Vérre menő harc a plázában

Az alkalmazottak Tóth Gabi-féle zenére furcsán rángatózva, kínos művigyorral a fejükön, egymást fotózva imitálnak fergeteges bulit a biztonsági őrökkel védett kordon mögött. „Még öt perc” – figyelmeztet egy robotszerű a hangosbemondóból, mire az álpartiba keveredett dolgozók lakodalmas vonatozásba kezdenek.

A tömeg bambán néz. Néha a lábamra lépnek, máskor az arrébb-bocsizók miatt véletlenül idegen patára hátrálok. Aztán előreosonok húsz centit nyomban, nehogy már az utolsók között nyerjek bebocsátást a fogyasztói társadalom legújabb templomába. A hívők száma már a parkolóban is látszott, az egyetlen szabad helyért áldottam is a sorsot. Most mellettem állva szendereg egy kisgyerek, de anyja két kézzel tartja, hogy ne dőljön el. „Még négy perc” – közli a hang, amely mögé egy vidám, trendi csajt képzelek. Mondjuk olyat, mint amelyik éppen huhogva és integetve biztatja a birkanyáj módjára ácsorgó népet.

A hülyének is megéri.

„Húúú” – engedelmeskedik egy tini valahol leghátul, ám miután a körülötte várakozók rámordulnak, inkább kussol. A muzsika egyre pörgősebbre vált, az egyik táncoló srác átizzadta az ingjét hónaljtájt. Ez azonban csöppet sem érdekli: legalább húszfogas mosollyal próbálja elhitetni, hogy a kordonon túl mindenki maradéktalanul happy.

Én is az leszek három perc múlva, ha sikerül átbújnom a kifeszített szalag alatt. A közelemben egy idősebb hölgy elszánt arccal mered az akadályra, bizonyára mérlegeli, hogy a manőver veszélytelen-e az ő korában. A visszaszámlálás már tízmásodperceknél tart, a könyökömnél egy csecsemő pislog átszellemült arcú anyjának karjaiban.

„Üdvözöljük a…” – ennyit hallok, aztán a fülem kikapcsol. Csak a szememre van szükség a vásárláshoz. A nyitási akció miatt itt nyomorog a fél város. Színekre, anyagokra, árcédulákra fókuszálok, és ha kiszúrok valami jót, indulhat a bámészkodók közötti őrült szlalom. Valaki hátba vág, valakit hátba vágok, de kit érdekel, ha fenomenális pink blézert és citromsárga farmert látok? Méretkeresés, vállfaleakasztás, rohanás a próbafülke felé.

De hol is van az? „Ott, hátul” – mutatja egy egyenpólós lány, aki az imént a még szűz üzletben riszált. Megköszönni nem tudom az útbaigazítást, mert elragadja a hömpölygő emberár. Az apró, elfüggönyözött helyiséget én avatom, de mögöttem hadseregként dübörög a többi divatmajom.

(Itt írtam arról, hogy a stílust néhányan másként értelmezik.)

Miközben a régi gatyámat gombolom, beszélgetésfoszlányok kúsznak át szomszédból. Kisebbet, nagyobbat, rövidebbet, hosszabbat, kéket, pirosat… Mindegy milyet, csak hozzad! Így utasítják a különböző évjáratú hölgyek kísérőiket, akik roppant praktikus módon azonos neműek, tehát a hordár és a próbababa szerepek tetszés szerint cserélődnek.

Rendbe szedem magam, a becipelt cuccokat többé-kevésbé összehajtom, vagy vállfára csíptetem, a függöny kihúzásával pedig megcsap a levegőtlen végtelen. A hátam mögött ketten összevesznek a megürült helyen, de nem érdekel, mert a sokméteres sor mellett oldalazva úgy tűnik, sosem jutok ki innen. Aztán valaki nekilök egy tükörnek, amibe belegrimaszolok, hogy úristen, ez a helyzet elég beteg.

Végül lefagy az ábrázatom, mihelyst szembesülök a kassza környéki helyzettel. Alsó hangon félórás gléda lesz, de a busás kedvezmény mindent feledtet. „A faszért kell ilyen lassúnak lenni!” – torkollja le egy piros kabátos asszonyság a pénztárost, aki szemlesütve kér bocsánatot. Taszigálnak jobbról-balról, szorítva védem a zsákmányom a többi vadtól. Egy örökkévalóság múlva fölsír a bankkártyám mágnescsíkja, kezemben a szatyrok: Hennes és Mauritz kultusza már itt is tombol.


Még több cikk:

Szerinted?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s