„Mindig akadnak olyanok, akik utálnak, mert féltékenyek, kövérek és rondák” – nyilatkozta nemrégiben Patricia Krentcil, a pecsenyére sült tanorexiás anyuka. A vádak szerint ötéves csemetéje bőrét is barnítja. Velejéig romlott ő, vagy inkább áldozat?

Anorexia, tanorexia, ortorexia, exorexia… Bezzeg gondtalan kisporonty koromban Rex felügyelő volt az egyetlen, akinek kapcsán találkoztam ezzel a három betűvel. A szépségideál azonban annyira elzüllött a huszonegyedik században, hogy mindenféle pszichés függőségbe hajszolja a lányokat. Lehetne itt ujjal mutogatni a médiára, Hollywoodra, meg a nádszálvékony iskola– vagy munkatársra, de tagadhatatlan a tény: agyilag leledzik bennünk valami hiba, hiszen a realitás talajától messze rugaszkodva képesek vagyunk testünket és lelkünket olyanra formálni, amilyenre a környezet kívánja.

„Ó, elcsúszott a masnim?” | Fotó: Yahoo

A „tanning mom”-ként elhíresült 44 éves Patricia árnyalata nem volt ám mindig ilyen undorító sárgásbarna, s arcát sem szabdalta centiméter mély ráncok hada. Egyszer csak beugrott neki, hogy „hoppá, jó színű akarok lenni”, és elkezdett szoliba járni. Ránézésre napi szinten órákat tölt az UV-koporsóban, de még mindig nem látja magát elég bronzosnak. Rajta röhög a földkerekség népe, miközben egy csomó embernek megvan a maga függősége. Túl sok kaja, pia, internet, edzés, esetleg diéta… Krentcil asszonyságra is csak akkor ugrottak rá igazán, amikor égési nyomot észleltek gyermekének karján.

Létezik olyan posztmodern kattanás, ami belülről rohasztja a testet vagy az elmét, de mégiscsak azon akadunk ki a legjobban, ha valaki mániákusan rombolja a külsejét. Kutya sem figyelne rá, ha Patricia napi öt – nem éppen Update normák szerint készített – hamburgerrel tömné utódját, elzsírosítva ezzel minden porcikáját. Azt lehet, hiszen az evés magánügy. Az ivás is, egészen addig, amíg a hozzá kapcsolódó vicces sztorik közé nem keveredik valami drámai. A drogozás pedig úgy működik, hogy az ősök fecskendők között vergődő, maguk alá piszkító, távoli pokolfajzatokként képzelik el a szerfogyasztókat, s mit sem sejtenek arról, kicsinyük milyen új kémiai remekművet szopogat a hétvégi buliban.

A „belsejével” tehát mindenki azt csinál, amit akar. Még akkor is, ha a minták maguktól ragadnak át a szülő-gyerek kapcsolatban. Jelenlegi normáink szerint következmények nélkül nevelhető egy potenciális lelki nyomorék, de ha sütteted a kölyköd, elvisz a rendőrség. Az odakozmált anyukát ugyanis öt és félmillió forintnak megfelelő óvadék ellenében helyezték szabadlábra, s utólag esküdözik, hogy ő bizony sosem fektette hófehér leszármazottját szoláriumba. Akármi legyen is az igazság, a sztorin lelkiismeret-furdalás nélkül csámcsoghat, aki nem pont a barnulásra kapott rá.


Még több cikk: