Időjárás-mánia az interneten

A jó öreg hőmérő szomorúan gubbaszt az ablakkeret külső felén: már senkit sem érdekel, mit mesél. Kissé pontatlan szegény, mert rásüt a nap, vagy éppen túlzott árnyékban van. Az internet tette őt munkanélkülivé, mely akár egy undok vihart is képszerűen becsempész a falak közé.

Ha nincs témánk, bármikor elővehetjük az időjárást. Ha van, akkor is. Hiszen közel áll hozzánk, mindenkit érint és egyszerű róla tudósítani. A médiában pedig igazi álomhír: gyakorlatilag nulla energiabefektetéssel elő lehet állítani, viszont az érdeklődés garantált. „Tegyük ki a felhívást, hogy küldjenek jégesős képeket!” – dörzsöli a tenyerét megannyi szerkesztő, amikor a meteorológusok közlik, hogy hamarosan itt az ítéletidő. Az emberek pedig örömmel engedelmeskednek, sőt: nem restek percekig kivörösödött markukban szorongatni a jégdarabokat a zuhogó esőben, hogy a lehető legideálisabb szögből kapják lencsevégre.

Viharnak hirdették, semmi sem lett belőle.

Mivel alapvető belső igényünk van arra, hogy megosszuk a velünk történteket, a közösségi portálokon is szívesen publikáljuk, mennyire áztunk meg. De arról is illik beszámolni, ha esik a hó, ha süt a nap, ha tombol a kánikula, vagy ha fagy, aztán várhatjuk a lájkokat és a hozzászólásokat, amelyek az ismerősök hollétének függvényében országra-világra kiterjedő, hasonszőrű információkat tartalmaznak.

Persze, az a valódi dicsőség, ha nem csupán egy szűk kör méltatja már-már újságírói magasságokba emelkedő hírközlő munkánkat. Képesek vagyunk arra is, hogy helyi portálokat bombázzunk egy öt másodperces, szörnyen pixeles apokalipszis-videóval, amelyet az ablakból készítettünk mobiltelefonnal. Csak le ne hagyják a nevünket a remekmű alól, mert ez borzasztóbb lopás, mint holmi szakdolgozatos plágium. Mi készítettük, dicsekedni akarunk vele, hát ne vegyék el tőlünk ezt az aprócska örömet!

Az időjárás azért is hálás tárgy, mivel számtalan eszmefuttatás kapcsolható hozzá. Tanácsokat adhatunk és kaphatunk arról, mit vegyünk fel holnap, milyen egészségügyi kockázatok vannak, és mit csináljunk vagy ne csináljunk, ha ilyen vagy olyan körülmények uralkodnak. Ha beköszönt a kánikula, kétszázadik alkalommal is szörnyülködve olvassuk végig a napsugárzás káros hatásait, a folyadékfogyasztás fontosságát meg a „vigyázzunk magunkra” kezdetű dumát. Persze, a végén ugyanúgy leégünk, mint mindig, mert aligha tehetjük meg, hogy ne dugjuk ki az orrunk a házból tíztől háromig.

Valami rendkívüli egyébként tagadhatatlanul zajlik az atmoszférában, mert ijesztő végletek között csapong a hőmérséklet. Hová tűnt az a korszak, amikor egy hétre előre bemondták a rádióban, tévében, hogy mi várható, és a legnagyobb tévedés egy kósza nyári zápor érkezése volt? Vagy ilyen sosem létezett, álmodtuk csupán? Akadt valaha két hétnél hosszabb tavasz és ősz, várt-e ránk egykor odakint más, mint sülés meg fagyás? Amíg erről diskurálunk, legalább nem csapnak le ránk érzékenyebb témák.


Még több cikk:

3 Comments

  1. Én mondjuk előbb futok ki a teraszra megnézni a hőmérőt, mint felkutassam a neten, hogy hány fok van. Hogy milyen idő lesz pár napon belül, csak akkor érdekel, ha van valami program (kirándulás, koncert stb.), és olyankor szoktam megnézni a neten.
    Egyébként tényleg jó ez az időjárás téma: még fiatalabb koromban, mikor az első fiú udvarolgatott, mindig jó téma volt a kínos csend elkerülése érdekében (az már más kérdés, hogy több közös témánk nem nagyon akadt, így hét nem is lett belőle semmi). A híradóban is szívesen megnézem a melegről szóló riportokat: sok újat sose mond, de van valami perverzió abban, hogy láthatom, mások is elég rosszul viselik a 40 fokos kánikulákat. A mínuszokkal épp így van.
    Facebookon mondjuk idegesítenek a havas meg a kánikulás posztok. Aztán mikor még kétezren kiíják, hogy unják az ilyen posztokat, és végül az egész üzenőfalam nem áll másból, mint “hullik a hó” meg “még írjátok ki 500-an, hogy hullik a hó”.
    És még nem is vagyunk öreg nénik, akik képesek erről órákig diszkutálni. Már előre félek, mi lesz, ha megöregszik ez a generáció :D

    Kedvelés

    1. én mindig idokep.hu-t nézek, mert tapasztalatból jobban járok vele, mint a hőmérővel @XD de az előrejelzésre nem sokat adok, mert 2 napos tervezésre sem szokott alkalmas lenni. ezt nem hanyag szakértői munka eredményének gondolom, hanem sztem olyan változások mentek végbe az elmúlt időszakban, h az eddigi meteorológiai összefüggéseket újra kell gondolni, új képleteket kitalálni stb.
      híradót jóformán egyáltalán nem nézek, számomra túl lassú: zavar, h nem “kattinthatok tovább”, ha nem tartok érdekesnek egy hírt. de ez meg nem azt jelenti, h rossznak vélem vagy elutasítom, egyszerűen csak más fordulatszámon pörgök, ami az információfelvételt illeti.
      az időjárásos mizériából a régebbi események kapcsán összeollózott szövegeket rühellem, a fotókat viszont szeretem @=) a mai slágertéma fészen a szuperhold volt, ami a környékünkön kábé éjfélig ki sem látszott a felhőtakaró alól, szóval erről ennyit @XD

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s