Kivénhedtem a szavazósdiból

Szóval akkor valószínűleg föl kell iratkoznom valami névjegyzékbe, ha szavazni akarok. A Fidesz parlamentből szülni induló szuperanyukája, Selmeczi Gabriella azt mondta: ne hisztizzek, nem lesz bonyolult. De van-e egyáltalán kedvem csatlakozni a népuralom bürokráciával átitatott gyásztáncához?

A választási részvétel nem kedv kérdése, hanem állampolgári kötelesség. A nagy napon mindenki fölveszi a szép ruháját, majd komótosan elballag a kijelölt szavazóhelyiségbe, ahol egy hosszú asztal mögött ülő, fontoskodva henyélő férfiak és nők jól megnézik a személyijét, kérnek egy aláírást, aztán adnak némi papírt. Emlékszem, amikor kicsi voltam, iszonyúan vártam, hogy voksolhassak. Úgy képzeltem, az egy fontos, felelősségteljes és szép feladat. Anyukámnak rendszerint megesett rajtam a szíve, ezért hagyta, hogy én véssem az ikszet az előre megbeszélt körbe, miközben apa árgus szemekkel figyelte, nincs-e szúrós szemű felügyelő néni a közelben.

„Baszki, apa, nem szóltál a feliratkozásról!” | Fotó: meszarosmarton.wordpress.com

„Ez választási csalás volt!” – rikkanthatnak diadalmasan egyesek, mert szavazni ma már mást jelent. Mire belenőttem az önálló tollvonás lehetőségébe, elveszett az aktus ünnepélyessége. Nem örülünk, nem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget, hiszen úgyis mindegy. Láttuk már hatalmon Jancsit és Juliskát, ám a beígért mézeskalács házikó helyett mindig csak egy gonosz banya közölte a tévében, hogy mostantól cudarabb lesz az élet. A kiábrándultság fokozatosan elzsibbasztotta a velem szinte egyszerre született döntési éhséget. Két és fél éve voksolhattam volna először, ha lett volna kire.

„Azzal, hogy nem mentél el, hatalmat adtál a Fidesz kezébe!” – mondták nekem egyszer, de nem tudok mit kezdeni az érvvel. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor sem ikszelnék senki mellé. Egy magamfajta, ideológiailag liberális, mindennapokban racionális fiatal szavazata annyira nem kell senkinek, hogy mézeskalács házikó helyett akár csak egy apró, szikkadt süteménnyel sem próbálják megvásárolni a lelkem. Folyton a nyugdíjasok meg a sokgyerekesek szimpátiájára hajtanak, sőt: a határon túliak ezernyi törvénymódosítást igénylő megnyerésére is több kísérlet akadt, minthogy nekem sugalljanak valami pozitívat.

Így vagyunk tehát, én és a demokrácia, mint kényszerből egymás mellé ültetett padtársak. Elvileg örülnöm kellene, hogy nem valami önkényes gonosztevő környékén kaptam helyet, ugyanakkor utóbbinak balján sem lenne több beleszólásom a dolgokba a jelenlegi állapothoz képest. De ő legalább nem tenne föl néhány évente gúnyos álkérdéseket, amelyekre tök mindegy, mit válaszolok, mert szerinte elmehetek a fenébe az érdekeimmel.


Még több cikk:

6 Comments

  1. Eddig életemben egyszer voltam szavazni, az is önkormányzati volt. Olyan volt, mint egy kurvamustra, anyám rendreutasított, h szépen öltözzek fel (a szavazóhelyiség a művházban szokott lenni, ami tőlük légvonalban 200 m, egyébként meg úgy 500 :), mindenkinek köszönni (a felügyelőbizottság tagjaival egytől egyig fasírtban vagyok gyerekkorom óta, így csak mormogtam vmit). Aztán meg gyorsan behúzkodtam a fater által lediktált neveket (többségük polgári nevét akkor hallottam először, honnan tudnám, h “ördög”, “tutyimutyi”, “fióka” meg “becses” meg ilyesmik milyen névre hallgatnak valójában) és húztam el, mint a vadliba.
    Uh következő szavazáson se óhajtok egyre se szavazni, mert nincs értelme sztem, tényleg csak a táblát cserélik a parlament ajtaján és mást tesznek a kirakatba, akit szidni lehet. Ha valaha is köteleznének, inkább elkotrok külföldre a szavazás idejére :)

    Kedvelés

    1. én eu parlamentin voltam, de az annyira egy tét nélküli álbaromság, h nem is számítom semminek. nem zárkózom el amúgy sem a feliratkozástól, sem pedig a szavazástól, viszont nem látok rá sok esélyt, h vmelyik politikai erő elnyerje a bizalmam arra a fél napra.

      a sztori aranyos @=) nekünk a volt általános iskolámba kell menni mindig, amit úgy rühelltem, mint a szart, blöe.

      Kedvelés

  2. amikor kicsi voltam, anyukám mindig azt mondta “okos enged, szamár szenved”. azóta rájöttem, ha az okosak engednek, akkor a szamarak irányítanak. ti erre még nem jöttetek rá…

    Kedvelés

    1. miért, az okosabb magatartás lenne, ha szavaznék valakire csak úgy, mindenféle meggyőződés vagy mellette (nem pedig más ellen) szóló érv nélkül? aztán pedig ha nyer, akkor a fejemet fogva nézném, mit művel…?

      Kedvelés

    2. Az a baj, hogy így is, úgyis a szamarak irányítanak, mert más nincs a parlamentben. Annak én sem látom értelmét, hogy elmenjek a kisebb rosszra szavazni.
      Habáár…ha másért nem, azért elmennék szavazni, hogy lássam a minidiktátorunk csalódott fejét a(z esetleges) vereség után, amihez én is hozzájárultam :) De nyilván jönne más szar a helyére.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s