„Vettem egy ilyen okostelefont, azt’ buta, mint a seggem, érted? Adtam érte egy csomó pénzt, erre mit csinál? Csak angolul ír ki dolgokat. Ideges leszek rá, elkezdem össze-vissza nyomogatni, azt’ még több mindent ír ki…” – panaszkodik a medence szélébe kapaszkodva Karesz, a tetovált kopasz.

„Szart se érnek ezek a ketyerék, öregem, én mondom!” – bólogat hasonszőrű haverja, aki közlendőjének közepén hátrafordul, hogy csúnyán nézzen egy tőle másfél méterre farost ugró kamaszra. A napszemüveg ellenére is tekintélyt parancsol gesztusa, mert a suhanc a vízből elő-előbukkanó, széles vállak láttán kutyaúszásban evickél tova.

Packáznak vele a malacok. | Fotó: intactzoom.ro feat. tempty

„Múltkor is fel akartam hívni az asszonyt, erre az a gyökér Józsi vette fel, az egyik építésvezetőm. Eszembe is jutott hirtelen, hogy azok ketten, érted… De mielőtt elborult volna az agyam, rájöttem, hogy félrenyomtam. Képtelen vagyok eltalálni a kis lófasz képeket az ujjam hegyével, hallod!” – merül bele a probléma további ismertetésébe Karesz, s mintegy bizonyíték gyanánt felmutatja lapátkezét.

Nem sokáig tartja hasztalanul a levegőben bárdolatlan végtagját: hirtelen az orrához kap, és a tenyerébe fújja annak tartalmát, aztán a kristálytiszta vízre bízza az előtört masszát. „Megfáztam Londonba’. Mi idő volt, te, el se hiszed! Esett meg hideg volt. Júniusba’, érted?” – magyarázkodik Karesz, a haverja pedig biztosítja róla, hogy az a hely ilyen, a franc essen bele.

Ő is járt arra tavaly kétszer, de nem szerette, mert Karesz okostelefonjához hasonlóan angolul beszélnek. „Jó égő volt, a gyereket küldtem le a boltba sörér’, azt’ nem akartak adni neki… Hát de én meg nem szeretek ott vásárolni. Mondják, mennyit kéne fizetni, nyomom az öteurósokat a kezükbe, egészen addig, amíg már nem karattyolnak tovább…”

„Te hülye vagy, baszki, akkor többet fizetel!” – jegyzi meg bölcsen Karesz egy ugatásszerű kacaj kíséretében. „Mér’? Visszajárót azt adnak. Csak nem tudom, mit csináljak a rengeteg apróval. Van már otthon egy vájlinggal…” – mereng a haver, s óriási márkajelzéssel ellátott napszemüvegének lencséiben mintha megcsillanna egy-egy aranyszínű font jel.

„Tényleg, mekkora is a gyerek?” – érdeklődik Karesz, majd döbbent arcot vág, amikor kiderül, hogy már tízéves. „Az enyém még csak hét. Neki kellett először ilyen okostelefon a családba‘. Úgy tapogatja össze-vissza, mintha az élete múlna rajta. Folyton odajön mondogatni, mit csinál rajta, de ciki, hogy nem értem. Szal’ eljátszom a nem figyelést…”

A haver együtt érzően megveregeti a Karesz lapockáján tekergő kígyó fejét. „Azér’ remélem, nem butulnak el ezek a mai fiatalok a nagy eletronikus világba’…” – teszi hozzá, mielőtt mindketten belekezdenének egy újabb hosszba.


Még több cikk: