Magyarországon minden rosszabb” – vallják az örök cinikusok. Bár ez ebben a formában égbekiáltó túlzás, tudjuk, hogy az élelmi- és tisztítószerek, illetve a műszaki cikkek piacán Közép-Kelet-Európa fekete lyuk. Sajnos a sajtó terén is hasonló a helyzet: a női magazinok képekkel illusztrált közhelygyűjtemények.

Egészen addig elégedett voltam a hazai választékkal, amíg össze nem hozott a sors egy brit Glamourral*. Korábban azt hittem, egy-két sztár „hú, de hétköznapi csaj vagyok” mondanivalójú interjúján, néhány csontvázmodellen feszülő, komikus árú ruhadarabokat bemutató fotósorozaton, továbbá tucatnyi józan paraszti logikával kikövetkeztethető karrier– és szextippen kívül nem kell több vagy más egy havonta megjelenő glossy lapba. Tévedtem, na.

Köszönőviszonyban sincsenek.

Egy-két órányi olvasnivaló, kiszámítható tartalom, semmi meglepő vagy elgondolkodtató írás, szórakoztató könnyedség. „Szuper volt az előző lapszám, egész hónapra kitartott nekem!” – szoktak hálálkodni a közönséglevelekben, én pedig mindig megjegyzem, hogy akkor jó lassan olvashatsz, öregem. „Ragadd meg a pasid fejét, és nyomd le a lábad közé!” – szól az évezred erotikus tippje, ami azelőtt nyilván soha, senkinek nem jutott eszébe. A magyar női magazinok küldetése tehát annyi, hogy életérzést közvetítsenek, noha külföldi társaik ennél jóval többre képesek.

Ráadásul a mieink ebben a magányos misszióban is lemaradtak egy körrel. Míg a briteknél például sok esetben már a címlapon is egészséges derekú, combú és fenekű hölgyek feszítenek, nálunk hajlamosak az önelfogadásról kérdezni és alakformáló fehérneműben pózoltatni egy vasággyal is negyvenvalahány kilós manökent, míg Adele-ről nemes egyszerűséggel lefotosoppolják a fölösleget. Ez azonban koránt sem olyan zavaró, mint a cikkek minőségi különbsége.

Talán már az is beszédes, hogy az életmód-egészség-szex témakörével legkiegyensúlyozottabban bánó Glamour májusi száma nálunk 164 oldalasra sikeredett, ellenben a szigetország jóval magasabb jövedelmű lakói potom két fontért 312-t érdemelnek. Ennek egy részét mindkét esetben reklámok foglalják el, ám a miénkben nem találni oldalpárokon keresztül futó, terjedelmesebb szöveganyagokat. A mennyiség önmagában még nem nyújtana garanciát a teljesebb olvasói élményre, de az angoloknál havonta több írás is tabukat döntöget.

Nálunk a társadalmi felelősségvállalás kimerül annyiban, hogy gyakran ordítóan kamu sztorik összeollózása alá odaírják egy táblázatban a segélyszervezetek elérhetőségét, aztán nesze, kisanyám, boldoguljál. Megver a pasim, maffiózó a pasim, iszik a pasim, drogozik a pasim, videójáték-függő a pasim, satöbbi. Nem baj, hiszen itt van Mariska (24) tipikus tapasztalata, ami majd mindenkit előre visz! Eközben jobb helyeken belföldi celebek mesélnek megkapó őszinteséggel a depresszió és az önbántalmazás pokláról. A komolyabb eszmefuttatások között ott is szállingózik pár közhelymorzsa, ami bőven elfér, elvégre ilyen mértékben a női magazin műfajának sajátja.

Magyarországon bezzeg fényes papírra nyomtatott semmire van igény, és talán a szerkesztőségek maguk is elhiszik, hogy ennyi elég.

__________
*Külföldi női magazinokra itt tudsz előfizetni. Ha online formában érdekelnének, ide katt.


Még több cikk: