Sztájlisztpalánta a húspultban

„Nem érettségiztem le. Dühből. Aztán elvégeztem a boltvezetőit, mert kereskedőre mindenhol szükség van. Nálunk is, a húspultban vagyok egy multinál” – meséli a tizenkilenc éves, vagány hajú, kisvárosi srác. Jó vele dumálni, mert hiányzik belőle a diplomásokra jellemző „ki, ha én nem?” mentalitás.

„A munkatársaim tök jó fejek. Például egy lány, aki minden szót másképp használ…” – folytatja, és ömlenek belőle a sztorik a néhány órás buszút alatt. A mondatoknak elejük, közepük, végük van, én pedig gondolatban seggbe rúgom magam. „Miért, mit hittél? Hogy akik nem tanultak tovább, sután makognak?” – kérdezem némán az ablaküvegről visszatükröződő ábrázatomtól, amely a napszemüveg rejtekében még arckifejezéssel sem válaszol. Talán, mert főiskolán és egyetemen is látott olyanokat végezni, akik képtelenek gördülékenyen fogalmazni.

Híg a leve?

„És ezt így el tudod képzelni hosszú távon?” – fordulok a fiú felé, akinek fizimiskájáról eltűnnek az előző poén nyomai. „Hogy tizenhárom órás műszakokat toljak hetvenezerért? Nem…” – mondja. Hát persze, ránézésre foglalkozhatna dizájnnal, marketinggel, lehetne valami jó hangzású menedzser. Rátermettség van, papír nincs. Ez szokatlan tragédia számomra, mivel körülöttem sokan az ellenkezőjével vannak megáldva. A diplomások viszont ritkán állnak be a húspultba: szívesebben főznek kávét a főnöknek, vagy dőlnek be egymás után három multi-level marketinges izének.

„Miért, te szívesen pakolnád a farhátakat egész álló nap?” – rántom le magam a valóság talajára, ahol hasonló sorsban osztozom, mint ez a szegény neonhajú pára. „Anyáéknak adok harmincat, hogy segítsem őket, a többi az enyém marad. Szívesen önállósodnék, de ennyiből hogyan?” – morfondírozik, mire elmesélem: nekem sincs sokkal több, ám ha lenne, akkor sem költöznék, hiszen minden értelemben elegendő teret hagynak a szüleim. Csak a tudat necces, hogy nélkülük saját lakrészben történő terpeszkedés helyett valami zsúfolt albérletben vegetálnék. Hát miféle szuverenitás az, ahol kényszerűségből haverkodott vadidegenek testi folyamataitól függ, mikor mehetek pisilni?

Rengetegen próbálják maguknak bemesélni, hogy az oklevél garanciát nyújt valami jóra és kényelmesre. Nem tartozom közéjük, nekem a tanulás puszta élvezet. De attól még naponta tanúja vagyok az „interjúra sem hívnak be!” típusú, egyébként teljesen jogosan elrebegett panaszhegyeknek. Az a nagy büdös helyzet, hogy feltűnő frizurájú útitársam a mai viszonyok mellett valószínűleg egy keményfedelessel a zsebében sem táplálhatna szebb reményeket.


Még több cikk:

10 Comments

  1. Ami azt illeti, én egy ilyen embert többre becsülök, mint azt, aki anyu-apu unszolására végigszenved egy büfészakot, és még hitegeti is magát, hogy ez garancia a biztos megélhetésre (amiről halvány fogalma sincs, mi fán terem). Az is baj, hogy egy 18 éves ember még nyilván nagyon hallgat a szüleire, de én még egy szülőtől sem hallottam, hogy azt mondták volna, tanulj valami jó szakmát inkább, mindig csak a “csak akkor érsz el valamit, ha diplomád van, mert a diploma az kell, és kész…” szólamok mennek.

    Kedvelés

    1. nekem pont azt mondták itthon, h nem muszáj diplomát szereznem, mert a tarka kutyának is van. “mi elfogadjuk, ha például macskaidomár leszel, csak legyen egy szakmád, amiben jó vagy” – mindig ez volt műsoron. aztán közbelépett az a fránya belső igény a tanulásra, melynek egyébként 17 évig semmilyen jele nem volt, sőt…

      Kedvelés

  2. “Hát miféle szuverenitás az, ahol kényszerűségből haverkodott vadidegenek testi folyamataitól függ, mikor mehetek pisilni?”

    valódi. kigyomlálja ugyanis a fejedből az addig lerakódott hülyeséget. tapasztalataim szerint azok az emberek, akik átestek valami hasonlón pl. kollégium, sokkal kevesebb “gumicicát” hordoznak magukkal. sokkal jobban tudják, mi az ami számukra fontos és mi az ami nélkül vagy amivel együtt tudnak élni. béketűrőbbek, toleránsabbak a másik hülyesége iránt, mert tudják, hogy nekik is van.

    Kedvelés

    1. személyiségfejlesztésnek nem utolsó, azt aláírom. ugyanakkor semmi, de semmi köze az önállósághoz. ellenben egymásra utaltságon alapuló függőség, ami ezerszer rosszabb az érzelmi indíttatásúnál. (hozzáteszem, h megértem, ha vki esetleg mindenáron, minél hamarabb el akar költözni a szüleitől, mert elég sok körülmény befolyásolhatja ezt a szándékot, a fizikai “nem férünk el a lakásban”-tól kezdve a konfliktusokig.)

      Kedvelés

  3. Érdekes, hogy pontosan ezen gondolkodtam el a tegnap. Elvégeztem szintúgy azt a szakot amit te és ugyan most gyesen vagyok (tehát alapvetően azt lehet mondani h van munkám) de hiába próbálok elhelyezkedni bárhol, lényegében vagy az a válasz, hogy sajnos nem tudunk érte fizetni, de nagyon szuper vagyok, azért írhatok.. vagy az, hogy sajnos nem vagyok alkalmas mert nincs 5 éves tapasztalatom, vagy az, hogy ugyan alkalmas lennék, de nem hívnak be mert gyesen vagyok és nyilván többször kellene betegszabira mennem mint egy független férfinak. Ezt volt aki nyíltan közölte..legalább korrekt volt. A férjemnél ugyanez a helyzet .. minden jól ment míg 3 hónapig volt állása.. majd a főnök visszavette a régebbi kedvenc kollégát ami egyenes út volt a férjemnek a munkanélküliségbe.. azóta sem talál munkát… :/ hát ilyen az élet (meg az 1 millió új munkahely)

    Kedvelés

    1. na igen, amikor az embernek már saját családról kell gondoskodnia, új szintre lép a dolog…
      a médiás állásokban az az undorító, h sokan térden csúszva, gerincüket félredobva próbálnak bejutni és bent maradni. sőt, a munkaerőpiaci helyzet egyre kilátástalanabbá válásával már nemcsak a médiában beszélhetünk erről @=S
      nektek van vmi konkrét tervetek, h mihez tudtok kezdeni? (fészen is tolhatod a választ, ha indiszkrét.)

      Kedvelés

  4. Vannak ilyenek, igen. Meg semmirekellő diplomások is. Ez már csak így megy. A magyarországi munkaügyi helyzet kilátástalan. Kárba mennek tehetségek, és tehetségtelenek jutnak a magasba. Tudunk ellene tenni? Nem. Megszoksz, vagy megszöksz. A srác elkezdte legalább valahol a szakmát, és talán nem a nagybácsi/nagynéni tolta be. A protekció rendszer még nagyon erős itthon, és ez a következő 6-8 évben aligha változik majd meg. Sajnos mind1 hány ember megy hőzöngeni a fővárosba, hova teszi az ember az X-et a szavazólapon, az ország bele fog állni a földbe előbb vagy utóbb.
    Na!
    Mindenki menjen a dolgára :

    Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s