„A szeméremajkam sálként tekereg a nyakam körül, az emberek pedig röhögve mutogatnak rám az utcán” – mesél visszatérő álmáról egy , aki próbálja megértetni a világgal, miért volt szüksége déltáji plasztikára. A beavatkozás nem úri móka, mert a milliós költségeket jobb helyeken az állam állja.

„Nem lehet így teljes életet élni, totál elegem van. Alig várom, hogy vége legyen!” – írta egy kommentelőm még júniusban, aki a névtelenség homályába burkolózva bevallotta: rövid, vékony és görbe a hímtagja. „A tiétek bármilyen formában alkalmas az örömszerzésre…” – közölte a csajok berendezésre utalva, de úgy tűnik, nem volt igaza. Mindkét nemnek megvan tehát a maga baja, mivel a férfiak méretes kékerest akarnak, a hölgyek pedig dizájner vaginára vágynak. Szinte senkinek sem tetszik a sajátja.

Forrás: The Centrefold Project

Alig négyszáz évvel ezelőtt a szexualitás forradalmi válfajának nevét ihlető franciák parókái alatt tetvek hemzsegtek, szörnyen ritkán fürödtek, s a szőrtelenítésnek sem volt nagy divatja köreikben. Mégsem voltak restek hódolni a testi örömöknek, közben pedig szájjal illetni azt, amit eddig csak mással illett. Mi pedig itt állunk formára nyílt bundával vagy csupaszra gyantázva, és rájöttünk, hogy nem vagyunk elégedettek az intim fertályunkkal. Hiába, nehéz megfelelni a mindenhonnan ránk ömlő, késő-modern etalonnak.

„Hosszú, sötét, nyúlós, gusztustalan” – jellemzi lenti adottságait egy másik brit hölgy, aki előbb említett társához hasonlóan egy műtétellenes kampányfilmben szólal meg. Szeretett volna az övéhez hasonló muffot találni a felnőtt mozik és magazinok végeláthatatlan tengerében, de nem járt sikerrel, így depresszióba süllyedt. „Miért nem lehet nekem is olyan, mint másoknak?” – szól az önbizalomhiány örök kérdése, csakhogy „mások” alatt többnyire a tökéletesre polírozott példát értjük minden testrészre vonatkozóan.

A kisajkak átszabását jelentő labiaplasztikát több mint kétezer nőnél végezték el tavaly az Egyesült Királyságban. A sebészek egyike elborzadva mesélte, hogy egy 11 esztendős lányka is bekopogtatott hozzá ilyen igénnyel. A kiskamasz vajon hol találkozott olyan mennyiségű nemi szervvel, hogy megállapíthassa: az övé nem felel meg a sztenderdeknek? „A média a hibás!” – vonyítaná válaszként minden szűklátókörű egyén, holott az indokot ennél mélyebben kellene keresni.

„Jó dolgukban nem tudják, mit csináljanak…” – legyintettem először, amikor a sunaszabászatról olvastam valahol. Mert hát ugye kell ahhoz egyfajta lelki állapot, hogy valaki önként és dalolva feküdjön széttett lábakkal a műtőasztalra, ahol reményei szerint vágóeszközök meg öltések segítségével fordul majd jobbra a sorsa. A jóléti szolgáltatásokkal egyébként mintaszerűen bánó szigetországban az operációra jelentkezők mindössze egyharmadát küldték pszichológusi konzultációra. Vajon hosszú távon is kifizetődőbb a szikével nyisszantani kettőt?


Még több cikk: