„A babák szüleit hibáztatja a gázoló” – ordítja a vérlázítónak szánt szalagcím, leplezetlenül követelve, hogy gyűlöljük együtt azt a 63 éves nőt, aki elsodort autójával Érden egy ikercsecsemőket szállító babakocsit. Én inkább sajnálom szegényt.

„Apa, vezethetek?” – kérdeztem kábé négyévesen, a kispolszkink hátsó felében ücsörögve. „Majd ha nagy leszel…” – kaptam meg válaszként, majd durcásan hallgattam, miként brummog kettes sebességfokozatban a gép. Nyomkodni akartam a pedálokat, tekergetni a kormányt, birizgálni a váltót, ehelyett az anyósülés huzatának szösztelenítése jutott. Mire tizenhét lettem, nem maradt szösz, de a Tücsöknek becézett sárga járgányunk is régen lecserélődött.

Van kit szidni. | Fotó: Blikk

„Sok a hülye az utakon, nincs elég rutinod a váratlan helyzetek megoldásához” – indokolták az őseim, hogy miért pihent a lehető leghamarabb megszerzett jogsim csaknem három és fél esztendőn át a fiók mélyén. Ellenkeztem, ordítottam, sírtam, mert szerintük nem éreztem át, milyen felelősséggel jár az élet-halál biznisz. Lassan elnyertem a bizalmukat: előbb a közeli nagyáruházakig, majd újabb év elteltével a távolabbi célpontokig. Közben megtanultam, hogy a „sok hülye” alatt inkább a gyalogosokat és a kerékpárosokat kell érteni.

Az össztársadalmi nézet szerint mindig az autós a hibás. Alatta van a tonnás monstrum, így nála a hatalom. Ha baleset történik, jön a rendőrségi hercehurca, a büntetés, a megbélyegzés és a lelkiismeret-furdalás. Pedig a közlekedés nem holmi sakktábla, ahol mindig a sofőr a sötét paraszt. Tele van a világ körülnézés nélkül rohangáló gyalogosokkal, jobbra-balra dőlő biciklistákkal, alapszabályokra meg nem tanított gyerekekkel, és négy sávon keresztül, lehetőleg átlósan battyogó öregekkel. Ráadásul mindannyian szürkületkor vannak csak igazán elemükben. Hiába tartasz be minden szabályt, hiszen ha velük hoz össze a balsors, előfordulhat, hogy egy pillanat alatt gonosztevővé, vagy talán gyilkossá válsz.

Bár a szakértői vizsgálat még tart az érdi tragédia kapcsán, nyilvánosságra hozták: a szokásosnál másfélszer szélesebb babakocsi is bőven elfért volna a járdán, így érthetetlen, mit keresett az úttesten. Sőt, az ütközés szögéből ítélve valószínűleg a megengedett sebességgel közeledő jármű elé tolták a két szerencsétlen pulyát. Egyikük sem élte túl a becsapódást. A dupla dráma természetesen egy „simánál” is több vért kíván, tehát az ítélkezés nagymesterei az osztatlan szitkozódáson túllépve legszívesebben nyilvánosan kitépnék a verdában vakláló némber belét.

Az ő autójukat alighanem féktávolságra fittyet hányó, fizikai törvényszerűségeknek ellentmondó szerkezet állítja meg, amely magától érzékeli a hibás döntést. Másokét is.


Még több cikk: