Pókerarc pofont kap

„Persze, értem. Ez teljesen racionális döntés” – válaszolta Sarolta, és nem hazudott. Tényleg fölfogta, s valóban ésszerűnek tartotta. Tudomást sem vett róla, hogy bensőjének egy darabja leszakadt. „Kurva életbe, most mi lesz?” – vonyította az apró rész, amire akkor, ott nem volt szükség.

Sarolta hagyta zuhanni saját lényének áruló szeletkéjét. Sőt, ha tehette volna, belerúg egyet, hogy minél távolabb kerüljön tőle. Vagy kettőt, esetleg hármat. Az erő viszont másra kellett holmi esztelen pazarlás helyett. „Elegáns tudomásulvétel, folyamat indul” – berregte az agy, aminek még a pókerarc biztosítására is maradt kapacitása. Rejtély, miként csinálta. Ezen a ponton a témához kapcsolódó Lady Gaga-sláger gyorsan bevillant, mintegy visszajelezve, hogy a humorérzék hű bajtársként állja a sarat.

„I wanna hold 'em like they do in Texas plays...” | Fotó: deviantart.com

„Oltári nagy szarban vagy, öregem!” – adta le a figyelmeztetést a kétségbeesett töredék, aztán obszcén szószerkezeteket gyártott mellé. Bizonyára leért a kétségnek hívott hely fenekére, mert nem süllyedt tovább. Vergődött odalenn a mélyben, és kínjában kaparászta a semmi falát. Sarolta legszívesebben bombát dobott volna rá. Miközben maga is elhitte, hogy sikerült megőriznie a nyugalmát, ezer szálon futkostak a fejében a megoldások, a vésztervek és a számok. Mivel ezekből elég kevés adódott, saját farkát kergető kutyaként mindig ugyanoda jutott.

A hülye, majrés, legkevésbé sem elegáns darabkának igaza volt. Sarolta azonban nem akart lemászni hozzá, hogy karöltve búsuljanak a sors pofonján. Pedig ijedten vette észre, mennyire jólesne öt privát perc egy bokszzsák és egy zsebkendő társaságában. „Sajnáld már egy kicsit magad, most aztán megérdemled!” – könyörgött az alantas szelet, amivel éppen ellenkező hatást ért el. Érezte, hogy az utolsó szó miatt talán örökre száműzött marad.

Sarolta kihúzta magát ültében, és magyarázott önfeledten. Valami elképesztően földhözragadt dologról kellett dumálnia, s ez segített, hogy a halkan motoszkáló ösztön-énjét magasról letojja. Dolga végeztével őszintén mosolyogva búcsúzott, hiszen nem konkrét személy hasította ketté baltával a gondolatait az imént, hanem egy helyzet. Azzal mit kezdjen? A baj ekkor történt meg. Igazából mindvégig tudta, hogy egyszer majd csatlakozni akar szánalmas feléhez, és miután magára maradt, senki sem állíthatta meg.

De még most sem adta magát könnyen, telefonált egyet, kettőt, hármat. Hátha közben föladja a gaz csábító, mert leesik neki, hogy nem lesz itt semmiféle siralomparti. „Álmodj, királylány!” – dörzsölte tenyerét a leszakadt rész, amikor meghallotta, hogyan remeg Sarolta higgadtnak szánt hangja. „Most leteszlek, indulok haza” – köszönt el az önuralom kegyvesztett bajnoka, akinek első, nagyon utált könnycseppjében lubickolni kezdett elnyomott önmaga.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s