A könyvipar meztelenül, széttett lábakkal térdel a sarokban. Epedve várja, hogy vajon szájpecek, korbács, nyakörv vagy popsidugó kerül elő az újabb bestseller-várományosok soraiból. A szürke ötven árnyalata, valamint a folytatását jelentő két kötet átformálta a szórakoztató irodalmat.

Miután E. L. James jól sikerült trilógiájának végére értem, gondoltam, ideje új olvasnivaló után néznem. Kedvenc könyváruházam sikerlistája a „Szürkékre” megszólalásig hasonlító borítóval ellátott, ilyen című alkotásokat tolt az arcomba: A sárga nyolcvan napja, Fedetlenül előtted, Az engedelmesség kikötője, Végzetes játék, Kötetlen szenvedély, Sötét titok, Genevieve kilencven napja, Bűnös vágy, Tiltott élvezet, A fegyelmezés… – és a felsorolás folytatódhatna még néhány tucat erejéig.

Szókincsbővítésnek sem utolsó.

Mostantól nem születik majd olyan regény, amelyben a főhősnő segédeszközök vagy alárendeltségen alapuló szerepjáték nélkül is eljut a boldogságig? Oké, hogy csúcs ez a mocskos szexszel fűszerezett, ezerhétszáz oldalas kis sztori, de miért kell lépten-nyomon lemásolni? Még a végén odáig fajul a dolog, hogy minden tisztes háztartásban lesz legalább egy spájznyi, vérvörös burkolatú, bőrkellékekkel fölszerelt „playroom”, ahol két sör után a férj alaposan elfenekelheti az asszonyt.

E három könyvből a komoly pszichológiai háttér ellenére sokan csak annyit fognak föl: pornó. Az osztatlan közröhejnek örvendő fordító, Tótisz András ugyanis análba toszta az egyébként finom jelentésárnyalatokat, zsé kategóriás felnőtt filmekbe illő hangulatot teremtve ezáltal. A magyar kiadó azonban nem tágított – vagy éppenséggel tovább tágította a nyitó kötet alfelén keletkezett lyukat –, s ugyanennek a leleményes szakembernek adta A sötétség, illetve A szabadság ötven árnyalatát. Előbbi szeptember végén, utóbbi pedig novemberben jelenik majd meg az Ulpius-ház közleménye szerint, de komolyan mondom: jobban jár, aki egy szótárral végignyálazza a féláron beszerezhető eredetit.

Bő választék, rövid póráz.

A negyvenkilenc éves szerzőnő fejében megfogant Szürke úr és Acél kisasszony kalandjainak esszenciája abban rejlik, hogy a közönség legkülönbözőbb értelmi képességgel fölvértezett tagjai is megtalálják benne, amiért érdemes végigolvasni. Némelyeknek csak a bugyogója lesz nedves a majdnem tökéletes pasi hidegrázós bujaságától, mások pedig elgondolkodnak rajta, mi fán terem az ilyen hajlam. Rövid önanalízis ugyancsak belefér a dologba: én például már az első néhány sikamlós jelenet után tudtam, hogy egy szélsőségesen domináns beállítottságú hapsit a saját perverz kamrájában felakasztva hagynék a sorsára, ám előtte szép komótosan elhelyezném a játékait a valagában.

Ez viszont mit sem vont le az Ötven árnyalat-könyvek élvezeti értékéből. (Nálam ugyan átvitt értelemben érvényes a kifejezés, de váljék egészségére annak, akinél szó szerint.) Megismerhettem ugyanis egy olyan világot, ami bizarr, érdekes, sőt magával ragadó. Előfordulnak benne közhelyek, ám összességében egy gyermekkori traumák sorozatán átesett ember stresszkezelési mechanizmusának és párkapcsolati fejlődésének története. Még akkor is, ha a happy end szerves részeként az éppen várandós hölgyemény kéri, s kapja meg urától a magáét.


Még több cikk: