A vagyoni különbségeket jótékonyan takaró iskolaköpeny hozzájárult annak idején, hogy Hoffmann Rózsából egészséges lelkületű felnőtt, évtizedekkel később pedig gyümölcsöző ötletekkel szolgáló oktatási államtitkár legyen. Miért ne juthatna e kegyből minden mai gyereknek?

Az egzisztenciális különbségek már jóval azelőtt megmutatkoznak a homokozóban, hogy az ember rájönne: a másik vödrébe belepisilni csak kivételes esetben szabad. Egy iskolaérett hatéves tehát régen tudja, hogy egyeseknek kopottabb a ruházata, míg mások teljes természetességgel flangálnak több tízezres cipőcskékben. Főleg, ha manapság divatos módon még egy-két évig marasztalják őt az óvodai édes semmittevésben, ahol más dolga sincs, mint figyelgetni a környezetet. Ebben a korban viszont még mindenképpen értékesebb az a turkálós póló, amire édesanya a saját kezével varrta a jelet, mint az a brutális árcédulájú, nagyon márkás darab, amelyen csupán a rideg embléma díszeleg.

Milyen méretben hozhatok, aranyom?

A suliban aztán durvul a helyzet. Táska, tolltartó, ceruza, tisztasági csomag és tesiruha… Mind okot adhat a hencegésre vagy éppen a szégyenkezésre. „Ha neki lehet olyanja, nekem miért nem?” – kérdezi a kicsi. De szerencsére itt van Hoffmann Rózsa, aki az általa egyébként mélységesen elítélt Marxszal és Engels-szel konzultálva előrukkolt a lehető legfrappánsabb, thai prostituáltak körében is népszerű megoldással: legyen mindenkié ugyanolyan! Hiszen az összes problémát kiiktatja, ha a közoktatás védőburka alatt egyforma köpenyben ír, olvas, számol újgazdag és mélyszegény pulya.

Emlékszem, frissen került forgalomba a tízezres, amikor az egyik szülő úgy döntött, hogy az ötszázas osztálypénz helyett ilyet csúsztat a tanárnő kezébe. Tátott szájjal ültem az első padban, mert alsósként, ráadásul a kilencvenes években elképesztően nagynak tűnt az összeg. Bár később kiábrándítóan nyilvánvalóvá váltak bizonyos összefüggések a túlfizetés meg az érintett csemete tanulmányi eredményei között, utólag is meglep, hogy valaki ennyi pénzt akkor, ott, s úgy odalökött.

A bukszabéli egyenlőtlenségeket elmaszkírozni lehetetlen. Számos idea, illetve intézkedés tett rá kísérletet. Bár némelyik még vakon elhiszi saját sikerét, valójában az emberi személyiség alapvető ellentmondása, hogy egyszerre akarunk hasonlítani és különbözni, dicsérni és kritizálni, gazdagok lenni és mások gazdagságára fújolni. A döntéshozók örök problémája pedig vajmi keveset változott az elmúlt évezredek alatt: még mindig hajlamosak azt hinni, hogy az egyenlő szó jelentése megegyezik az ugyanolyanéval.

Lehet, hogy az ország kettes számú Rózsija csemeteként szentül hitte, hogy az elmondása szerint „nyolc éve nyúzott blúzát” eltakaró köpeny megszünteti a vagyoni különbségeket, de mégiscsak az volna a legnagyobb segítség a népnek, ha elárulná, milyen genetikai csodán múlik az ennyi ideig egy méretet hordó gyerek.


Még több cikk: