A közteres revansot vesz

Gellért szorosan a fal mellé húzódott, majd kíváncsiságának engedelmeskedve kikukucskált a sarkon. Minden porcikájával arra várt, hogy egy palimadár leparkoljon a frissen kihelyezett, ám a lombok takarásában észrevétlenül megbúvó tábla alá.

„Megállni tilos, kisapám!” – suttogta diadalittasan, amikor egy suhanc végre otthagyta a verdáját. Gellért megvárta, hogy a felelőtlen sofőr kiballagjon a képből, mert volt már szerencséje olyan reklamációhoz, amelynek eredményeként csontja tört. Egy kigyúrt mernyós nekinyomta a motorháztetőnek, a karján még mindig látszanak a hegek. A szemétládája azt hitte, bármit megtehet! Mind azt hiszi egyébként. Felállnak a szegélyre, a kapubejáróhoz, a buszparkolóba, meg mindenhová. Lusták öt percet sétálni az ebadták!

Hallottál már a gonoszról…? | Fotó: fogyasztok.hu

Mielőtt Gellért színre lépett volna, ellenőrizte, megfelelően áll-e neonsárga mellénye. „Átkozott vacak!” – sziszegte, mivel a ruhadarab kinézetéből adódóan senki emberfián nem áll megfelelően. Igaz, a főút szélén dülöngélő biciklisták esetében életet menthet, de Gellért úgy érezte, az övét éppen e kétes karrier tette tönkre. Nem arról álmodott kiskorában, hogy egyszer közteres lesz, és büntetőcetlik osztogatása okoz majd neki perverz kéjérzetet. Ám az első munkanapján megérezte: utálják az idegenek, tehát célszerűbbnek látta viszonozni a nemes érzelmeket.

Kihúzta magát, majd fontoskodva elindult a tilosban hagyott autó felé. „Ez legalább ötezer lesz!” – dörzsölte a tenyerét. Hálát adott a sorsnak, amiért ma éppen ide osztották be. A vadonatúj táblák környékéért mindig versengés folyik reggelente. Közelebb érve Gellért észrevette, hogy a kocsiban nem éppen olcsó hangrendszer díszeleg. „Fene a pofádat, te, legyen tízezer…” – gondolta, hiszen neki annyi idősen legföljebb egy megviselt kismotorra tellett.

Gellért szép lassan megtanulta, miként csempészhet egy csöppnyi élvezetet a melóba. Szomjazta az előrejutást, a sikerélményt, csak hát nem úgy alakultak a dolgai, hogy mindezt lehetővé tegyék. De igazságot osztani nagyon derék! A fiatalokra különösen ráfér, nehogy már itt tizen-huszonévesen úgy véljék, ők a világ urai! Meg ha fenntartásra és üzemanyagra telik, akkor bizonyára meg sem kottyan az a kis büntetés. A szülők fizetik? Pláne! Fizessenek meg azért is, hogy neki nem jutott otthon elég törődés.

Gellért fölpillantott, s észrevett egy helyes kis nőt, aki az ülésen előredőlve leste, akad-e üres hely. Igazából bármelyik jó lett volna neki, hiszen a formás járgány könnyen elfér. „Csak hát a csajok parkolási képességei…” – legyintett magában, de azért megeresztett egy kedvesnek szánt vigyort az irányába. A lány grimaszolva elfordult, és beletaposott a gázba. „Várj, lejjebb megyek két utcával, itt élősködők másznak!” – kiáltott ki az ablakon a szomszédos kisbolt előtt ácsorgó perszónának.

„Tizenötezer, az anyád úristenit!” – füstölgött Gellért, miközben az ártatlan srác ablaktörlője alá csúsztatta a papírt.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s