„Állj! Sorszám nélkül nem lehet!” – utasítják rendre a szertelen betévedőt az aprócska postán, aminek a sorszámosztó gépezet foglalja el a harmadát, mióta megmodernizálták. Sőt, egy alkalmazottra is beruháztak, az ő feladata ismertetni az új játékszabályokat.

„Ez mostantól mindig így lesz?” – kérdezték a járókelők a jövevénytől. „Dehogy!” – rázta a fejét a réveteg hölgy, majd mielőtt a várakozók körében kitört volna az össznépi ünneplés, gyorsan hozzátette: csak hétfőtől péntekig. Mivel hétvégén zárva a posta, az első szó értelme az ő titka marad. Ám nincs ideje holmi titkolózásra, fontos missziója néhány percenként visszarántja a valóság poros talajára.

Kicsi borsnak híg lett a leve. | Fotó: ife-univ.com

A cél, hogy ne kerüljön avatatlan kezekbe a becses gépezet. Van rajta vagy négy gomb, hát mi történne, ha valaki véletlenül rosszat nyomna meg? Arról nem is beszélve, hogy időnként besétálnak holmi renitensek, akik a régi rend árnyékában, azonnali ügyintézést várva nem őhozzá fordulnak, hanem rögvest a roppant elfoglalt postáskisasszonyokat zargatják, hátráltatva ezzel a komoly hivatali munkát. Márpedig ahol ilyen kaliberű közfeladat folyik, mindent meg kell tenni az olajozott működésért! Hanem az egyik napon szörnyű tragédia történt…

„Nem ad sorszámot a gép!” – rikkantotta halálra vált arccal a sorszámügyi megbízott, s némi tanakodás után arra a következtetésre jutott, hogy a papír bizony kifogyott. Közben lassacskán gyűltek az emberek: befizetésre váró csekkekkel és feladni való levelekkel a kezükben figyelték a jelenetet. Mígnem egyikük megunta a totojázást, s önhatalmúlag az egyik ablakhoz lépett. „Várjon már, ez nem így megy!” – szólt utána a vérig sértődött illetékes, aki egyedül képtelen volt orvosolni a vis maiornak kikiáltott helyzetet.

„Sorszám?” – kérdezte bágyadtan a középkorú nő az üvegfal másik oldalán. Kissé elpilledt a melegtől, ezért biztosra ment, és a szintén új szerzeményként tündöklő légkondicionáló üzembe helyezése mellett úgy kinyitotta az ablakot, hogy megreccsent a keret. „Az nincs, de hadd fizessem már be ezt a cse…” – végig sem tudta mondani a szerencsétlen, mert a bürokrácia tanácstalan nagykövete a háta mögött termett, azonnali segítségért esedezve.

Két további dolgozó közelítette meg a masinát, a sor vége már rég az utcán állt. Elvégre kit érdekelnek a csip-csup egyéni ügyek, ha veszélyben forog a társadalmi érdek? A hirtelen sorszámosztógép-szerelővé avanzsálódott alkalmazottak vakarták a fejüket, s lehetséges ok-okozati összefüggésekről elmélkedtek. „Értse meg, nem vehetem el, nekem a sorszámot is adminisztrálnom kell!” – mentegetőzött a lázadó klienssel szembenéző asszony, és perdöntő érv gyanánt feltartott egy jegyzettömbből kitépett lapot, amely egytől huszonötig vitathatatlanul számokat tartalmazott.

„Működik! Parancsoljanak sorszámot!” – kiáltotta diadalittasan a feszültségtől kipirult szakterületi megbízott, hogy a nyomogatási manőver minden egyes pillanatát kiélvezve mindenkinek a kezébe nyomja a világot jelentő papírdarabot.


Még több cikk: