Báj-báj, háj!

„A hájasok mániája, hogy mindig melegük van” – magyarázza az egyik, majd ideges mozdulattal bezárja az ablakot, amit fél perce nyitottam ki. Folyik rólam a víz, a sértést már föl sem veszem. A szóról egyébként is a sertés jut eszembe. „Röff-röff, koca!” – tódítja a másik, és gusztustalan torokhanggal tetézi.

Maflázsra lendül a kezem, de gonosz gyerekarc helyett az ágyamon mélázó plüssbárány kap egyet. Tompa puffanással ér földet, én pedig riadtan ébredek. A függönyön átszűrődő holdfényben meglátom, hogy a kézfejemen inak feszülnek, a csuklóm vastagsága pedig már nem vetekszik holmi fatörzsével. „Vége van, elmúlt…” – sóhajtok, ám a biztonság kedvéért ellenőrzöm, megvan-e még a kulcscsont haverom. Viszonylag új ismeretség a miénk, néhány hónapos. Azelőtt elfedte a zsírhalom. Pont, mint a gyerekkorom.

Malackán Micimackó, ez stílus, öregem!

Az egyik pillanatban még formás kis hatéves voltam, aztán bumm. Jött a gumis derekú, térdig aljazott, eredetileg százhetvenes magasságra szánt nadrág, a feszülő póló, meg a pufók arcú, idegen kiscsaj a fotókon. „Ez nem én vagyok!” – állapítottam meg, és a probléma elhárításának érdekében igyekeztem elgurulni a prédára leső fényképezőgépek hatásköréből. Feszült a tornadressz, fodrozódott a has, mellettem búsan lengedezett két tömzsi kar. Mintha egy levehetetlen búvárcuccba bújtam volna, mely mindenki szemében szánalom és nevetség tárgya.

Eleinte visszaszóltam, de belefáradtam. Fülemben csengett a kövér összes létező szinonimája. Aztán azonosultam a sors által rám osztott szereppel, sőt: önmeghatározásom szerves része, később alapja lett. A dagadt messziről sem csodálhat meg bizonyos ruhákat a boltban, mert az arra járók még véletlenül elképzelik, miként festene ebben vagy abban. A dagadt nem járhat strandra, mert undort kelt a hófehér, petyhüdt húsa, amit mélyen szánt a fürdőruha összes pántja. A dagadt nem táplálkozhat nyilvánosan, mert zsírjának növelése és fenntartása visszataszító folyamat.

A világot „nekem való” és „nem nekem való” kategóriákra osztottam, aminek eredményeként tavaly azon kaptam magam, hogy megszégyenült kisiskolásként, pulcsiban rohadok a munkahelyemen. Akkor lett végképp elegem. Hamarabb azért nem, mert sosem hittem, hogy én uralom a testem. Kezdetben allergiagyógyszertől lettem olyan, amilyen. Utána pedig kajálással importáltam az életembe egy kis örömet. Mivel a mozgással mindig hadilábon álltam, még egy mezei bukfenc is a nehezemre esett. De belevágtam. Mármint nem a bukfencezésbe, hanem a tudatos étkezésbe és az edzésbe.

Részletezhetném, hány édességről mondtam le, és hogyan égett hetekig folyamatos izomlázban a tomporom, ez azonban a legkevésbé sem fontos. Annál érdekesebb viszont, hogy a külsőmmel együtt – csöppnyi fáziskéséssel – valami más is megváltozott. Mintha levettem volna a szürke szemüveget, amin keresztül eddig láttam mindent. Más kilépni az utcára, várni a nyarat, a bikinivásárlást, a medencét, a leégést. Szabad vagyok, és már csak a belapult fejű plüssbárányom tudja, milyen érzésekkel küzdöttem rég.


Még több cikk:

5 Comments

  1. Csak aztán ne légy olyan, mint jópár ex-dohányos, akiből a leszokás után antidohányos aktivista lesz, és ott ekézi a saját fajtáját, ahol éri, a “dögöljön meg a szomszéd tehene is” sémájára. Ne kezdd el utálni azokat, akik jóízűen nyammognak, valami egészségtelen ételen, de nem híznak tőle. Amúgy Congrats ;)

    Kedvelés

    1. kösziii! mindent eszem, ma pl. pizzát ebédeltem, a kulcs az elkészítés módja. de aki zsírozott tepsivel tolja, azt sem vetem meg, egészségére @=) édesség is van minden nap, mert szeretem. asszem, pont a lovon ülök, nem dőlök egyik oldalára sem.

      Kedvelés

  2. Hm. Nem a zsír, hanem a szénhidrát hizlal. :)

    Gratulálok az eredményedhez. Én is túl vagyok egy -20 kg-os fogyáson, bár Én a gyerekkoromat sporttal töltöttem, normális alakkal, ami eltűnt, amikor a tanulást helyeztem előtérbe… meg a szórakozást, fiúkat, miegymás. így a tinikorom nem volt vékonyka, így értem, hogy mit érezhetsz a báránykával együtt. :)

    Kedvelés

    1. háttöö tudtommal a szénhidrát is. mindenesetre én a no liszt, no cukor életmódra bevágom a húbazmeg fejet, de fenntartom, h mindenkinek szíve joga.

      köszi, és én is gratulálok neked! én afféle kinder tojás voltam saját magamnak, mert gőzöm sem volt róla, milyen leszek nem kövéren… hol lesz látható izom és hol nem, hol marad több husi és hol kevesebb, satöbbi. a mozgás meg… arról ennyit: https://tempty.hu/2008/12/23/testneveletlen-vagyok/

      Kedvelés

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s