Bándy Katán még segíthet a Facebook?

„Régen is kinyírtak fiatal csajokat, azt’ mégse volt velük ennyire tele a média!” – állapította meg lakonikus tömörséggel egy ismerősöm. A megölt és valószínűleg megerőszakolt pécsi lány esete több tanulsággal is szolgál, ám a legfontosabb, hogy ér(t)-e valamit a példaértékűnek minősített internetes megmozdulás.

A Bándy Kata megtalálására szervezett Facebook-eseményhez több mint húszezren csatlakoztak, csaknem kétezren jeleztek vissza esetleges részvételt jelző talánnal, illetve száznyolcvanezer fölött volt a felhasználók által meghívottak száma. A kétnyelvű, informatív közleményt tartalmazó kezdeményezés a pórul járt fiatal hölgy testvérének érdeme. Bár benne volt minden, ami az eltűnt rendőrségi pszichológus fölismeréséhez kell, több tucatnyi kérdés fogalmazódott meg a fejemben.

Huszonegyedik századi dilemma.

Nem veszélyes-e, hogy egy-két kattintás után átélhetjük a valódi segítségnyújtás illúzióját? Ha egy „remélem, előkerül :(” kaliberű kommentet is biggyesztünk hozzá, már majdnem olyan, mintha elemlámpával a kezünkben bevetnénk magunkat a környező erdőkbe? Amennyiben pedig ismerőseinket is online keresésre invitáljuk, hősi magasságokba emelkedik az ázsiónk? Mennyire vehető komolyan, amikor valaki egy nyálas idézet és egy kamu adománygyűjtés megosztása között ilyenre figyelmeztet minket?

Az eltűnési helyhez közel tartózkodók körében tényleg létfontosságú lehet a mielőbbi tájékoztatás. De tényleg előre viszi-e az ügyet, ha több száz kilométerre lévő Mari néni szervkereskedelemről és a másodunokatestvére keresztanyja szomszédjának az eltűnt akárkicsodájáról kezd hápogni a neten? Nem alacsonyodik-e az életbevágó tudnivaló mezei bulvárhírré abban a pillanatban, mihelyst iksz belinkeli ipszilonnak, s órákig olyan gyümölcsözően morfondíroznak rajta, mint Zámbó Jimmy pisztolyán évtizedes távlatból egy uborkaszezontól szenvedő szennylap?

Spekulációra, vérre, könnyekre, drámára természetünkből adódóan szükségünk van. Sikertörténetre is, így Bándy Kata sztorija az első perctől kezdve izgalmasnak hat. Akármi lesz ugyanis a végkifejlet, egy témával többől válogathatunk a hétköznapok szürkeségében. Ha előkerült volna élve, egy ország öleli zokogva a keblére, így viszont vadidegenek zarándokolnak rózsával a pécsi ház kerítéséhez, vagy posztolnak fekete keretes képeket.

A kétségtelenül perverz, beteg lelkű elkövető már megvan, vagy remélhetőleg meglesz. Talán éppen a „+ Bándy Kata emlékére +”, esetleg a „Keressük Bándy Kata Gyilkosát!” nevű Facebook-csoport valamelyik tagja adja kézre, miután egy bosszúszomjas hozzászólást követően kikapcsolja a számítógépet, s az ötvenfős rendőrgárdát megszégyenítve, eddig ismeretlen szálon felgöngyölíti az ügyet.


Még több cikk:

13 Comments

  1. Bevallom őszintén, már nagyon vártam, hogy erről az ügyről, és számítottam is rá, hogy a múltkori posztod után ez lesz ma terítéken.
    Én csak arra kaptam fel a fejem, h egyre több ismerősöm osztja meg Kata fényképét. Végül hát én is rákattintottam, és mindjárt az első komment egy férfitól származott, aki azt panaszkodta, hogy a fiát az eltűnése után csak pár nappal kezdték keresni, míg Katáról másnap már fél ország tudott. És ez a komment engem is elgondolkodtaott. Mitől volt Kata különb, mint bárki más, akit elraboltak, meggyilkoltak, megerőszakoltak? Csak azért, mert a rendőrségnél dolgozott pszichológusként? Ugyanmár…
    Egyébként én sem értem, hogy például itt Felvidéken hogyan tudna valaki segíteni megtalálni egy Pécsett eltűnt lányt.

    Kedvelés

  2. hopsz, az elején kimaradt a lényeg, helyesen “vártam, h írj erről az ügyről”. Igaz, már másodszor írtam meg ezt a kommentet, mert az elsőt sikeresen kitöröltem, mielőtt elküldhettem volna

    Kedvelés

    1. ha nem teszed most hozzá utólag, észre sem veszem a kimaradt szót, mert automatikusan “odaolvastam” @=)
      yayy, kiszámítható vagyok, mint a nyugdíj reálértéke a választási ígéretek idején, na de nem baj. azért nem írtam meg hamarabb, mert amíg ugyebár nem került elő szegénynek a hullája, fennállt a lehetőség, h kiposztolok vmit, ami már 1 óra múlva sem állja meg a helyét.
      a rendőrség egyébként tudtommal 48 órán belül el sem kezdi keresni az eltűnt személyeket, szóval már csak ezért is érdekes a dolog. a másnapi facebook-hadjáratot ugyan nem a zsaruk indították, de sztem így sem várták meg az idő leteltét. ezzel nem azt akarom mondani, h várniuk kellett volna, hanem h mindenki után ilyen elánnal illene kutatniuk.

      Kedvelés

      1. jajj, akkor bocsi, h offoltam :)
        amúgy igazad van, én sem Katától sajnálom ezt a hadjáratot, hanem a többiektől hiányolom, akiknek a szülei gőzerővel próbálják keresni gyerekeiket, de a rendőrség és a média nem tesz semmit, vagy amit tesz, azt is csak későn. másoknak is épp így kijárna ez (bár az is igaz, ekkora médiavisszhang azért jár pár negatívummal is).

        Kedvelés

        1. á, messze nem volt off.
          viszont ha minden eltűnt személy, vagy akár csak heti néhány fő ekkora nyilvánosságot kapna, 1 hónapon belül annyira magasra kúszna az átlagos ingerküszöb, h már csak kevesen éreznének indíttatást a megosztásra… kétélű fegyver a közösségi média, mert mindennek egyre nagyobbat kell rajta robbannia (ez mondjuk a hírérték általános fogalmára is igaz).

          Kedvelés

  3. Amikor először olvastam ezt a hírt, elég hamar lepörgött bennem az eset. Pécsett, buliból, szép lány, egyedül.. “Na mondom szegény maximum valamelyik konténerből kerül elő, és nem élve.” Kegyeleti okokból, most nem írom le mi a legvalószínűbb az elkövetők származása, és, hogy nagy valószínűséggel mit tettek az áldozattal, a meggyilkolása előtt, de szerintem sokan hallottunk már hasonló esetről, lokálisan. Azok ugye nem lettek így felkapva ( nem volt különb, a testvére jobban mozog a netes közösségi életben. Ennyi. A bulvár rész már a rendőrségi munkája miatt volt, hogy a szennylapok tudjanak hülye találgatásokat kreálni)

    Ági:
    Azért jó, ha ott is megtudják az emberek és látják a képet, mert az esetek kis részében ugyan, de van hogy nem ölik meg az áldozatot, hanem külföldön kényszerítik prostitúcióra, vagy eladják, mint egy állatot. Ha esetleg arrafelé viszik, s ha 1 ember is észreveszi, értesítheti a hatóságokat, így már megérte a fáradtságot.

    De szerintem itt az előzményeket is meg kéne nézni. Buliból ment haza, nem tudom hogy ivott-e nem is lényeges. Most komolyan. Senki nem ajánlotta fel, hogy elkíséri? Vagy, hogy elviszi kocsival? Ha tegyük fel látszott hogy ittas. Simán hagyták egyedül hazamenni? Milyen barátok ezek? Bűnhődjenek az elkövetők, sőt. Lógjanak. De a többieknek is magukba kéne nézniük.

    Igazából ebből a témából nagyon sok felé el lehetne indulni, a legális fegyvertartástól kezdve a nők helyzetén át, a **g*ny*k bűnözési hajlamáig, de ahogy a cikk írója is feltette a kérdést, van e értelme ezen zizegni, amíg az emberek, az egérnél nem nyúlnak tovább ilyen ügyekben. Sőt semmilyen ügyekben.

    R.I.P. Kata

    Kedvelés

    1. a szennylapos találgatásról az jutott eszembe, h a blikk címlapot és oldalakat szentelt a mobilos cellainformációk elvi lenyomozásának szájbarágósan értelmezős szemszögből, holott ha egyszer szegény lány telefonját kikapcsolta a tettes, feltehetően a sajátjára is volt esze…
      marha értelmes egyébként, h most össztársadalmi bosszúként valószínűleg szétverik néhány cigány fejét, akiknek semmi közük ehhez az egészhez. az elkövető(ke)t ugyanakkor legszívesebben a népítéletre bíznám. de egy egész csoportot / etnikumot büntetni nonszensz.
      teljesen egyetértek abban, h egy nőnek nem szabad egyedül mászkálnia éjjel, ám a férfiakból ilyen szinten kihalt az alapvető védelmi ösztön. (aki ebből azt vonja le, h pasigyűlölő volnék, nyaljon csigát!)

      Kedvelés

      1. Sosem fogok napirendre térni az efféle (Blikk, Bild, The Sun) sajtó fölött…
        Nem mondtam, hogy dzsipók voltak az elkövetők, de nem lepődnék meg rajta. Nem egy rendes becsületes embert ismerek közülük, de még ők is bevallották, hogy szégyenlik magukat, a többiek miatt. Amúgy persze, hülyeség általánosítani, mint pl hogy a szlovákok, meg a románok utálják a magyarokat, vagy hogy a pasikból kihalt a védelmi ösztön :) kérdezz meg erről egy erdélyit, vagy egy felvidékit, vagy egy rendes srácot.
        Amúgy a népharag túl gyors halál lenne nekik, én spanyol inkvizíciós technikákat alkalmaznék inkább.

        Kedvelés

  4. Hát, ártani szerintem nem árt a Facse-kampány hasonló eseteknél, de nem is feltétlenül segít. Az persze abszurd, hogy már rég megjelent szegény lány halálhíre, és sokan még mindig osztogatták meg a képeket, hogy eltűnt. Nem vicc, de még ma reggel is láttam “keressük Bándy Kata” linket a fő közösségi portálon, és ilyenkor soha nem értem: létezik az, hogy az emberek nem néznek utána, mit osztanak meg?

    Nos, igen. Kb. egy éve egy eltűnt mozgássérült-bicikliről járt körbe a Facse-hír, osztogatta boldog-boldogtalan. Én share előtt rákattintottam az eredeti megosztó profiljára, aki leírta, hogy köszöni a segítséget, szerencsére meglett a bicaj, megpróbálták eladni valakinek, aki felismerte a kép alapján. jÓ ÉRZÉS VOLT TUDNI, HOGY VOLT ÉRTELME A MEGOSZTOGATÁSOKNAK, de volt egy abszurditása annak, hogy ezután még egy hónapig nézhettem az eltűnt bicikliről szóló megosztásokat, amelyeknél ott volt az eredeti megosztó publikus profillinkje és neve, tehát csak egy kattintás lett volna utánanézni, mi hír a bringával. Akkor értettem meg, hogy az emberek jó része szarik a részletekre, automatikusan megoszt mindent, amit ér a keze…

    Kedvelés

    1. a megosztás úgy fog devalválódni ezután, mint a pengő annak idején… mondjuk, ez már valahol a szétégett tádzsik kisgyerek és a kamu összevert mittudomén kicsoda között elkezdődött. hiszen ha egy ismerősünkről tudjuk, h mindent megoszt válogatás nélkül, azt sem fogjuk tőle komolyan venni, amit esetleg nem ártana.

      Kedvelés

    1. dehogy haragszom, minden véleményt szívesen fogadok. ugyanakkor ez egy olyan ügy, amelynek kapcsán elég sokan elég messzire mentek, de szerintem ők sem feltétlenül tartoznak a kegyeletsértő kategóriába. nálam az elég durva fogalmat jelent, ami körülbelül az elhunytat érintő igaztalan bírálatot fedi le. ilyesminek a közelében sem jártam, tehát a saját normáimnak megfelelek. ha a tieiddel ütköztem, bocsesz.

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s