jó égből tudhatná Vicuska, hogy finom-e? Ilyesmit csak a menyegzője napján eszik az ember lánya! Talán elváltnak néz ki így, a harmincas évei elején? Mert a ráncok ellen még van idő elvégezni egy gyors wellness-kezelést, ahol majd hegyi kristályokkal dörgölik a fenekét, mint a szomszéd csajét az Akármi-szigeteki nászútjának első estéjén a beszámolója szerint.

„Tényleg, ők a nászéjszakán vajon miért nem…?” – kérdezte volna leendő férjét Vicuska, de többoldalas vendéglistából felocsúdva csak a szalontól próbára kölcsönkapott nyakkendőhalmot találta a majdani hitvesi ágyban.


Még több cikk: