Gyopárka utat tör magának

„Olvastátok már a legújabb regényem? Képzeljétek, elküldtem egy kiadónak is három hete. Lehet, hogy az összes művem megjelenik, ha visszaírnak végre!” – lelkendezett Gyopárka a Facebookon. Ismerősei pedig inkább nem reagáltak sehogy, hiszen tudták jól: az előző nyolc is förtelmes volt.

Pedig Gyopárka szívvel-lélekkel alkotott. Mindent beleadott a karaktereibe, főleg a falubeli történéseket exportálta mindenféle izgalmas helyekre. A szomszéd Pista bácsiék párkapcsolati diszharmóniája – mely átlagosan heti hat csörömpöléssel fűszerezett ordításban nyilvánult meg – például kiválóan mutatott lakatlan szigetre, amerikai nagyvárosba vagy éppen a Holdra költöztetve.

Lesz-e ebből irodalmi Nobel, vagy legalább egy serleg?

„Stefano szenvedélyesen megragadta Mariát, miközben a sejtelmes fény dühtől és vágytól egyszerre izzó arcára vetülve tükrözte lelkének legmélyebb bugyrait” – pötyögte Gyopárka átszellemülten a szövegszerkesztőbe, s hirtelenjében úgy érezte magát, mint egy sikeres szappanopera rendezője. Lelki szemei előtt megjelent az a bizonyos összecsukható, fakeretes, fekete ülőkéjű szék, amelynek támlájára az ő nevét festették. „Dyopp R.” – kürtölte világgá a felirat, hogy ki az úrhölgy a stúdióban.

„Semmi kétség, az emberek ezért bolondulni fognak!” – dörzsölte a tenyerét Gyopárka, aki már évek óta írói álnevén gondolt saját magára. „Nyugi, Dyopp! Ne hagyd, hogy ez a sok álszakértő elbizonytalanítson!” – mormolta, miután a tizedik, tanácsért keresett hivatásos tollforgató is udvariasan elküldte a francba. Félnek a konkurenciától, ugyebár. Mert kit érdekel a rengeteg vén barom, ha ő, a valódi eseményekből merítő friss hús feltűnik a porondon?

Az irigyek majd sírnak, a rajongók tapsolnak, az ismerősök pedig gratulálnak. Vinni fogják a könyveit, mint a cukrot! Az a tizennégy kiadó, amelyik nem válaszolt, könyörögni fog, hogy náluk publikáljon. „Úgy lesz szívem, csak ne add fel az álmaid!” – biztatta Gyopárkát az a pasi, aki általános iskola óta kisebb-nagyobb szünetekkel mellette áll. Nem tehet róla, meg kellett döntenie Borikát és Piroskát, mielőtt végleg elkötelezi magát.

A százméteres rádiuszon belül történt légyottokat be merte vallani Gyopárkának, elvégre egy kis dráma mindig ösztönzőleg hat a drágára. Arról viszont mélyen hallgatott a vőlegény, hogy két és fél bekezdésnél nem bírta tovább a legjobban sikerült Dyopp-regényt. A többit pedig hagyjuk is, biztos más a célközönség.

„Téged a jóistenke is írónak teremtett, kislányom!” – mondogatta Dyopp-mama, aki mindig becsülettel végigszenvedett néhány véletlenszerűen kiválasztott oldalt, és az ott olvasottak sűrű hangoztatásával igyekezett elterelni a figyelmet arról, amiről nem volt fogalma. A gyerek főiskolát járt, ő meg nem, a művek élvezetéhez pedig bizonyára több gógyi kell.

Gyopárka azonban nem érte be a házon belüli hírnévvel, így kapóra jött neki az internet. Néhány művét feltöltötte rá, aztán a japán rajzfilmek és óvodai kifestők orgiájából született borítók szerkesztésére hosszú órákat szánt. Szeme könnybe lábadt, amikor átfutotta az immáron ország-világ számára elérhető alkotást, de úgy is maradt, miután napokig nem érkezett hozzászólás. Egy hét múlva azonban egy kommentelő kavicsot dobott az állóvízbe. „Sosem olvastam még ilyen jó könyvet!” – írta a névtelen, mire Dyopp R. olyan lelkes lett, hogy belevágott kilencedik kötetébe, amit éppen most hirdet.

„Ez a legjobb könyv, amit valaha olvastam” – írta vőlegénye a Facebookon, hogy megtörje a kínos csendet. Aztán a homlokára csapott, és reménykedni kezdett, hogy az egyszerű észjárású Gyopárkának nem tűnik fel a rajongótábor tagjainak kísértetiesen hasonló gondolatmenete.


Még több cikk:

10 Comments

  1. Húha, hát te mindig beletalálsz a közepébe :) Én is átestem ezen a korszakon, bár azért nem éppen ilyen szinten, mint ahogy bemutattad. Első könyvembe 8 évesen kezdtem bele, teleírtam egy akkor vastagnak számított füzetet, ami azért nagy szó volt, hiszen a többiek még jóformán folyékonyan olvasni sem tudtak. Aztán még rengetegszer belekezdtem egy-egy sztoriba, persze egyiket sem fejeztem be, mindbe beleuntam. Tinikoromban, úgy 15 évesen az internet és mindenféle amatőr írói oldalak új lehetőséget nyújtottak, így rövidebb történetekkel kezdtem telepakolni ezeket az oldalakat. Nem bántam meg, mert az adminok kijavították a hibáimat, és sokkal jobban megjegyeztem a helyesírást, mint suliban. A végén már szinte hibátlanul kaptam vissza a művem, nem kellett semmit javítanom rajta. Aztán újra belekezdtem egy regénybe, melyet igyekeztem jól felépíteni, de akkor is csak 30 oldalig jutottam a Word-ben. Bár elég sok jó kritikát kaptam, amatőrnek tartottam az egész sztorit, amibe nem érdemes sok időt fektetnem, hiszen úgyse jelenhet meg.
    AZtán volt egy novellám, amit beküldtem egy pályázatra. Fél év múlva telefonon hívnak, hogy megnyertem a pályázatot, és megjelenik egy novelláskötetben. Ugráltam örömömben, de azóta eltelt már másfél év, és azóta sincs róla semmi hír. A családom és persze minden ismerősöm elolvasta azt a novellát, anyu azóta azzal nyaggat, hogy írjak könyvet, mert amilyen tehetséges vagyok, biztos meg fog jelenni (tudniillik, anyu már adott ki egy könyvet, igaz szakkönyvet, viszont ismeretség már megvan). Hát, ha olyan egyszerű lenne írni egy jó könyvet, mint azt egyes emberek hiszik! Engem a fantáziahiány akadályoz meg benne leginkább, mert nem szeretnék még egy tucatsztorit kiadni a kezeim közül. Így maradok gyakorlásképpen a blogolásnál, aztán kitudja, mikor száll meg az ihlet.

    Kedvelés

    1. mindig is csodáltam azokat, akik képesek megírni egy könyvet. akármilyen minőségben, mert nekem egyszerűen nem lenne türelmem a karakterek és a cselekmények végigviteléhez. arról nem is beszélve, h ha utólag maradna benne vmi elgépelés, tutira fejjel mennék a fotocellás ajtónak…

      az én első és utolsó próbálkozásom tehát olyan 12 éves koromra datálódik, kb ugyanannyi oldalig jutottam vele. mintha egy vilhelmina nevű macska (ne mondj semmit, kérlek…) lett volna a főszereplő, de erre nem mernék megesküdni @XD

      gratula a pályázathoz, a novellát megmutathatod, ha gondolod. sőt, talán az volna a legjobb ötlet, ha feltennéd a blogodra, nem? @=)

      Kedvelés

      1. főleg, ha egy 600 oldalas könyvről van szó. meg azt sem tudom elképzelni, hogy hogyan tud valaki reggeltől estig csak egy regényt írni és írni, én ha két óránál többet foglalkozok egy sztorival, az elmebajhoz hasonló tünetek jelentkeznek nálam :D
        nyugi, az én regényeim központjában szerelmes tinilányok álltak, ennél pocsékabb már nem is lehetne :)
        fuh, a novellát először is be kellene gépelnem, mert mikor elromlott az előző laptopom, az összes ilyen művel elveszett. még szerencse, hogy ez megvan nyomtatott formában (suliújságba beküldtem, és ott jelent meg), de lehet, hogy az is eltűnt már a szekrényem mélyében… kéne már egy hatalmas rendrakás, na

        Kedvelés

        1. a tinilány téma pocsékságáról megkérdezhetjük stephenie meyert és suzanne collinst @=P viszont egy macskának minimum csizmás kandúrnak kellene lennie, és még úgy is korban behatárolt célközönségről beszélhetnénk.
          a rendrakást ne is mondd, momentán egy ruhakupac kellős közepén ücsörgök, de jó ez most így nekem @=)
          mindenesetre ha a begépelés / szkennelés mellett döntesz, muti majd!

          Kedvelés

          1. okés, te leszel akkor az első, akinek szólok. bár nehogy azt hidd, hogy valami mestermű, csak jobb a szokásosnál.
            amúgy isteniszupercsodás a képed, nagyon ügyes és kitartó voltál, hogy ilyen jó alakod lett :)

            Kedvelés

          2. nagyon-nagyon köszi!!! jóideig felülről fényképezett frufru + orr részlet volt a profilképem, mert annyi vállalhatót találtam magamon, ehhez képest most úgy érzem, mintha sztriptízelnék a fészbúkon o.O

            Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s